Már egy négyzetméterrel kevesebb beton fél napnyi légkondis hűtést hozna a környezetnek éves szinten

Aki eddig esetleg nem, az az elmúlt hetekben mindenképp a saját bőrén érezhette a klímaváltozás hatásait, különösen a városokban, ahol a hőséget még a betonból áradó forróság is megfejeli. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Környezettudományi Intézetének nemrég megjelent kutatásából számszerűen is kiderül, mekkora hűtési energiát pazarolunk el már egy négyzetméter lebetonozásával.

A városi hőszigethatásként ismert jelenség egyik fő kiváltó oka, hogy a burkolt felületek gyorsabban melegszenek, és jellemzően jobban is tartják a hőt, mint a természetes, növényzettel borított felületek. A területek lefedésével ráadásul részben vagy akár teljes egészében elveszik a talajok víztározó kapacitása, ami vízvisszatartási és hőháztartási szempontból káros.

A MATE kutatói 1971 és 2024 közötti napi meteorológiai adatsorok segítségével modellezték a hazai burkolt felületek alatt elhelyezkedő felső 75 centiméteres talajrétegének vízgazdálkodását. Így kiderült, hogy országos szinten évente mintegy 0,14 – 0,29 km³ lehet az a lehulló csapadékmennyiség, amely nem tud közvetlenül a talajba szivárogni, és így helyben hasznosulni.

Ha ez a vízmennyiség bejuthatna a talajba, és onnan elpárologhatna, az országosan mintegy 400 petajoule hűtési energiát szolgáltatna, ami 145 megajoule/négyzetméter átlagos értéknek, utóbbi pedig nagyjából 40 kilowattóra elektromos hűtésnek feleltethető meg. Waltner István, a MATE egyetemi docense szerint ez egy durva becsléssel azt jelenti, hogy

éves szinten egy négyzetméter lefedett talaj annyi hőt vonhatna el a környezetéből, amennyit egy átlagos otthoni légkondi 10-13 órányi folyamatos maximális teljesítményű hűtés alatt fogyaszt el.

A MATE szakértője szerint a kutatás eredményei rámutatnak, mekkora jelentősége van valójában a burkolással lefedett talajoknak, és azt reméli, ez a városok zöldítési folyamataiban is visszaköszön majd.

Ma Magyarországon napi 11-13 focipályányi terület tűnik el a természetes körforgásból. Többek között erre a riasztó tendenciára hívták fel a figyelmet a Klímatudomány 10 mögé beálló tudósok a nyár eleji Túlbetonozva kampányban, ahol fotópályázaton keresték az ország legsúlyosabb betonszörnyetegeit. Júniusban a Telexen is több cikkben foglalkoztunk a témával:

• Szürkés imola barátszegfűzik az őszi vérfűvel: megnéztünk négy felszámolt budapesti betonsivatagot
• A baglyok nem tudják, mit kell tenni, amikor 130-cal érkezik egy fényes, egytonnás valami
• Amikor jövök ki Miskolcról, mindig a sírás kerülget, hogy a legjobb talajokat foglaljuk el
• Megmutatjuk, hogyan önti el a beton az országot
• Az lenne igazságos, ha azok fizetnék a természet helyreállítását, akik a fejlesztéseikkel tönkreteszik azt
• Kevesebben élünk az országban, de egyre nagyobb területet foglalunk el
• Mindent elönt a beton, és ez senkinek sem jó