Forradalmasították a fogyást, de van, akinél durva folyamatokat indíthatnak be az új szerek

A kezdetben csak injekcióban, ma már tablettás formában is elérhető úgynevezett GLP-1 agonistákat eredendően cukorbetegek kezelésére használták, de ezek a gyógyszerek igazán fogyasztószerként futottak be és hoztak nagy üzleti sikereket is. A fejlesztésük folyamatos, újabb és újabb hatóanyagokat tesztelnek, amelyek alapvetően az éhségérzetet nyomják el, de számos további kedvező hatásukat is megfigyelték már. A jó eredmények ellenére azonban több kutató a fogyasztószerek árnyoldalairól is beszél: vannak olyan páciensek, akiknél étkezési zavarokat tudnak előhozni, de arra is van példa, hogy a gyógyszert túl hatásosnak vélik. Kutatók szerint óvatosnak kell lenni ezekkel a szerekkel, mert a hosszú távú hatásaikról még csak most kapunk információkat.

A legnépszerűbb hatóanyagok, mint a szemaglutid, a liraglutid vagy a tirzepatid már az egész világot letarolták, de továbbra is folyamatosak a fejlesztések. A piac egyik legnagyobb szereplője, az Eli Lilly nemrég egy új hatóanyaggal, a már három hormon agonistát célzó retatrutiddal végzett vizsgálatot, amelybe elhízottakat és térdízületi osteoarthritisben (porckopásban) szenvedőket vontak be. Az alanyok, akik a legmagasabb dózist kapták, átlagosan testsúlyuk 28,7 százalékát veszítették el a 68 hetes kezelés végére, ami kiugró eredmény, mert az eddig ismert szerek hasonló időtávon körülbelül 20 százalékos testsúlyvesztést okoztak.

A vizsgálatot a résztvevők 12–18 százaléka nem tudta végigcsinálni, mert nem tudott megbirkózni a retatrutid mellékhatásaival (ilyenek a többi GLP-1 agonista szernél is léteznek). Olyanok is voltak, akik azért léptek ki a vizsgálatból, mert megrémültek attól, hogy milyen sokat fogynak.

Az Eli Lilly főorvosa, David Hyman a New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy terveik szerint az új hatóanyagú szer nem válna általánossá, csak azoknak adnák, akiknek több fogyásra van szükségük, mint amit más gyógyszerrel el tudnának érni.

Abban a kutatók között sincs közmegegyezés, hogy mi számít elegendő fogyásnak. Van olyan páciens, aki esztétikai okok miatt még többet akar fogyni, hiába érte már el azt a célt (testtömeget, vércukorszintet, szív- és érrendszeri mutatókat) amit az orvosa tűzött ki neki. Szintén gyakran előjövő, nem is alaptalan félelem, hogy az éhségérzet elnyomásával a kezelt betegek még a minimálisnál is kevesebb tápanyagot visznek be a szervezetükbe, ami szintén nem egészséges, és arra is vannak adatok, hogy GLP-1 agonistát használóknál étkezési zavarok is kialakulhatnak.

Maureen Chomko, aki Seattle-ben cukorbeteg-ellátási és -oktatási szakember, azt mondta, hogy amikor valaki túl sokat fogy, megvizsgálják, hogy mit eszik, és hogy miért nem eszik. A mellékhatások miatt gyakran egészségtelen ételekhez nyúlnak, amikor éppen tudnak enni. Chomko, hogy elkerülje betegei kiszáradását és alultápláltságát, arra kéri őket, hogy állítsanak be emlékeztetőket maguknak az evésre a telefonjukon. Szerinte a túlzott fogyás jól látható jele annak, hogy ha valakit túl messzire vittek el a fogyasztószerek, de őt általában jobban aggasztják azok a jelek, amelyek nem láthatók.

2024-ben Sahib S. Khalsa, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem pszichiátere és kollégái Autópálya a veszélyzónába? Figyelmeztető megjegyzés, miszerint a GLP-1 receptor agonisták túl hatékonyak lehetnek a nem ellenőrzött fogyáshoz címen írt egy tanulmányt. Az volt az egyik végkövetkeztetésük, hogy szoros monitorozás alá kell fogni azokat, akik ezeket a szereket szedik, hogy elég táplálékot és folyadékot vigyenek be, valamint ne fogyjanak veszélyesen sokat. Szerintük leginkább az étkezési zavarral küszködőkre és ritka genetikai elhízási betegségekkel diagnosztizáltakra kell odafigyelni. Azt írták, hogy a GLP-1 agonisták forradalmasították ugyan a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kezelését, de a hosszú távú biztonságosságukkal és hatékonyságukkal kapcsolatban továbbra is kérdések merülnek fel.

