Amikor jövök ki Miskolcról, mindig a sírás kerülget, hogy a legjobb talajokat foglaljuk el

A klímaváltozásról és a természetpusztításról sokat lehet hallani, de arról valószínűleg kevesebben tudnak, hogy a talajoknak is milyen nagy szerepük van abban, hogy stabilan működjenek a környezeti rendszerek. Nem meglepetés, hogy a talajokkal is cudarul bánunk, emberi hatásra pusztulnak le, hatalmas területeken pedig a lebetonozásukkal egyszerűen kiiktatjuk azokat. A szadai Év talaja pikniken a Magyar Talajtani Társaság ezeket a problémákat vetette fel, és a városi talajok megóvására hívta fel a figyelmet.

Dobos Endre, a Magyar Talajtani Társaság elnöke, a Miskolci Egyetem Természetföldrajz Intézeti Tanszékének vezetője a bevezetőjében arról beszélt, hogy egyre nagyobb teret nyer az a szemléletbeli változás, hogy az emberi egészséget rendszerben kezeljük. Ennek egyik része az egészséges táplálkozás, ami nem képzelhető el egészséges talaj nélkül. Ha a talajban nincs elég tápanyag, mikroelem, akkor egészséges élelmiszert is nehéz előállítani, így mindenki érdeke, hogy megóvjuk a talajokat. Más megközelítésből a talaj az önfenntartás záloga is azzal, hogy kötődik az élelmiszer-termeléshez.

A talajokról eddig legtöbbször a mezőgazdaság vonatkozásában beszéltek, de az Európai Unióban egyre nagyobb figyelem hárul a városi talajokra is, azok ökológiai és egyéb funkcióira, amelyek meghatározók az életünk szempontjából. Hirtelen lezúduló csapadéknál nem alakul ki akkora villámárvíz, ha van olyan terület, ahol be tud szivárogni a víz, és nem mindent beton és térkő fed. Utóbbi esetben a párologtatás sem működik. De a mikroklímát javító, árnyékoló növényzet sem tud megélni, ha nem hagynak termőtalajt, és emiatt még inkább fokozódik a hőszigethatás.

„Amikor jövök ki Miskolcról, mindig a sírás kerülget, mert a legjobb talajokat foglaljuk el az ipari parkokkal több tíz hektárnyi területen. Miközben ott vannak az elhanyagolt gyárépületek, barna mezős területek a városban, gyönyörű területeket pusztítunk el és vonunk ki az élők sorából” – mondta Dobos Endre.

A talajtani szakember műholdképeket felhasználva be is mutatta, hogy Miskolc északi részén, szűk két évtized alatt, hogyan terpeszkedett hatalmasra egy ipari, logisztikai terület, felszámolva a korábbi területhasználati módokat és a természetes közeget. Más hazai nagyvárosok is lehetnének példák, a kecskeméti Mercedes- vagy a debreceni BMW-gyár is jó minőségű csernozjom talajokat foglalt el.

„A talajfedés mindennek a csúcsa. Kimaszkoljuk a felszínt, és mindannak, amit a talaj csinált, a biomasszának, az élelmiszernek, a rostnak, a fának, a tiszta levegőnek, a szénmegkötésnek, a víztisztításnak, a biodiverzitásnak kuka. Ennél drasztikusabb dolgot nehéz elképzelni, és nincs nagyon visszaút” – mondta Dobos Endre. A szakember arról beszélt, hogy a lebetonozott felületek alatt rövid idő után sivatagnak tekinthető állapot alakul ki, az építkezések miatt szükséges vízrendezések pedig azt eredményezik, hogy egyszerre egy helyen nagy mennyiségű víz jelenik meg, ami kimossa a talajt, pedig ugyanaz a vízmennyiség diffúzan nagyon hasznos tudna lenni.

„Össztársadalmi érdek, hogy ez megálljon, nyíltan kell erről beszélnünk. A gazdákat is szoktam bántani, és megmutatom a tábláikon, hogy mit alkottak, illetve a város- és a faluvezetést is. A legnagyobb jó szándék vezérelte őket, mert a társadalom jelentős részében még mindig az infrastrukturális beruházások jelentik az utat gazdaságilag előre, de bízom benne, hogy abban a pillanatban, amikor picit kinyílik a világ, és más szegmensek megjelennek, nem az lesz a jövő egyedüli kiútja, a sikeres vezetésnek a mérőszáma, hogy mennyi új területet betonoztak le” – mondta Dobos, aki szerint nem megengedhető, hogy lenullázzuk a nemzeti kincsnek is tekinthető talajokat.

A talajtani kutató szerint a jelenlegi mezőgazdasági rendszer bizarr helyzetet hozott létre, mert szinte teljesen eltávolodott a talajok természetességétől, a növénytermesztést a talajba bejuttatott inputanyagokra, műtrágyákra, növényvédő szerekre alapozzák. Dobos szerint ezen nem kell nagyon csodálkozni, mert az emberiség most a világ bonyolultságát leegyszerűsítő analógiákat követ, és ezt az energialuxussal értük el. Példaként azt hozta, hogy nem úgy akarunk egészségesek lenni, hogy sokat mozgunk és jó élelmiszereket eszünk, hanem vitaminokat kapkodunk be.

„Babarajzos képletekről hisszük azt, hogy az a magas tudomány. Az eredmény pedig az, hogy sokan szenvednek furcsa betegségekben, az ország kiszáradt, a klíma megváltozott, a talajok szerkezetét lepusztítottuk, a növényzetet átalakítottuk. Komolyabbak a mellékhatások, mint amennyit nyerünk a tevékenységeinkkel” – mondta Dobos.

A talajpusztulást most több együttható folyamat fokozza, így a talajok elvesztették azt a pufferképességüket, amellyel a klímaváltozást, az antropogén terhelést, a környezeti nyomást hosszú ideig tompítani tudták. A kutatók Magyarországon szinte mindenütt legalább négy-öt egyszerre ható talajdegradációs folyamatot azonosítottak, de van, ahol ennél jóval több jelenik meg. Ez jól látható például a Dunántúli-dombság több részén, ahol már szinte teljesen eltűnt a talaj, ezt a szinte hófehérré váló felszín jelzi, ami egy-másfél méternyi talajréteg elpusztulása után bukkan ki.

A talajok elszennyezése is jelentős probléma, de Dobos szerint az emberek viselkedése ebben az ügyben is disszonáns. Sokszor gond nélkül juttatnak ki a termőtalajra nehézfém tartalmú anyagokat, és addig nincs is gondjuk ezzel, amíg a nehézfémek oldatba nem kerülnek, és el nem kezdenek felhalmozódni például a halakban vagy az ivóvízben és végül a táplálékláncban. „Ez a mérgezés ezer helyen fog visszacsatolódni az élővilágban, csökken a biológiai aktivitás, a talaj tápanyag-feltáródási folyamatai csökkenek, ahogy a víztartó képesség is, zuhan az élővilág és a talajszerkezet, a sok elpusztult élőlény után pedig a levegőbe kerül az addig megkötött szén-dioxid. Ha a nagyon sok funkcióval és életformával egyszerre jelen lévő, egymásba karoló funkcionális rendszer pilléreit kiütjük, az egész összeomlik” – mondta Dobos.