Sirathatjuk az elpusztult halóriásokat, de a horgászat is a probléma része

Az elmúlt hetekben drámai képek jelentek meg a Pátkai-víztározóban elpusztult nagy testű halakról. A Velencei-tó vízutánpótlásában is fontos szerepet játszó tározóról régóta tudni lehet, hogy vízminőségi problémái vannak, ami most egy hirtelen jött decemberi felmelegedés miatt különösen látványossá vált. Érthető módon a horgászok siratják az odaveszett halakat, de valójában az ő kedvükért túltelepített halállomány és a horgászati tevékenység is felelős lehet a felborult ökológiai rendszerért.

A halak oxigénhiány miatt pusztultak el a tározóban, ennek közvetlen okozója a víz elalgásodása. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szerint már novemberben szemmel látható vízminőségi változások voltak a tározóban. A klorofilltartalom nagyon magas volt, ami csak a lehűléssel kezdett el látványosan csökkenni. Ahogy kevesebb lett az alga, az oxigéntermelésük jó része kiesett, és mivel a tározónak eleve nagyon magas volt a szervesanyag-tartalma, a lebontó folyamatok kerültek túlsúlyba, és fogyni kezdett az oxigén. Eközben egyes toxikus anyagok, például az ammónium és a szulfid koncentrációja is megemelkedett.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság lapunkkal azt közölte, hogy a tározó vízminősége gyakran kritikus, és az év zömében nem is alkalmas a Velencei-tó vízpótlására. Erről persze jórészt az ember tehet.

„Egy horgásztóban elsőként a bejuttatott etetőanyag mennyiségére kell gondolnunk. Télen ez a tevékenység csökken, tehát más okokat is vizsgálni kell, de a tavaszi–nyári–őszi időszakban igen súlyos problémát jelent a túletetés és a magas tápanyagtartalmú, akár szintetikus etetőanyagok egyre elterjedtebb használata. A nemrég megjelent 2024-es horgászrendben a Magyar Országos Horgász Szövetség erősen korlátozza az etetőanyagok bevitelét a Velencei-tó területén, a napokon át ugyanazon a helyen ismételt, úgynevezett szoktató etetést meg is tiltja. Persze kérdés, hogy mennyien fogják ezt betartani, illetve mennyire hatékonyan lehet ezt ellenőrizni. A horgászok körében máris nagy elégedetlenkedés tapasztalható a hír hallatán” – mondta Szendőfi Balázs független halkutató.

A tározó környezetében és a vízgyűjtő területen folyó mezőgazdasági tevékenység is hatással van a vízminőségre: ha csapadékos az időjárás, akkor sok szerves anyag mosódik be a vizekbe. Szendőfi szerint elképzelhető, hogy az eddig csapadékos tél miatt műtrágya mosódott be a tározóba, és ez okozta a vízminőség romlását.

„Egy extrém téli felmelegedés a tó természetes bomlási folyamatait önmagában is felgyorsíthatja, ezért is nagyon fontos lenne, hogy a kérdéses anyagok ne a határérték közelében táncoljanak, hanem biztonságosan alacsony szinten legyenek tartva. És maga a leeresztés is tetézhette ezt az összetett folyamatot, hiszen a víz kevesebb lett, de a hal maradt ugyanannyi, azaz rengeteg – erről egyszerű matematikával is kiderülhet, hogy károsan hat” – mondta Szendőfi.

A tározó leeresztése központi kérdéssé vált a horgászok körében. Amikor szembesültek azzal, hogy milyen rossz a vízminőség, a tó korai leeresztését szerették volna elérni, hogy lehalászhassák az állományt. A Pecaverzumnak Urfi Tamás, a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségének ügyvezetője azt mondta, hogy már a Pátkai-víztározó leeresztésének őszi bejelentésekor el kellett volna kezdeni a vízszint csökkentését ahhoz, hogy a zsilip előtti halászatot és a halak mentését decemberben–januárban el lehessen végezni. A tározó mederviszonyai miatt eleve nehézkes a halászat, és több helyen nagyon fel is iszapolódott a víz, így a magasabb vízállásnál nem sokra lehet menni. A leeresztő zsilipet végül december közepén nyitották meg, de ez nem segített a halakon, sőt, még növelhette is a pusztulás mértékét.

