Ingatag lábakon állnak az EU-ban a 2030-ra kitűzött klímacélok, Magyarország sem áll jól
2023. június 26. – 17:02
Az Európai Unió 2020-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérése részben olyan külső tényezőknek tudható be, mint például a világjárvány hatásai, amelyek elősegítették a kibocsátások csökkentését – írja az Európai Számvevőszék.
A számvevők szerint kétes sikerrel kecsegtet az EU azon törekvése, hogy 2030-ig az 1990. évi szinthez képest 55 százalékkal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, mivel kevés jelét látták annak, hogy a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai célok elérésére irányuló intézkedések elegendőek lennének.
Pénzügyi válság és világjárvány kellett a célok eléréséhez
2022 októberében az Európai Bizottság arról számolt be, hogy az Unió elérte 2020-ra kitűzött három éghajlat- és energiapolitikai célját. A számvevők szerint azonban ez a siker nem kizárólag az Unió éghajlat-politikai fellépésének köszönhető. Megjegyzik például, hogy a 2009-es pénzügyi válságból és a Covid–19-világjárványból eredő alacsonyabb energiafogyasztás nélkül az EU-27 nagy valószínűséggel nem érte volna el a 2020-as energiahatékonysági célkitűzését. Az Unió zöld teljesítményéről készített értékelése azonban nem fejti ki világosan, hogy milyen hatást gyakorolhattak a külső tényezők.
A számvevők azt is megállapították, hogy nem átlátható, hogyan érték el különböző rugalmas megoldások révén az uniós tagállamok a kötelező nemzeti céljaikat: egyes országok hozzájárulása nem érte el a tervezett mértéket, és
ezek a cél érdekében más olyan eszközökhöz is folyamodtak, mint kibocsátási jogosultságok vagy megújulóenergia-részarányok vásárlása más olyan tagállamoktól, amelyek túlteljesítették célkitűzéseiket.
A számvevők kevés információt találtak egyrészt arról, hogy a célok elérése milyen tényleges költségekkel járt az uniós költségvetésnek, a nemzeti költségvetéseknek és a magánszektornak; másrészt a sikeresnek bizonyult intézkedésekről. Emiatt a lakosság és az érdekeltek nehezen tudják megállapítani, hogy az Unió költséghatékonyan valósítja-e meg átfogó céljait, és gondot okoz a tanulságok levonása is a 2030-ra kitűzött célok tekintetében.
Az Unió figyelmen kívül hagy egyes kibocsátásokat
„Nagyobb átláthatóságra van szükség az Unió és a tagállamok éghajlat- és energiapolitikai teljesítménye tekintetében – jelentette ki Joëlle Elvinger, egy ellenőrzést vezető számvevőszéki tag. – Úgy gondoljuk, hogy az Unió által okozott valamennyi üvegházhatásúgáz-kibocsátást számításba kell venni, beleértve a kereskedelemből, valamint a nemzetközi légi közlekedésből és a hajózásból származó kibocsátásokat is. Ez azért is fontos, mert az Unió elkötelezte magát amellett, hogy világszinten vezető szerepet tölt be a klímasemlegességre való átállásban”.
A számvevők megerősítik, hogy az Unió a többi iparosodott országhoz képest jól teljesít az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén. Számításon kívül hagy azonban egyes kibocsátásokat, az összkibocsátásának értéke ugyanis körülbelül egytizeddel magasabb lenne, ha a kereskedelem, a nemzetközi légi közlekedés és a hajózás által okozott kibocsátásokat is figyelembe venné.
Ami a jövőt illeti, aggasztóan hiányoznak az arra utaló jelek, hogy elegendő finanszírozást bocsátanának rendelkezésre a 2030-ra kitűzött, ambiciózusabb célok eléréséhez, különösen a magánszektor részéről, amelytől jelentősebb hozzájárulásra számítottak. A Bizottság arról is beszámolt, hogy az uniós országok együttesen nem elég ambiciózusak a 2030-ra kitűzött energiahatékonysági cél elérése tekintetében, miután e téren már a 2020-as célt is a legnehezebben megvalósíthatónak találták. A 2030-as célok további emelésére irányuló egyes javaslatok (nevezetesen az „Irány az 55%!” és a „REPowerEU” javaslatok) még komolyabb finanszírozási igényeket vonnak maguk után. Ezek többek közt olyan előfeltételezésekre épülnek, amelyek vagy nem vesznek kellően figyelembe egyes adottságokat (például az Oroszországtól való energiafüggőséget), vagy – amint azt korábbi ellenőrzések is kimutatták – a valóságban nem úgy alakulnak (például a tagállamok nem hajtják végre hiánytalanul a bevezetett szakpolitikákat).
