Ha valaki természetellenes vonzalmat érez a nagyon nagy és nagyon drága képernyők iránt, akkor neki a Las Vegas-i CES maga a mennyország: a nagy gyártók jellemzően itt mutatják be az újdonságaikat, az adott évben piacra kerülő friss készülékeket meg az éppen aktuális technológiai hókuszpókuszokat, amikkel rá akarják beszélni az embereket, hogy cseréljék le azt a tévét, amire tavaly beszélték rá őket.
A konkurenciaharc óriási, és amúgy nagyon érdekes is: az elmúlt pár évtizedben ugye nagyjából az történt, hogy az amerikai gyártókat lenyomták a japánok, aztán a japánokat a dél-koreaiak, és most vagyunk abban a fázisban, hogy a kínaiak jönnek fel ezerrel, hogy lenyomják a dél-koreaiakat. Az emberek ugyan egyre kevesebb tévét néznek, de emellett egyre több egyéb dolgot néznek tévén, szóval a piac, ha nem is növekszik őrülten, azért jól elvan úgy évi 100 milliárd dollár magasságában.
További fejlemény, hogy a „nagyobb, szebb, okosabb” vonal önmagában már nemigen mozgatja meg a vásárlókat, a felbontást nincs igazán értelme hová növelni, a hajlított képernyős, 3D-s és hasonló trükkök meg mind egy szálig besültek. Szóval nehéz kitűnni és újat mondani, több kell hozzá, mint ezredszer is feltenni az idei CES slágerét, és bemondani, hogy ja kérem, mesterséges intelligencia van benne.
Ennek jegyében jártuk végig a kiállítást, hogy megtaláljuk az idei tévés felhozatal királyát.
A mezőny
A tévés piacon mostanában az LG és a Samsung a király, ők villantották a legnagyobbat a CES-en is: az LG a G5 OLED-et hozta, aminek papíron 40 százalékkal fényesebb a képe a tavalyi bajnok, sokszoros díjnyertes G4-énél, 165 hertzes a képfrissítése, és tényleg piszok jól néz ki a képe:
De legalább ennyire piszok jó a samsungos trónkövetelő S95F-é is (szintén OLED), aminél a képernyő tükröződésmentessége volt idén a nagy aduász. Mind a kettő 4K-s, a Samsung 83 hüvelykes (210 cm), az LG 48 és 97 között (122–246 cm) hat méretben jön:
A szakértők szerint ez a két tévé emelkedik ki most a mezőnyből, és én készséggel hiszek nekik, ha éppen el akarnék költeni háromezer dollárt tévére, dobnék egy fej vagy írást. Emiatt van kínos helyzetben az iparág: már a 4K és a 8K közötti különbséget se látja nagyon egy átlagnéző, hát még az ilyen csúcskészülékek nüanszait. Amúgy mind a két nagy dél-koreai gyártó mutatott átlátszó képernyőket is, amik a tavalyi CES szenzációi voltak, és továbbra is nagyon jópofák. És hát ugye jópofaságban simán ver egy kört az idei mezőnyre a Samsung holokijelzője a semmiben lebegő ananászos pizzával.
A vezető kínai gyártók rettentően igyekeztek nagyobbat mondani és mutatni a dél-koreaiaknál meg egymásnál. A TCL például mini-LED-es technológiában utazik, és QM7K néven egy 115 hüvelykes (292 cm) óriást hoztak, 20 ezer dollár magasságában (8 millió forint):
A Hisense meg még ezt is überelte egy 136 hüvelykes (354 cm) micro-LED-es szörnyeteggel, a 136MX-szel (az árát el sem árulták):
És itt azért a méregetős versenyhez tegyük hozzá, hogy amikor a Samsung játszott ilyet pár éve, akkor a 292 hüvelykes (740 centis!), The Wall nevű monstrumnál unták meg a dolgot, és oda aztán tényleg senki nem kívánkozik vissza.