A közzétett fotókon főként nagy méretű amurok, harcsák, kárászok és pontyok tetemeit lehetett látni. „Az ezüstkárász szélsőségesen alacsony oxigénszintet is elvisel, és a pontyot sem kell félteni egy ideig. Ugyanakkor ezek a halak az életmódjukkal és tömegességükkel hozzájárulnak a további oxigéncsökkenéshez, ami az érzékenyebb fajok pusztulásával jár. Érdemes szem előtt tartani, hogy bár az elpusztult halak mennyisége nagynak tűnik, de ez mégis csak kis töredéke a rendkívül sűrűn telepített tározó halállományának, így most valószínűleg a legyengült immunrendszerű példányok pusztultak el elsőként” – mondta Szendőfi.

Ha oxigénhiányos a Pátkai-tározó vize, azon az tud segíteni, ha a fölötte lévő Zámolyi-tározóból engednek bele vizet. Erre most is sor került, és javulást is hozott, de horgászok szerint már előbb is megtörténhetett volna ez.

Mindezek mellett a klímaváltozás is tetten érhető a tározó vízminőség-változásában: a vízügy azt tapasztalta, hogy az ott lévő algatömeg már nemcsak nyáron, de a hűvös téli időszakban is rontotta a vízminőséget. Az utóbbi öt-hat évben az algaösszetétel is megváltozott, például megjelent a trópusi eredetű süveges kékmoszat. Szendőfi elmondása szerint a hirtelen jelentkező téli felmelegedések is a klímaváltozás jelei, az extrém napi-heti hőingadozás a halakra is hat.

„A gyenge fagyokat már másnap plusz 14 Celsius-fokok követték, az országos téli melegrekord is épp akkoriban dőlt meg, amikor a pátkai halpusztulás történt, plusz 18 fok volt. Ahogyan az emberek szervezetét, úgy a halakét is megviseli ez. Ráadásul a felmelegedés ideje alatt elkezdenek aktívabban táplálkozni, ami az anyagcseréjük és a kiválasztásuk felpörgésével jár, ezzel pedig tovább növelik a víz szervesanyag-tartalmát. A halgazdálkodóknak a telepítések során egyre inkább figyelembe kellene venniük, hogy minél sűrűbb a halállomány, annál sebezhetőbb a klimatikus hatások által is, és inkább alultelepíteni kellene a vizeket, felkészülve az ilyen extrém, de egyre gyakoribb esetekre” – mondta a halkutató.

A halkutató szerint a halállomány fajösszetétele is befolyásolja azt, hogy milyen a víz minősége. „Ha egy kezelő nem szeretne ilyen vízminőségromlást a tavába, akkor legelsőként az amurról kell lemondania. Ez a hal egy ökoszisztéma-mérnök, akár néhány példány is drasztikusan átalakítja az egész élőhelyét a növényzet lelegelésével, a hínárnövényzetet a Kárpát-medencei táplálékláncban semmilyen őshonos állat nem fogyasztja ilyen mértékben. Az amur ráadásul rendkívül rosszul hasznosítja a növényi táplálékot, szinte félig megemésztve trágyázza vissza a vízbe, ami ott tovább bomlik, és valósággal berobbantja az algákat. A rendelkezésre álló vízügyi jelentés a mostani halpusztulás okaként az algák elszaporodását jelölte meg, tehát sakk-matt.”

Szendőfi szerint könnyen elképzelhető a következő folyamat:

1. Jött egy extrém téli felmelegedés.
2. A tó amurjai a meleg hatására elkezdtek intenzívebben táplálkozni.
3. A trágyázásuk még jobban felpörgette a felmelegedés által amúgy is beindított bomlási folyamatokat a tóban.
4. Elkezdtek pusztulni a halak, és a dögök bomlása tovább csökkentette az oxigént.
5. Erre pedig rájött a leeresztés, ami még koncentráltabbá tette a folyamatot.

