„Furcsálltam, hogy egy miniszterelnöknek van ideje egy EP-képviselővel vitatkozni” – mondta lapunknak Nicu Ștefănuță, amikor arról kérdeztük, hogyan élte meg, hogy Orbán Viktor az X-en reagált a kritikáira. Az Európai Parlament alelnökét a magyarországi választások miatt kerestük meg, miután az utóbbi időszakban több alkalommal is megszólalt a magyar belpolitikai folyamatokról.
Az interjúban Ștefănuță arról beszél, hogy szerinte a magyar közéletben rendszeresen külső szereplőkre terelődik a figyelem, miközben a valódi problémák a szegénység, az infláció és a korrupció körül keresendők. Úgy látja, az ország az elmúlt években megtorpant, és most olyan időszak előtt áll, amikor a választók döntése hosszabb távon is meghatározhatja Magyarország irányát.
A román politikus erdélyi kötődése miatt külön figyelemmel követi a határon túli magyar közösségek szerepét is, és fontosnak tartja, hogy minél többen éljenek szavazati jogukkal. Szerinte a kérdés túlmutat pártpolitikán: az a tét, hogy milyen pályán halad tovább Magyarország a következő években.
Nem csak a választások kontextusában szólaltam fel ellene. Én vezettem az Európai Parlament budapesti delegációját a betiltott Budapest Pride-ra, 300 ezer ember előtt beszéltem és együtt kiáltottuk, hogy „szabad ország, szabad szerelem”, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. És olyan erdélyiként, akinek szenvedélye a magyar kultúra, sokszor beszélek a magyarok problémáiról. Amit Orbán Viktorról mondtam a parlament plénuma előtt, azért mondtam, mert mindig ugyanazt a stratégiát látom, hogy valaki külső erőt hibáztatnak, miközben a belső problémák teljesen mások. A belső problémák gazdaságiak, a szegénység, az infláció, a lemaradás, a korrupció, azok a kórházak és utak, amelyek úgy maradtak, ahogy voltak. Eszembe jutott, amikor Magyarországra mentünk, és az volt az érzésem, hogy Németországban járok, hogy wow, tízszer fejlettebb, mint Románia, de ma már nem ez a benyomásom, az utóbbi években stagnált az ország. Ezt szerettem volna elmondani a plénum előtt, hogy más a probléma, nem Soros és Zelenszkij, legalábbis az alapján, amit a magyaroktól hallok.
Nem, sőt, meglepődtem, mert ha miniszterelnök vagy, általában sok a dolgod és nincs időd egy EP-képviselővel vitatkozni, valahogy kissé oda nem illőnek tűnt. Főleg, hogy olyan brüsszeliként próbált engem feltüntetni, aki jön és osztja az észt, miközben én erdélyi románként beszéltem, főleg erdélyiként, olyan erdélyi emberként, akinek magyar szavazói is vannak. Úgy gondolom, hogy van felhatalmazásom a magyarok nevében is beszélni, egyrészt azért, mert vannak magyar szavazóim a fiatalok és progresszívebb beállítottságúak között, másrészt azért, mert erdélyi vagyok, valamennyire értem, hogy mi történik. Orbán Viktor viszont nem erdélyi.
Hogy legalább legyen világos, nem pedig egy ellopott választás. Az az érzésem, hogy az erdélyi magyar közösségben minden valahogy csendben történik, hogy nehogy zavarjanak, ezt szokták meg az emberek. Járok tánctáborokba, találkozókra, eseményekre, és sok magyar csak úgy csendben mondja, hogy a magyar kormány segíti a kulturális eseményeket, de csak akkor, ha aláveted magad Fidesznek, az olyan civil szervezet, amelyik nem veti alá magát a Fidesznek, nem kap pénzt, és hasonlók. Ezeket akartam elmondani és arra biztatni a magyarokat, hogy szavazzanak. Nem mondtam, hogy szavazzanak Orbánra vagy a Tiszára, annyit mondtam, hogy szavazzanak, és felhívtam a figyelmet a regisztráció határidejére és néhány részletre. Nem vagyok magyar, ez nem az én állampolgárságom, ezért nem szeretném, ha ezt másképp értelmeznék. Csak tiszteletbeli magyar vagyok, kaptam egy ilyen pólót a tánctáborban.