Június végéig kell beérkezniük a komolyabb terveknek
Az éghajlatváltozásra reagálva az Európai Unió egyre ambiciózusabb célokat tűzött maga elé az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a megújuló energia használatának növelése és az energiahatékonyság előmozdítására. Az uniós szabályok szerint a tagállamoknak nemzeti energia- és klímaterveket kellett benyújtaniuk a 2021–2030-as időszakra nézve.
A tagállamoknak 2023. június 30-ig kell beadniuk a tervek aktualizált, az ambiciózusabb uniós célokat tartalmazó tervezetét, és ezeket 2024 közepéig kell majd véglegesíteni.
Az ellenőrzési jelentés remélhetőleg segíteni fogja a Bizottságot e tervezetek értékelésében, a tagállamokat pedig azok véglegesítésében. Az Unió elkötelezte magát, hogy 2021–2027-as költségvetésének legalább 30 százalékát (évi körülbelül 87 milliárd eurót) éghajlatpolitikai fellépésekre fordítja. Ez kevesebb mint 10 százaléka a 2030-as célok eléréséhez szükséges összes beruházásnak, amely a becslések szerint évi egybillió euróra tehető. A többi beruházás a várakozások szerint nemzeti és magánfinanszírozásból fog származni.
Nem állnak jól a magyarok, de az adat is nagyon kevés
A számvevők országonként is megvizsgálták a kitűzött klímacélok eléréséhez vezető megtett utat. Magyarország az Európai Számvevőszék szerint 2020-ra 14 százalékos megújulóenergia-arányt ígért be, ezt teljesítette is – csakhogy 2009-ben is már 12 százalékos volt az arány, így nem is kellett sokat dolgozni rajta. A megújulók aránya Svédországban a legmagasabb, 60 százalék, ezt követi Finnország és Lettország 44 és 42 százalékkal.
Magyarország károsanyag-kibocsátása 2005 óta mindössze 18 százalékkal csökkent, az egységnyi GDP-re jutó kibocsátás azonban már 34 százalékkal, míg az egy főre jutó kibocsátás 15 százalékkal. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás Görögországban csökkent a leginkább 2005-höz képest, majdnem a kibocsátás felét, 45 százalékot lefaragtak a görögök 2020-ra.
Joëlle Elvinger egy sajtótájékoztatón azt mondta: nem tudják megállapítani, hogy elégségesek-e a befektetések és a privát szektor beruházásai a következő körre, azaz a 2030-as céldátumra, mivel nagyon kevés adat áll a rendelkezésükre: „Az Európai Bizottságnak nagyon kevés információja van az egyéni törekvésekről, ugyanis a tagországok esetében néhány jelentés még mindig csak önkéntes alapon működik.”
A Számvevőszék tagjai azt is hozzátették, hogy a járvány és a gazdasági válság miatt nincs is rálátásuk arra, hogy a klímavédelmi rendelkezések milyen hatásokat váltottak ki.
Az Európai Számvevőszék három ajánlást fogalmazott meg a Bizottságnak:
- Nagyobb átláthatóságot kellene biztosítania a klíma- és energiaszektor teljesítményéről.
- Minden kibocsátást figyelembe kellene vennie, a globális kereskedelmet, a légi- és hajóközlekedést is ide értve.
- Támogatnia kéne a tagállamok vállalásait.
A Számvevőszék reméli, hogy ez az audit most segíteni fog a Bizottságnak abban, hogy a június 30-ig benyújtandó, megújított nemzeti cselekvési terveket megfelelően tudja véleményezni – erre ugyanis egy év áll rendelkezésre, 2024. június végéig.