Szendőfi úgy véli, hogy ha túl sok pontyot telepítenek, akkor az aljzattúrásuk miatt zavarosabbá válik a víz, kevesebb fény hatol le, ami a makrovegetáció visszaszorulásával jár, a végeredmény pedig a pontyos-amuros vízben egy „oxigénszegény algaleves”.

„Ha nincs amur a vízben, és a pontyból is mértéktartó a telepítés, akkor egy szinte átlátszó, szerves anyagokkal nem túlterhelt, foltokban hínárerdős, egészséges élőhelyet kapunk, ami kedvez a keszegfélék és a ragadozó halak életmódjának és szaporodásának is. Magyarország legtöbb vize természetszerűleg ehhez hasonló lenne, mégis alig találunk már ilyeneket az általános országos pontytelepítési gyakorlat következtében. Pedig az ilyen víz sokkal kevésbé volna sebezhető a felmelegedések, vízleeresztések, járványos halbetegségek és a többi káros folyamat tekintetében, arról nem is beszélve, hogy az ökológiai állapota is jobb lenne. Alkalmasabb lenne például a világszerte eltűnőben lévő kétéltűek számára, gazdagabb gerinctelen faunának is otthont adhatna, és végső soron esztétikailag is szebb látványt nyújtana az odalátogatóknak” – vélekedett a halkutató.

A vízügy is érzi, hogy lépni kell a tározó miatt, kérdéseinkre azt írták, hogy az előző tíz év tapasztalatait figyelembe véve egyeztetések folytatnak majd a halászati hasznosítóval, hogy a jövőben milyen legyen a tározó hasznosítása. Ezeken az egyeztetéseken téma lehet a halak mennyiségének szabályozása is, az állományt a tározó vízminőségéhez és a vízmennyiség változásaihoz szabhatják, és kevésbé érzékeny fajokat helyezhetnek előtérbe. Napirendre kerülhet az etetőanyagok használatának ellenőrizhető szabályozása és szükség esetén visszaszorítása is.

Szendőfi szerint általános probléma, hogy a horgászkezelt vizeket túltelepítik az országban, és emiatt szemléletváltást sürgetne. Ökológiai célja is lehetne egy-egy víztározónak, amelyben megfigyelhetnék a természetes, beavatkozástól mentes folyamatokat. Ilyen esetben a tározó elsődleges funkciója is jobban érvényre jutna, a benne tárolt víz minősége nagyságrendekkel jobb lenne. Ő egyébként már azt is rendszerhibának tartja, hogy a Pátkai-tározót a Velencei-tó vízpótlására használják. Ahogy arról korábbi cikkünkben más kutatók is beszéltek, és azzal Szendőfi is egyetért, a Velencei-tó vízszintcsökkenése és időszakos kiszáradása természetes folyamat, így ha magára hagynák, az sem okozna gondot az ökoszisztémának. A (horgász)turisztikai szempontok viszont ezzel szemben állnak.

„Elsősorban magát a Velencei-tavat kellene elengedni mint horgászvizet, beszüntetni a telepítéseket, korlátozni a horgászatot. Persze nyilván a jelenlegi profitorientált berendezkedésben a szállodaláncok és a horgászlobbi képtelen erre, nem tudnák elengedni a tavat és az onnan érkező bevételeket. Így viszont maga a tó fog végletesen leromlani, akárhonnan is pazaroljuk belé a máshol is hiányzó vizet” – mondta Szendőfi.

A vízügyi igazgatóság a Velencei-tó vízpótló rendszerének rekonstrukciójára kidolgozott projektjavaslatában a Pátkai-tározó vízminőségének javítására is készített tervet. A tározóterek mederkotrásától, vízügyi műtárgyak felújításáról és a monitoringhálózat fejlesztésétől várnak eredményeket. A kotrásra szükség is lehet, mert egy 2020-as vitaanyag szerint a lassan ötvenéves tározót még egyszer sem kotorták, így jelentős mennyiségű üledék halmozódott fel.