Mindent elönt a beton, és ez senkinek sem jó
Az emberiség hihetetlen gyorsasággal falja fel a természetet, de még azokat a területeket is, amelyek élelmiszer-termelést szolgálnak, és így pont saját magát teszi egyre védtelenebbé. A mesterséges felszínborítással bíró területek rohamos növekedése rengeteg ökológiai, vízgazdálkodási, klimatikus, gazdasági és egyéb problémával jár, ennek ellenére még mindig az az általánosabb szemlélet, hogy az a civilizált megoldás, akkor van rend, ha valamit lekövezünk. A Túlbetonozva kampányban erre a hibás beidegződésre hívjuk fel a figyelmet a Klímatudomány 10 Üzenete oldallal és a mögötte álló tudósokkal közösen.
Keressük a legborzasztóbb túlbetonozásokat!
A Klímatudomány 10 Üzenete oldalon fényképpályázaton keresik azokat a túlbetonozott, természetkárosító helyeket, amelyek jól példázzák, milyen rossz irányba haladunk – és miért kellene ezen változtatni.
A fotókat ide kattintva lehet feltölteni.
Olyan képeket várnak június 30-ig, amelyek bemutatják a túlzott beépítés, a lebetonozás és a zöldfelületek eltűnésének valóságát – legyen az egy parkolóvá alakított zöldterület, egy kihalt pláza környéke vagy egy indokolatlanul kiépített útszakasz. Mutassuk meg együtt, mi veszik el – és mi az, amit még megmenthetünk. A fényképekből időről időre a Telexen is közreadunk majd válogatást, és több cikkben mutatjuk majd be, miért káros a túlbetonozás.
Magyarországon naponta körülbelül 11–13 focipályányi (4,5–10 hektárnyi) területet vonunk ki a természetes körforgásból vagy még gyakrabban a mezőgazdasági művelésből építkezés vagy burkolás miatt. Magyarország mezőgazdasági területe 1990-ben még 6,4 millió hektár volt, de 2024-re körülbelül 5 millió hektárra csökkent. Ez azt jelenti, hogy „közel 1,4 millió hektárnyi, azaz mintegy 22 százalék mezőgazdasági területet vesztettünk el a rendszerváltás óta” – olvasható a Green Policy Center zöldpolitikai műhely anyagában. Ez a veszteség három nagyvárosnyi területet jelent. Csak 2024-ben több mint 16 ezer hektár termőföld került ki a művelésből. A beépítés gyakran épp a legjobb minőségű földeket érinti: 2006 és 2012 között a kiváló termőtalajokon volt a legmagasabb a mesterséges felszínek terjeszkedése.
A kampány nyitóeseményén Zlinszky János biológus tragikusnak nevezte, hogy több mint húsz százaléknyi termőterületet veszített el az ország. Szerinte nem nagyon van érzékünk arra, hogy a véges dolgok is elfogynak, és nem tudjuk felmérni, hogy egy-két hektár eltűnése mit jelent egy település vagy az ország léptékében.
Hazánkban az egy főre jutó kiskereskedelmi terület meghaladja az 1 négyzetmétert. A plázák, áruházak, logisztikai parkok egyre nagyobb területeket foglalnak el – gyakran a városok szélén, ahol termőföldre vagy természetes élőhelyekre építkeznek. Közben a belvárosi üzletek sorra zárnak be, elnéptelenednek a városközpontok. Ahelyett, hogy a meglévő, már felépített és létező üzlethelyiségeket használatban tartanánk, folyamatosan épülnek az új, zöldmezős beruházások. Az úgynevezett rozsdaterületeken sajnos ritkaságnak számítanak a beruházások.
Magyarországon az egy főre jutó közút hossza 23 méter, amivel a világban az „előkelő” 67. helyen vagyunk, mégis tömegével építjük tovább az utakat olyan helyekre is, ahol a várható forgalom ezt nem indokolná.Az országban az Eurostat adatai alapján 2023-ban 219 ezer kilométer volt a teljes úthálózat hossza (önkormányzati, megyei és állami utak együtt), ami jóval több, mint a régiós országokban: Ausztriában 127 ezer, Csehországban 129 ezer, Szlovákiában 45 ezer és Szlovéniában 38 ezer kilométer. Ezek alapján Magyarországon egy lakosra 22,81 méter út jut, miközben egy osztrák polgárra mindössze 13,85 méter, egy cseh lakosra 11,91 méter, egy szlovákra pedig mindössze 8,3 méter.
Becslések szerint több mint 570 ezer lakóingatlan áll üresen Magyarországon, ami a teljes lakásállomány közel 12,5 százaléka. Ez komoly emelkedés a 2001-es 9,2 százalékhoz képest. Eközben újabb és újabb lakóparkok és irodaházak épülnek. Igaz ugyan, hogy 2023-ban az üresen álló lakóingatlanok közül 6538 lakhatatlan állapotban volt, tehát lehetnek olyan kivételek, amikor gazdaságosabb új építkezésbe fogni, mint a meglévő épületeket hasznosítani vagy átalakítani, ez azonban az esetek túlnyomó részében nem így van. A hasznosítható, megfelelő elhelyezkedésű lakóingatlanok energiahatékony felújítása helyett folyamatosan új építkezésekbe fogni fenntarthatatlan és környezetpusztító folyamat.
Aggasztó trend, hogy a magántulajdonban álló területeken, például kertekben, udvarokon nagy arányúak a fakivágások, illetve terjed a kertek, udvarok lebetonozása, térkövezése vagy épp műfűvel burkolása. A városi területek folyamatos növekedésével a városi zöldfelületeknek, azaz a kertekben meghagyott természetes felületeknek kulcsszerepük lenne a biodiverzitás megőrzésében. A házak körül álló fák, növényzet, természetes gyep számos ökoszisztéma-szolgáltatást (árnyékolás, hűtés, vízvisszatartás) is nyújtana a tulajdonosoknak.
A felszín mesterséges burkolattal, épületekkel fedése visszafordíthatatlan környezeti (hidrológiai, mikroklimatikus, talajtani) folyamatokat indít el. A területek aszfaltozása és betonozása fokozza a klímaváltozás hatásait. A sűrűn beépített városokban így még melegebb lesz, mint amit az átlagos melegedés indokolna, mert hiányzik a zöldfelületek párolgásának hűtő hatása. A megfelelő idős faállomány hiánya pedig a kellemes árnyékot sem tudja biztosítani, és nem köti meg a levegőbe bocsátott szén-dioxidot és port. Évről évre egyre több hőhullám érinti a településeket, ami több szempontból is káros az egészségünkre.
Ha a talajt beépítik, lebetonozzák vagy tömörítik, a csapadékvíz nem szivárog be a földbe, ami az egyre gyakoribb heves esőzések esetén villámárvizekhez vezet. A károsodó, például túlságosan tömörített vagy agyonvegyszerezett talaj egyre kevesebb vizet képes tárolni, a mesterséges borítása pedig nem is engedi a vizet a talajba jutni, ami a klímaválsággal súlyosbítva vízhiányhoz és aszályhoz vezethet.
„Az élőhelyek drasztikusan átalakulnak, amikor beton alá kerülnek. Elveszti a talaj az oxigéntartalmának jó részét, eltűnik egy óriási baktériumflóra is például. Ha egy tönkretett élőhelyet regenerálni akarunk, nem tudjuk száz százalékban visszahozni, és magunk sem tudjuk, hogy mit tettünk tönkre és milyen mértékben. Minél nagyobb egy burkolt terület, vagy szabdalják fel a természetet, annál nehezebb a helyreállítás is” – mondta Zlinszky János.
