Kiderült, mi áll a Velencei-tavat is tápláló Pátkai-víztározó vízminőségének drasztikus romlása mögött

Nem a mezőgazdasági tevékenység, hanem a nem megfelelő halgazdálkodás és a túlzott tápanyagterhelés állhat az évtizedekig a Velencei-tavat is tápláló Pátkai-víztározó drasztikus vízminőségromlása mögött az ELTE kutatói szerint. A Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék legújabb kutatásából az is kiderül, hogy a tározó helyreállítása kulcsfontosságú lenne a Velencei-tó jövője szempontjából, ehhez pedig az 1997 és 2015 közötti állapot lenne a legjobb referencia.

A Pátkai-víztározó, amely évtizedek óta kulcsszerepet játszott a Velencei-tó vízpótlásában, az utóbbi években súlyos ökológiai kihívásokkal nézett szembe. 2024 elején drámai képek jelentek meg a Pátkai-víztározóban elpusztult halakról, amivel akkor részletesen is foglalkoztunk – leginkább a horgászok siratták az odaveszett nagy testű halakat, de ahogy írtuk, az ő kedvükért túltelepített halállomány és a horgászati tevékenység is felelős lehet a felborult ökológiai rendszerért. Emiatt akkor végül meg is tiltották a horgászatot a víztározón.

Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének egyetemi tanára, dr. Magyari Enikő által vezetett csoport legújabb kutatásában modern paleoökológiai és geokémiai módszerekkel igyekezett rávilágítani a Pátkai-víztározó múltjára. A kutatók szerették volna megérteni, hogy mi áll a vízminőség drasztikus romlása mögött, és mit lehet tenni a tározó megmentése érdekében. A Hydrobiologia szakfolyóiratban megjelent tanulmányuk középpontjában így a tározó elmúlt négy évtizedben tapasztalható ökológiai átalakulásának vizsgálata állt.

A kutatócsoport a tározóból kiemelt, 54 centiméter hosszú üledékfurat elemzésével rekonstruálta a víztározó állapotát az 1983-as évektől napjainkig, az elemzések alapján pedig három, jól elkülöníthető korszakot azonosítottak. 1983 és 1997 között egy instabil időszakot lehetett elkülöníteni, majd 1997-től 2015-ig eljött a tározó aranykora. Ekkor a stabil vízszintnek köszönhetően gazdag hínárnövényzet alakult ki, és érzékenyebb fajok is megjelentek, javult a fenékvizek oxigénellátottsága, és nőtt az ökológiai sokféleség.

A paleoökológiai és geokémiai adatok egybehangzóan azt mutatták, hogy ez volt a tározó legkedvezőbb ökológiai állapota, ezért a kutatók ezt az időszakot jelölték ki hivatalos referenciaállapotként a helyreállításhoz.

2015 és 2022 között aztán a legfiatalabb rétegekben gyors ütemű vízminőségromlást, a szervesanyag-tartalom drasztikus növekedését tapasztalták, a tározó oxigénhiányos, hipertróf állapotba került – azaz nagyon instabillá vált, és egy minimális változás is az élővilág tömeges pusztulásához vezethetett. Ez 2024 elején meg is történt, ami a vízpótló funkció elvesztésével együtt a tározó 2024-es leürítéséhez vezetett. A kutatók szerint ennek hátterében nem a környező területeken folyó mezőgazdasági tevékenység, hanem elsősorban a tározón belüli halgazdálkodás (intenzív etetés és halbetelepítés), valamint a befolyó vizek tápanyagterhelése állhat.

Mint írták, ezek oka erőteljesen kapcsolódik a globális klímaváltozáshoz is, mely a térségben szélsőséges csapadékeloszlást eredményezett, és a fenti negatív hatásokhoz társul a tározót tápláló Császárvíz vizének elvezetése is a patak felső szakaszán, ami miatt ma a mederben magas a tisztított kommunális szennyvíz aránya.
A kutatók szerint a Velencei-tó biztonságos vízpótlása érdekében elengedhetetlen a Pátkai-víztározó ökológiai rehabilitációja, amihez szerintük körültekintéssel végzett kotrásra, a horgászati tevékenység szabályozására, a ragadozó halak arányának növelésére és a Császárvíz vízminőségének javítására lenne szükség.