A kannabiszolaj, illetve annak fő hatóanyaga, a CBD az utóbbi évek egyik slágerterméke Magyarországon. A vegyülettel kapcsolatos elvárások a Mount Everestet nyaldossák, miközben a molekula farmakológiai tulajdonságainak megismerése még gyerekcipőben jár. A rendelkezésre álló bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy a CBD vényköteles epilepszia-gyógyszerként kerüljön forgalomban az Európai Unióban, a legtöbben azonban nem gyógyszer formájában, hanem élelmiszerként fogyasztják a CBD-t. És nem epilepsziájukat akarják vele kezelni, hanem minden mást, a depressziótól a pikkelysömörön át a rákig. Most azonban úgy tűnik, a kannabiszolaj hazai karrierje éles kanyart vesz. A PirulaKalauz csapata most a sorozatos CBD-tiltások hátterét térképezi fel.
Minden a fűvel kezdődött
De mi ez a csodás vegyület, és mi lehet az oka a felfokozott várakozásoknak körülötte? A CBD, teljes nevén a kannabidiol, a kender (Cannabis sativa) egyik fő hatóanyaga. A legismertebb kendervegyület (kannabinoid) sokáig a tetrahidro-kannabinol (THC), a kender pszichoaktivitásért felelős molekulája volt. Ez a két hatóanyag az 1960-as évektől ismert, a felfedezésük nagyjából egybeesik a nyugati világban a marihuánafogyasztás robbanásszerű elterjedésének idejével. A marihuána népszerűvé válását segítette az akkor kibontakozó beat- és hippimozgalom, de érdekes módon a vietnami háború is: az Ázsiában harcoló amerikai katonák közül sokan alkohol helyett az olcsóbban beszerezhető fűvel vezették le a feszültséget, és ezt a szokásukat a hazaérkezésük után is megtartották. Az 1960-as évek lázadó nemzedéke számára a kikapcsolódás egyik módját jelentette a füvezés, amit számos irodalmi mű és dalszöveg is megörökített.
Bár a kannabiszt nemzetközileg az 1960-as évektől kábítószernek tekintették, a széles körű tiltás ellenére Hollandiában már az 1970-es évektől elkezdődött az élvezeti célú használatának legalizálása. A kannabisztartalmú termékeket (cigarettákat, süteményeket) forgalmazó coffee shopok látogatása sok turista számára kötelező program Amszterdamban, és néhány gramm kannabisz birtoklása nem számít bűncselekménynek az országban. A világ számos részén régóta küzdenek különböző civil szervezetek a hasonló legalizálás, dekriminalizálás érdekében, és pár éve ez a küzdelem némileg új irányt vett: a célkitűzések között egyre hangsúlyosabban jelenik meg a gyógyhatású kendertermékek engedélyezése.
A kannabisz, mint gyógyszer
A gyógyhatású, modern kenderkészítményeknek mintegy 40 éves történelme van. Bár a kendert az ókor és a középkor gyógyászatában is alkalmazták, a 20. század közepére elvesztette jelentőségét a hatásosabb és megbízhatóbb szintetikus gyógyszerek mellett. A reneszánsz az 1980-as években kezdődött, ekkor engedélyezték az első kendertartalmú gyógyszereket az USÁ-ban. Ezidőtájt fedezték fel az endokannabinoid-rendszert az emberi szervezetben: azokat a receptorokat, amelyeken a THC és néhány rokon vegyület kifejti hatását; valamint azokat a molekulákat, amelyek a szervezetben termelődnek, és ugyanezen receptorokon hatnak. A kannabinoidok hatásmódjának megismerése lendületet adott a kutatásnak.
Európában az 1990-es évek végén jelentek meg az első engedélyezett gyógyszerek, ezek alkalmazása azonban csak a 2010-es években vált igazán széles körűvé. Ebben a folyamatban mérföldkő volt 2019, amikor az Európai Gyógyszerügynökség egyetlen döntéssel az EU összes tagállamában engedélyezett egy CBD-tartalmú gyógyszert az epilepszia kezelésére. Korábban a THC és egy származéka, a nabilon, valamint a CBD és THC elegye csak egyes tagállamokban került forgalomba gyógyszerként.
Az európai gyakorlat ma is elég sokszínű: Hollandiában, Svájcban, Csehországban, Olaszországban, Németországban és az Egyesült Királyságban nemcsak tiszta vegyületeket tartalmazó gyógyszerek, hanem különféle kivonatok, vagy maga a marihuána is kapható gyógyászati célokra. A hozzájutás módja, az ellenőrzés szigorúsága államonként eltérő. Míg a legtöbb országban csak célzottan (rák, Parkinson-kór, szklerózis multiplex, súlyos pikkelysömör kiegészítő kezelése) alkalmazhatóak a termékek, addig Németországban az alkalmazási célok köre nincs szabályozva.
