Világító cápákat találtak Új-Zéland vizein

2021. március 02. – 12:20

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A mélytengeri élőlények között nem számít kuriózumnak az, hogy a szentjánosbogárhoz hasonlóan fényt bocsátanak ki, de nagyobb testű gerinceseknél ritka ez a jelenség. Új-zélandi kutatások szerint a közel kétméteres búvárcápa a legnagyobb biolumineszcenciára képes gerinces.

A kutatók 2020 januárjában több cápát is befogtak, és felfedezték, hogy három faj, a búvárcápa, a feketehasú lámpáscápa és a déli lámpáscápa képes világítani egy biokémiai reakció eredményeképpen.

Egy búvárcápa a kutatók egyik felvételén
Fotó: frontiersin.org

A belgiumi Catholique de Louvain Egyetem és az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légköri Kutatóintézet tudósai szerint a 180 centiméterre is megnövő búvárcápa a Föld legnagyobb világító gerincese, és a mostani eredmények hozzásegíthetnek az eddig kevésbé megkutatott mélytengeri ökoszisztémák megértéséhez.

Az említett cápák 200 és 1000 méter közötti mélységben élnek, egy afféle alkonyzónában, ahová már csak korlátozottan jut le a napfény, ennél mélyebben pedig már teljes a sötétség. A cápák lentről nézve még mindig jól láthatóak a ragadozóik számára, így a kutatók azt sejtik, hogy a „világítást” védekezésképpen kapcsolják be a kisebb cápafajok a hasi oldalukon, és így nem sötét foltként jelennek meg a vízben.

A nagyobb testű búvárcápa, amelyiknek nem nagyon kell tartania más állatoktól, pedig valószínűleg arra használja a fényeit, hogy vadászatkor megvilágítsa a tenger fenekét, vagy egyszerűen álcaként használja a fényt. Ezeket a feltevéseket azonban még további kutatásokkal kell igazolni.