A csoport néhány olyan esettanulmányt is bemutatott, amelyek azt igazolták, hogy a GLP-1 agonista szerek használata súlyosbította vagy kiváltotta az ételbevitel extrém korlátozását. Például egy gyomorszűkítő műtéten átesett nő utókezelésként kapott szemaglutidot, és nagyon gyorsan leadott még 9 kilót, miközben napi kalóriabevitele 400-ra esett – ez a mennyiség körülbelül a negyede a napi ajánlottnak, ami miatt már a dietetikus is aggódott, és végül pszichoterápiával és más gyógyszerekkel kezelték a kényszerbetegségét.

Egy másik nőt más gyógyszerekről állították át tirzepatidra, és az első nap úgy döntött, hogy nem fogyaszt szilárd ételt, csak diétás kólát és vizet. Ennek következményeként 13 nap alatt közel 10 kilót fogyott, majd azt találta ki, hogy hosszú távon is hatnapos böjtöt követ, és hetente csak egyszer eszik. Tervének veszélyességét ő is belátta, és végül leállították nála a tirzepatidot, majd pszichiáteri és pszichológusi segítséget kapott.

Egy harmadik páciens is tirzepatidot szedett, és a hányinger és hasmenés mellett erős éhségérzet-csökkenést is tapasztalt, emellett szinte teljesen megszűnt a szomjúságérzete. Két hét alatt alig ivott valamit, és naponta csak 400-600 kalóriányi ételt fogyasztott, ráadásul egészségtelen gyorsételekből. Lábgörcsökre panaszkodott, majd akut veseelégtelenség, kiszáradás és elektrolithiány miatt kórházi kezelésre is szorult.

A fogyasztószerek az étkezési zavarokkal küszködőknek is nagyon vonzók lehetnek, mert látszólag nagyon egyszerű megoldást kínálnak a fogyáshoz. Sarah Cox klinikai pszichológus egy olyan ausztrál alapítványnál dolgozik, amely étkezési zavarban szenvedőknek nyújt segítséget, és azt tapasztalta, hogy a beszélgetésekben egyre gyakrabban jönnek elő ezek a gyógyszerek.

„Ha valaki étkezési zavarral küszködik, vagy fennáll annak a kockázata, és elkezd szedni egy ilyen gyógyszert, az hozzájárulhat ahhoz, hogy a gondolkodása torzabbá vagy merevebbé váljon. Azt is megerősítheti, hogy az önértékelésük összefügg a testméretükkel és a súlyukkal” – mondta Cox.

Az étkezési zavarokat általában az anorexiával társítják, pedig becslések szerint az érintettek fele nagyobb testsúlyú, sokszor túlsúlyos vagy elhízott. Ausztráliában azt tapasztalták, hogy ezek az emberek is nagyobb valószínűséggel fordulnak a fogyasztószerekhez, mintsem a pszichoterápiás kezeléshez, amely a valódi problémájuk megoldásában segítene.

Amikor ezek az emberek leállnak a fogyasztószerekkel, gyakran visszaszedik a leadott súly egészét vagy jó részét, ami olyan pszichológiai stresszel jár, hogy súlyosbíthatja a meglévő étkezési zavart, vagy akár még újat is indukálhat Cox szerint.

A testképzavarokat, a túlsúllyal járó bűntudatot sokszor a média is gerjeszti azzal, amikor celebek gyors fogyásának sikertörténetét mutatja be, és persze sokakat ez ösztönöz arra, hogy kipróbálják a GLP-1 agonista szereket.

Általános tapasztalat az is, hogy sokszor olyanok használják ezeket a fogyasztószereket, akiknek semmi szükségük rá, egyszerűen csak például jobban akarnak kinézni a strandon. Az Egyesült Királyságban ezért is alakult ki a GLP-1 agonisták feketepiaca, szépségszalonokban, edzőtermekben is árulják.

„Ezek erős gyógyszerek, amelyeknek mellékhatásaik és szövődményeik vannak, és bizonyos körülmények között veszélyesek is lehetnek” – mondta a BBC-nek Stephen Powis, az Egyesült Királyság Országos Egészségügyi Szolgálatának (NHS) orvosigazgatója. Az olyan mellékhatások, mint a puffadás, az émelygés, a hányás, gyakran előfordulnak, de esetenként ezeknél súlyosabb, akár életveszélyes szövődmények is kialakulhatnak, például a hasnyálmirigy-gyulladás vagy vérkémiai változások.

„Orvosi felügyelet mellett kell alkalmazni ezeket a gyógyszereket. Semmiképpen sem azoknak szánt gyors megoldások, akik egyébként egészségesek, és csak néhány kilót szeretnének leadni” – tette hozzá Powis.