Mindenre jó? Mindenre is!
A gyógyászati célú alkalmazás elterjedése a kendert némileg átpozicionálta: egyre többen inkább gyógynövényként tekintenek rá, mint élvezeti céllal használható növényként. Ebben kulcsszerepe van a CBD-nek, amely nem pszichoaktív, így nem (illegális) kábítószernek minősülő anyag. A CBD pleiotróp hatású vegyület, ami annyit tesz, hogy a hatását nem egyetlen mechanizmus útján, hanem a szervezet számos enzimére, receptorára hatva fejti ki. Ez a fogyasztó számára előnyösnek tűnik, hiszen azt az ígéretet hordozza, hogy ez az egyetlen molekula számos betegség gyógyítására alkalmas.
Mindez tükröződik a CBD iránti igény hihetetlen mértékű növekedésében. A trendet az USA diktálja, ahol a CBD-tartalmú termék forgalma évek óta két (néha három) számjegyű százalékos növekedést produkál, és vezetik az eladási listákat. Némileg meglepő lehet, hogy nem gyógyszerként, hanem élelmiszerként. És ez nemcsak az USÁ-ban van így, hanem Európába is, ahol a termékek zöme étrend-kiegészítő (azaz jogilag élelmiszer).
Na de miért élelmiszer?
Ennek az az egyik oka, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb a piacra vinni élelmiszerként, mint gyógyszerként: sok éves fejlesztés, tesztelés és sok százmillió eurós befektetés spórolható meg így. És bár a CBD-t az emberek számos gyógyhatás reményével fogyasztják, ezek zömét nem támasztják alá megfelelő vizsgálati bizonyítékok. Élelmiszerként viszont semmilyen bizonyíték nem kell a hatásosságra – igaz, ennek ígéretével reklámozni sem szabad a terméket. A CBD ezt a csapdát úgy kerüli ki, hogy javarészt az internet nyilvánosságának köszönhetően olyan széles körben és olyannyira népszerű lett, hogy különösebb reklámot, ajánlást sem igényel. A sikerhez bőven elegendő, ha a termék csomagolásán ott van a három betű: CBD.
Mindez nem példa nélküli, hiszen időről időre feltűnnek (aztán általában idővel elülnek) hasonló növények (lásd az aloe vagy a noni) vagy egyéb természetes eredetű szerek (algák, gyógygombák stb.) divathullámai. A CBD még bőven felszálló ágban van, a varázstalanodás még nem kezdődött meg.
Bár a CBD valóban számos markáns hatással bír, épp ez az egyik hátránya: a kívánt gyógyhatás (bármi legyen is az) mellett megjelenő egyéb hatások tulajdonképpen mellékhatásnak tekinthetőek. Ha kellőképpen fontos a gyógyászati cél (pl. az epilepszia kezelése), akkor beleférnek bizonyos nemkívánatos hatások. Ha viszont élelmiszer vagy wellness jellegű a felhasználás, akkor a nagyfokú biztonságosság jogos elvárás. A CBD sokirányú hatásait ismerve fennállhat a veszély, hogy a napjainkban tömegessé váló alkalmazás során új, korában nem ismert mellékhatásokat figyelnek meg.
Vagy valami, vagy megy valahová: új élelmiszer
Ez az elméleti veszély (nem a CBD kapcsán, hanem általánosságban) a jogalkotókat is foglalkoztatja. Ha egy élelmiszer úgy válik hirtelen nagyon elterjedtté, hogy kísérletes adatok vagy a tapasztalat nem támasztja alá a biztonságosságát, a fogyasztása akár veszélyes is lehet. Ez a felismerés vezetett az új élelmiszer szabályozás megalkotásához az EU-ban.
Ha egy élelmiszer esetén nem igazolható, hogy az EU területén hagyományosan alkalmazták élelmiszerként, akkor annak biztonságosságát kísérletekkel igazolni kell. Amíg ez nem történik meg, az adott termék engedély nélküli új élelmiszernek minősül. A kenderből előállítható termékek közül a kender magját, annak lisztjét, vagy a magból préselt olajat nem érinti ez a szabályozás, hiszen ezek fogyasztásának sok évszázados hagyománya van (ezek egyébként THC-t sem tartalmaznak, így a kábítószertörvények sem vonatkoznak rájuk).
