Az lenne igazságos, ha azok fizetnék a természet helyreállítását, akik a fejlesztéseikkel tönkreteszik azt
Egyes számítások szerint Magyarországon naponta 11–13 focipályányi terület tűnik el a természetes körforgásból, nagyrészt a zöldterületek beépítésével, az új ipari parkok, lakóparkok, logisztikai központok kialakításával.
A beruházásoknál gyakran feszülnek össze a környezetvédelmi és piaci szempontok, mintha a kettő együtt nem állhatna meg, pedig egyre több gazdasági elemzés mutat rá arra, hogy az ökoszisztémák romlása a gazdasági teljesítményre is hatással van.
„Éppen ezért érdemes tanulmányozni olyan megoldásokat, ahol törekedtek a piackonform, de ökológiailag mégis ambiciózusabb szabályozás kialakítására” – írja Másfélfokon megjelent cikkében Gyura Gábor, a Magyar Fenntartható Befektetési és Pénzügyi Egyesület vezetője. Szerinte ilyen jó példa lehet az Egyesült Királyságban élő szabályozás, amely a beruházók megsarcolása helyett a természet helyreállítására koncentrál.
Keressük a legborzasztóbb túlbetonozásokat!
A Klímatudomány 10 Üzenete oldalon fényképpályázaton keresik azokat a túlbetonozott, természetkárosító helyeket, amelyek jól példázzák, milyen rossz irányba haladunk – és miért kellene ezen változtatni.
A fotókat ide kattintva lehet feltölteni.
Olyan képeket várnak június 30-ig, amelyek bemutatják a túlzott beépítés, a lebetonozás és a zöldfelületek eltűnésének valóságát – legyen az egy parkolóvá alakított zöldterület, egy kihalt pláza környéke vagy egy indokolatlanul kiépített útszakasz. Mutassuk meg együtt, mi veszik el – és mi az, amit még megmenthetünk. A fényképekből időről időre a Telexen is közreadunk majd válogatást, és több cikkben mutatjuk majd be, miért káros a túlbetonozás.
Szabályozások itthon is vannak a nagyobb beépítéseknél: egy 2024-ben hozott rendelet szerint zöldfelületi tanúsítványra van szükség az 5000 négyzetméteres alapterületűnél nagyobb kiemelt beruházások esetében. A beruházás nem kaphat használatba vételi engedélyt, ha nem ér el legalább közepes minősítésű tanúsítványt. Ez utóbbihoz például megfelelő mennyiségű és minőségű növényzetet kell biztosítani, amelyek bizonyítottan javítják a mikroklímát.
A brit Biodiversity Net Gain (BNG) rendszer célja, nem csak az, hogy minimalizálják a természetes élőhelyek károsítását, hanem egyenesen az, hogy
fejlesztések eredményeként a természetes élőhelyek mérhetően jobb állapotban maradjanak fenn, mint a beruházás előtt voltak.
Ez alapján jogszabályi kötelezettség, hogy a fejlesztőknek legalább 10 százalékos nettó biodiverzitási nyereséget kell elérniük az adott beruházásnál. Erre háromféle lehetőségük van. Az első, és a legjobb forgatókönyv, ha a fejlesztési területen belül fejlesztik, vagy hoznak létre új élőhelyet. Ha ez nem lehetséges, mert például nem elég nagy hozzá a terület, akkor ezen a területen kívül hajthat végre valamilyen biodiverzitást növelő fejlesztést.
Ha valamiért ez sem lehetséges, akkor jön a harmadik lehetőség: végső esetben a beruházó állami biodiverzitási krediteket vásárolhat, az így befolyó pénzt pedig a környezetvédelmi minisztérium használja fel, kizárólag élőhelyek létrehozására vagy javítására.
Az első két verziónál fontos kitétel, hogy a létrehozott vagy fejlesztett élőhelyeket legalább 30 évig fenn kell tartani, emellett már a tervezési engedélyt is csak akkor kapja meg a beruházó, ha előre bemutatja a tervet, hogy melyik követelményt teljesíti majd és hogyan, erre pedig a hatóság is rábólint.
Gyura szerint hasonló megoldás Magyarországon is működhetne, több okból is:
- egyrészt igazságos, mert azoknak kell fizetniük a természet helyreállítását, akik a fejlesztéseikkel a természetet terhelik;
- automatikusan biztosítja a finanszírozást egy másik helyreállítási projektnek;
- például olyanoknak, amelyek alapesetben nem „bankképesek”, általában nem képesek egy banki kölcsön törlesztéseit kigazdálkodni;
- fokozatosan is be lehetne vezetni, kezdve a legnagyobb fejlesztésekkel, majd haladva az egyre kisebb projektekig.
Szerinte ezzel fel tudnák hívni a figyelmet arra, hogy a gazdaságilag hasznos beruházásoknak is jócskán lehetnek jelentős negatív környezeti externáliái – de nem megsarcolva, hanem időtálló projektekre, a környezet valós védelmére kötelezve a beruházókat.