Nem tartom teljesen helyénvalónak, hogy egy etnikai párt ideológiai alapon az egyik vagy a másik oldal mellé álljon. Vagy minden magyart képviselsz és megpróbálsz egyenlő távolságot tartani mindkét oldaltól, vagy nagyon elfogult vagy. Láttam, hogy a civil szférából sokan nehezményezik, hogy a levélszavazatok jelentős részét épp az RMDSZ gyűjti és szállítja, ami nem normális, én egyetlen pártra sem bíznám rá a szavazatom szállítását, esetleg a konzulátusra vinném vagy postán küldeném el, de nem adnám oda egyetlen pártnak sem. Ki tesz ilyent a demokratikus világban? Senki. Afrikában talán. Vagy esetleg Liviu Dragnea Romániájában, hogy romániai példát is mondjak, ha már Orbán Viktor arra utalt, hogy milyen jogon szólok bele, nézzek csak jobban körül Romániában. Értem ezt az érvet, de ha ő párhuzamot keres, akkor én is, szerintem a Fidesz pont olyan, mint a PSD, amikor Liviu Dragnea volt az elnöke, semmivel sem jobb, csak kicsit diktatórikusabb.
Úgy gondolom, hogy egy országnak nem kellene tolerálnia a területén zajló nem demokratikus folyamatokat, akkor sem, ha nem a saját választásáról van szó. Az nem elég, ha csak azt mondod, hogy „nem a mi választásunk, ezért nem avatkozhatunk bele”. Nem normális választási gyakorlat az, hogy dobozban gyűjtik a szavazatokat vagy csak úgy ott lehet hagyni a boltban, ahogy most történik. A szavazatokat biztonságba kell helyezni, ezért tesszük őket lepecsételt dobozba vagy visszük a konzulátusra, mert ellophatják őket. Tőlem is loptak el szavazatokat, biztosan tudom, mert volt olyan község, ahol mondták, hogy a 12. osztályból mindenki rám szavazott, mégsem volt egy szavazatom sem.
Vannak agresszív emberek is, de nagyon sok pozitív reakciót is kaptam, sokan mondták, hogy végre valaki az igazat mondja. Azt hiszem, nem lehet engem olyan könnyen beskatulyázni olyan románként, aki beleszól a magyarok dolgába, mert nem csak román vagyok, hanem erdélyi, van közös múltam a magyar közösséggel és nem ez az első alkalom, amikor kiállok értük, ez a kötelességem, mert vannak szavazóim a magyarok között. Nem a magyarországiak, hanem főleg az erdélyiek nevében beszéltem.
Nem tudom megítélni, a választások tekintetében sokaknak már megvan a meggyőződése és nem hisz már semmi másban, de úgy gondolom, hogy aki kritikusan gondolkodik, az ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Láttam egy videót, ami tetszett, arról szólt, hogy Orbán Viktor azt mondta, hogy amikor Oroszországgal tárgyal, a történelmet nem hozzák szóba, a videó készítője pedig azt mondta, hogy igenis beszélni kellene a történelemről, mert az oroszok miatt mi csak szenvedtünk, és ez így is van, elég megemlíteni 1848-at, 1956-ot, a második világháború utáni diktatúráról nem is szólva. Én úgy gondolom, hogy a magyarországi és az erdélyi magyarok is nagyon európaiak. Azt látni, hogy a magyar kormány kiszolgáltatja Európa titkait, nem hiszem, hogy jó. Én egy ilyen emberrel nem tudnék többé szóbaállni. Ha tudom, hogy minden, amit unióként eldöntünk, kiszivárog az ellenséghez, már nem lehet hozzá bizalmam.
Én nem fogok megváltozni. Amikor Orbán Viktor megismételte, amit mondtam, hogy „semmi nem tart örökké”, és hozzátette, hogy „be careful what you wish for, ‘cause you might get it”, azaz vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül, nem tűnt helyénvalónak, hogy egy állam vezetője kvázi fenyegetőzzön. Ha a Fidesz győz, az számomra nem hoz változást, viszont Magyarországnak kár lenne, szerintem az országnak történelmi esélye van arra, hogy azt mondja, „európaiak vagyunk, nem gyűlöljük Európát és nem vagyunk Putyin eszközei”.