Más a helyzet a CBD-termékekkel, amelyek általában ún. CBD-olajként vannak forgalomban. Ez a név némileg megtévesztő, mert ezek a készítmények nem a magból préselt, természetes úton CBD-t tartalmazó termékek, mivel a növény magja CBD-t csak nyomokban tartalmaz. A CBD-olajokat úgy állítják elő, hogy a növény CBD-ben dús részeiből (levél, virág) kivonják a CBD-t, majd ezt összekeverik olajjal. Ezeknek a termékeknek ugyanakkor nincs hagyománya élelmiszerként, azaz nem rendelkezünk tapasztalati tudással arról, hogy hová vezet a tartós, vagy nagy dózisú használat. A biztonságosságot megfelelően tervezett, kivitelezett vizsgálatok sem támasztják alá, így nem tudjuk, mennyi CBD tolerálható, fogyasztása milyen mellékhatásokkal jár.
A CBD-olajok tehát a nem engedélyezett új élelmiszerek kategóriájába tartoznak. Mindez nem újdonság azoknak, akik ismerik az új élelmiszerek EU-s szabályozásának alapját képező rendeletet, amelynek első változata még 1997-ben született meg, szóval a jogszabály nem új. Az ellentmondásokra szakmai szervezetek, sőt, maga az OGYÉI is felhívta már a figyelmet, a gyakorlatban mégsem utalt arra semmi, hogy az előírásainak bármelyik tagállamban érvényt szereznének. Az EU-ban évente sok száz új, CBD-tartalmú étrend-kiegészítő kerül forgalomba, jóllehet engedély nélküli új élelmiszerként ezek forgalmazása tulajdonképpen illegális.
Hogy miért van ez így? Erre nincs egzakt magyarázat, az azonban lehet, hogy a kendert körüllengő dekriminalizálási hangulat befolyással van a jogalkalmazókra, a piacfelügyeletet gyakorlókra. Az is nagyon valószínű, hogy a piaci igénynek, az érintett szereplők lobbitevékenységének is szerepe lehet abban, hogy eddig nem sok minden történt a jogszabály betartatása érdekében. Az pedig tény, hogy az évente piacra kerülő sok ezer termék ellenőrzése, felügyelete szinte lehetetlen feladatot jelent, különösen az internetes forgalmazás térhódításának korában.
Az étrend-kiegészítők (és így a CBD-termékek) piacra kerülését nem előzi meg engedélyezési folyamat, a forgalmazónak mindössze bejelentési kötelezettsége van az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet felé. Ha valamelyik termékkel probléma adódna (például veszélyezteti a fogyasztók biztonságát), a piacfelügyeleti feladatokat ellátó szervek, kormányhivatalok eljárást indítanak, és ha indokolt, megtiltják a készítmény forgalmazását.
A forgalmazástól eltiltott termékek listáját böngészők az utóbbi időben érdekes jelenségre lehettek figyelmesek: az újonnan betiltott termékek zöme, legalábbis nevéből kiindulva, CBD-t tartalmaz. A betiltás okait kiderítendő megkerestünk több, tiltó határozatot hozó kormányhivatalt, és a tájékoztatásukból kiderült, hogy a határozatok indoklása szinte szó szerint ugyanaz:
„A termék új élelmiszer összetevőt tartalmaz, mely az Európai Unió területén, így Magyarországon sem hozható engedély nélkül forgalomba. (..) Az új élelmiszer biztonságossága a 2015/2283/EU szerint nem bizonyított, így a Termék forgalmazását, az emberi egészség és a fogyasztók érdekeinek magas szintű védelme biztosítása érdekében, a határozat rendelkező részében rögzítettek szerint megtiltottam.”
A határozatok (részletesebben megtalálhatók a PirulaKalauz cikkében) hivatkoznak az OGYÉI kockázatértékelésének megállapításaira is:
„A kannabinoidokat tartalmazó Cannabis sativa kivonatok és egyéb származékok korábban sem hagyományos élelmiszerben, sem étrend-kiegészítő összetevőjeként nem fordult elő a Közösség területén, azért azt új élelmiszernek kell tekinteni.”
A helyzet, legalábbis jogi szempontból, világos. Úgy tűnik, a CBD-termékek jelenlegi formájukban nem maradhatnak piacon Magyarországon. Hogy miért éppen most jött el az a pillanat, hogy a hazai hatóságok elkezdenek érvényt szerezni egy 24 éve létező jogszabálynak, nem tudni. Mindenesetre az utóbbi időben átlagosan naponta egy tiltó határozat került fel a listára. És bár a CBD-t tartalmazó étrend-kiegészítők száma becslések szerint 400 fölötti, ilyen tempó mellett a napjaik meg vannak számlálva.
A CBD történetének ugyanakkor koránt sincs vége. A vegyület karrierjének történetében csak az első fejezetek íródtak meg, gyógyhatásainak kutatása, továbbra is intenzíven folyik. Az azonban most már nagyon valószínűnek látszik, hogy végül nem élelmiszerként találja meg majd a helyét a piacon.
