Megszólaltak a készítők az ellenzéki kedélyeket borzoló kutatásról

Hétfő délután az Index publikálta annak a közvélemény-kutatásnak a részletes adatait, mely napok óta borzolja a politika iránt érdeklődők kedélyeit, és melyet mi is több ellenzéki forrásból akartunk megszerezni. Ahogy arról pénteken írtunk, a 444.hu hivatkozott először egy olyan belső ellenzéki felmérésre, mely az utóbbi idők összes többi közvélemény-kutatásától eltérően a Fidesz–KDNP 14 százalékpontos vezetését mérte az alig 32 százalékos támogatottsággal bíró ellenzéki listával szemben, és a vizsgálat azt hozta ki, hogy a kormányváltást akarók aránya is 43-52 arányban marad alul az Orbán Viktor hatalmon maradását támogatókkal szemben.

A kutatást, illetve a gyér adatok kontextus nélküli publikálását hevesen kritizálták a közvélemény-kutatással foglalkozó szakemberek, ellenzéki politikusok pedig letagadták azt, hogy ők valóban láttak volna egy ilyen belső felmérést. Márki-Zay Péter vasárnap egyenesen azt állította, a kutatás elkészítése és kiszivárogtatása „komoly gyanút ébreszt”, ez a Fidesznek állt érdekében, és szerinte ez azt mutatja, hogy „az ellenség betette a lábát a főhadiszállásunkra is”.

Az Index által megszerzett dokumentum terjedelmesen ismerteti a kutatás adatait, de a módszertani kételyekre nem ad megnyugtató választ. A lap szerint a felmérést az – egyébként a kutatást lapunknak letagadó – Iránytű Intézet és a 21 Kutatóközpont készítette személyesen Márki-Zay Péter részére, és nem kívánták nyilvánosságra hozni. Az adatfelvételt a széles körben a Jobbikhoz közelállónak tartott Iránytű végezte 2000 fős minta telefonos megkérdezésével december 6-a és 11-e között. A mérés hibahatárának plusz-mínusz 2,2 százalékot jelöltek meg, hozzátéve, hogy részsokaságok esetében akár nagyobb is lehet.

A 69 oldalas felmérést ismertető cikk említi, hogy az „amerikai tanácsadók segítségével, amerikai módszertannal”, az „úgynevezett regressziós modell”-lel készült, és ez a rendhagyó megközelítés eredményezi a rendhagyó eredményeket. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a kérdezőbiztosok hagyományos pártpreferenciák mellett fontos demográfiai kérdéseket is feltesznek (iskolázottság, lakóhely, életkor, jövedelem stb.), és az így felállított profilt vetik össze az adott – politikai értelemben értett – régióról rendelkező statisztikákkal, és a sémákból „kilógó” eredmények alapján a hagyományosabb kutatásoknál jobban tudják előre jelezni a politikai változásokat, szavazói trendfordulókat.

Az borítékolható, hogy a belső ellenzéki közvélemény-kutatás bővített, de még mindig nem teljes kiadása komoly szakmai vitát fog kiváltani (ráadásul a politikai valóságot nem az egyes felmérések, hanem a több felmérésből összeálló mintázatok rajzolják ki), de azért közöljük a főbb megállapításokat:

• az ellenzéki pártok közül a Márki-Zay vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM), az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sem éri el az 5 százalékos parlamentbe jutási küszöböt;
• a legelkötelezettebb támogatói a Fidesz–KDNP-nek vannak, lelkesedés tekintetében a kormánypártot a DK követi; a legbizonytalanabb szavazói a Mi Hazánknak, illetve a Momentumnak vannak;
• a kevésbé meglepő megállapítások közé tartozik, hogy a 18 és 29 év közöttiek 65 százaléka szeretne kormányváltást, a 65 felettieknek ellenben 63 százaléka szeretné, ha maradna a kormány, illetve az is, hogy a generációs szakadékon kívül kisebb mértékben, de jellemző a főváros és a falusi lakosság, illetve a felsőfokú és alsófokú végzettséggel rendelkezők közti különbség;
• ami meglepő, hogy az ellenzéki szavazók egy jelentős része valójában nem akar kormányváltást, és a közös listán várhatóan nem voksolnának az ellenzékre. Ezt az ellentmondást az elemzés is csak részben tudja feloldani: „Ennek egy lehetséges okaként a kutatás azt jelölte meg, hogy sokan úgy érzik, nem járnának anyagilag jól vele”;
• Márki-Zay Péter valós ismertségét a felmérés 55 százalékra tette, és bár Orbán Viktorral összehasonlítva „hitelesebb, tisztakezűbb politikusnak” tartják, aki kevésbé csak a kiváltságosokat képviseli, ugyanakkor a választók a miniszterelnökről úgy gondolják, hogy sokat dolgozik, kompetens és hogy „anyagilag jól járnak vele” – ez utóbbi megállapítás is tartalmaz egy furcsa ellentmondást, mivel a teljes népesség 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt 12 évben romlott az anyagi helyzete, a megkérdezettek majdnem 50 százalékát érzékenyen érinti az infláció és a kórházi várólisták, és az érintettek 40 százaléka ennek felelőseként a kormányt jelölte meg. Az adatokat értékelő elemzés az ellentmondást a kormány választások előtti osztogatásának, valamint az ellenzék elleni sikeres lejáratókampánynak tudja be;
• A legtöbb bizonytalan a 40-49 éves korosztályban található, de összességében inkább a fiatalabb korosztályok körében jellemző az el nem köteleződés. A bizonytalanok anyagi helyzetüket tekintve az ellenzéki szavazókhoz állnak közelebb, jelentős megtakarítást kevesebb mint 8 százalékuk tud felmutatni, közel 40 százalékuknak az elmúlt évben romlott az anyagi helyzete.

A nem elkötelezett kormányellenes szavazók sem hisznek az ellenzéki győzelemben

A három sztenderd (kormánypárti-ellenzéki-bizonytalan) kategória mellett a kutatás három újabb csoporttal is operál; ők a „kormányváltást akaró bizonytalanok”, a „peremkormánypártiak” és a „peremellenzékiek”:

• A kormányváltást akaró bizonytalanok zömmel fiatalok, sok közöttük a szakmunkásképző-végzettségű, anyagi helyzetük az átlagnál lényegesen rosszabb, ennek ellenére túlnyomó többségük a kormány győzelmére számít.
• A kormánypárti peremszavazók legtöbben a 40–49 éves korosztályban vannak, jellemzően alacsonyan képzettek, kiugró a jelenlétük a falvakban, anyagi helyzetük nem különbözik az átlagtól jelentősen.
• Az ellenzéki peremszavazók az átlagnál jóval fiatalabbak, szintén sok közöttük a szakmunkásképzőn végzett, aránylag felülreprezentáltak a falvakban, anyagi helyzetük valamelyest rosszabb az átlagnál. Az ellenzék győzelmi esélyeit illetően szintén pesszimisták, viszont a választási osztogatástól anyagi helyzetük javulását várják.