Mindenképpen meg kell még emlékeznünk a Displace TV két készülékéről, amik teljesen vezeték nélküliek, aksiról kapják az áramot és wifiről a tartalmat. Most jön az igazán bizarr rész: a tévé hátoldalán tapadókorongok vannak, amikkel egyszerűen felcuppantjuk a falra, mint egy fogkefetartót a fürdőszobai tükörre. Borzasztóan hangzik, de úgy tűnik, bírja a dolgot. Amúgy OLED-es, van belőle 27 és 55 hüvelykes verzió, előbbi 3, utóbbi 5 ezer dollárért, ami 1,2, illetve 2 millió forint, de hát ez igazán jutányos ár azért, hogy ha épp olyanunk van, a tévét lekaphassuk a falról, és feltehessük a konyhában a hűtő ajtajára. Egy töltéssel akár hatvan órát is kibír az aksija az ígéretek szerint:
Helló, ingyentévé!
A CES Home Entertainment and Streaming konferenciájának, illetve az Ars Technica tavaly decemberi, témába vágó cikkének fontos tanulsága volt, hogy új trend körvonalazódik a piacon: az árak elindulnak lefelé, cserébe a tévék hirdetéseket tolnak elénk, minden adandó alkalommal. Akár még akkor is, ha ki vannak kapcsolva. Ennek legextrémebb példája a Telly, ami konkrétan ingyen ad egy 55 hüvelykes 4K tévét – illetve nem ingyen persze, az az ára, hogy van egy másodlagos, kikapcsolhatatlan képernyője is a tévének, amin folyton reklámok mennek (nem kell annyira sietni a kattintással, csak Amerikára érvényes az ajánlat):
Nehéz elhinni, hogy ez kitermeli a cégnek a tévé árát, de úgy tűnik, működik a modell, mert már másfél éve megy, és még mindig nem ment csődbe (igaz, fel se vásárolták csilliárdokért, pedig lehet, hogy ez volt a cél az egésszel, nem a nyereséges üzem). De más gyártóknál is egyre gyakoribb, hogy elmozdulnak a játékkonzolok világából ismerős „veszteséggel adom a hardvert, hogy a tartalmakon majd megszedjem magam” megoldás felé, ahol a tartalom persze a reklámfelületek értékesítését jelenti.
Jó példa erre a Vizio, ami alsó-középkategóriás modellekre szakosodott amerikai gyártó, és az amerikai piacon 10 százalék körüli részesedéssel a harmadik legnagyobb játékos az LG és a Samsung mögött. 2020 elején úgy állt össze a negyedéves nyeresége, hogy a tévék értékesítéséből jött 48 millió dollár, és az azokra kiszolgált hirdetésekből 9 millió – és ez három év alatt úgy fordult meg, hogy tévéeladás 3 millió, reklám 86 millió. Fel is vásárolta a céget 2,3 milliárd dollárért Amerika legnagyobb kiskereskedelmi lánca, a Walmart, hogy saját márkaként árulja a tévéket, beolvasztva őket a saját online hirdetéskiszolgáló rendszerébe.
De szinte az összes nagy gyártó környékén felbukkantak már hírek okostévés hirdetéskiszolgáló rendszerekről, nézői adatgyűjtésről és hasonlókról – és a felmérések szerint az alsóbb árkategóriákban bőven ki vannak ezzel békülve a vásárlók. Elvégre az interneten a tartalomfogyasztási szokásaikat amúgy is rögzítik és adják-veszik a cégek, reklámot így is, úgy is rengeteget kapnak, hát miért nem legyen ott cserébe a mérleg másik serpenyőjében, hogy olcsóbb a tévé – gondolhatják. Márpedig ha a felhasználóknak nincs ezzel problémájuk, akkor a fogyasztóvédő szervezetek is hiába figyelmeztetnek, hogy digitális trójai falovakká válnak az okostévék, és ennek nem lesz jó vége.
Idén is a helyszínről tudósítunk a techvilág újdonságairól, a Las Vegas-i CES-en bemutatott legérdekesebb kütyükről, fejlesztésekről. További cikkeink itt olvashatók.
