Végre fellőtték a Boeing nehéz sorsú űrhajóját, a Starlinert

Sikeresen fellőtték a Boeing Starliner űrkapszuláját, ami így elindult a Nemzetközi Űrállomásra. Ez az első alkalom, hogy a kapszula legénységgel indult el, eddig csak rakománnyal küldték fel az űrállomásra. A NASA élőben közvetíti az eseményt.

Az elmúlt hetekben többször is megjelent a hír, hogy már megint elhalasztották a Boeing űrhajója, a Starliner fellövését. Ez önmagában jó hír is lehet, hiszen azt jelenti, hogy a problémákat időben észrevették, így nem történt baleset, nem esett baja a kétfős legénységnek, és nem veszett oda az űrhajó és a hordozórakéta.

Azonban a Boeing elmúlt néhány hónapját figyelembe véve sokakban felmerülhet, hogy a megkopott hírnevű cég nemcsak a repülős fejlesztéseit állította a földbe – két esetben sajnos szó szerint –, hanem az űrutazós projektjeiket sem veszik elég komolyan.

A Starliner 2019-ben indult első tesztútjára, akkor még legénység nélkül. Egy ideig biztatónak tűnt a fellövés, de aztán egy szoftveres hiba miatt a kapszula belső órája elugrott 11 órát, ezért azt hitte, más stádiumban van, így rossz ütemben használta el az üzemagyagot. A mérnökök észrevették, hogy egy másik szoftverprobléma miatt a szervizmodul a visszatéréskor belecsapódhatott volna a kapszulába, ami valószínűleg felrobbant volna. Végül így nem tudott dokkolni a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), de a Starliner így is épségben leejtőernyőzött az új-mexikói sivatagba.

Az OFT-2 (Orbital Flight Test – Földkörüli Repülési Teszt) 2021 augusztusára volt ütemezve, de amikor a kapszula már az Atlas-V hordozórakéta csúcsán ült, kiderült, hogy a Starliner hajtóművének 13 szelepe rosszul volt beállítva. Ezt megpróbálták úgy megjavítani, hogy a kapszulát rajta hagyták a rakétán, de négy szelep makacsul beragadt. Emiatt szét kellett szerelni az egész szerkezetet, és a Starlinert visszavitték a Boeinghez szervizelésre.

Végül 2022. május 19-én sikeresen fellőtték a rakétát, és ugyan két manőverező hajtómű is meghibásodott, sikeresen dokkolt az ISS-en, majd hat nap múlva visszatért a Földre és leszállt Új-Mexikóban. Ez megágyazott az első, legénységgel megpakolt küldetésnek. Ezek után azért tolódott a legénységes fellövés, mert kiderült, hogy a vezetékeket szigetelő szalag gyúlékony, így le kellett cserélniük, valamint az ejtőernyő sem volt tökéletes, ezért meg kellett erősíteniük azt.

Több jelölt után végül Barry „Butch” Wilmore és Sunita „Suni” Williams lett a kétfős legénység. Mindketten az amerikai haditengerészetnél kezdtek pilótaként és tesztpilótaként, és mindketten már kétszer is megjárták az ISS-t a NASA űrhajósaiként.

Az első legénységes fellövést 2024. május elejére tervezték, de az akkor meghiúsult: két órával a fellövés előtt halasztották el, először május 21-re, később május 28-ra, végül június 1-re. Ez újabb kudarc lett: már mindenki a helyén volt, a legénység is a kapszulában ült, amikor 3 perc 50 másodperccel az indulás előtt leállították a fellövést.

Lecsapott a Boeing-átok?

A repülőikben meghibásodó robotpilóták, kiszakadó ajtók, beragadó futóművek és a cég problémáit a nyilvánossággal megosztó informátorok váratlanul megrövidült élettartama miatt felmerülhet, hogy pusztán arról van szó, hogy a Boeing rosszul rakta össze az űrhajót, és ezért nem sikerül a fellövés.

Azonban az első, május 6-ai legénységes kísérlet valójában azért hiúsult meg, mert az Atlas-V rakéta Centaur fokozatában elromlott egy szelep, és ez nem ismeretlen probléma volt, már korábban, műholdak fellövésekor is előfordult. Viszont ha emberek is vannak az űrhajón, nagyobb a tét, szigorúbbak a biztonsági szabályok, ezért inkább nem kockáztattak.

Május 21-én azért nem indult el, mert kis mértékű héliumszivárgást fedeztek fel a Starliner szervizmoduljában. Ez ugyan elvileg nem jelentett volna kockázatot a repülés során, de biztos, ami biztos, nem lőtték fel. Emellett találtak egy „dizájn sérülékenységet” a hajtóműben, ami miatt volt egy kis esélye annak, hogy egy-egy hajtómű meghibásodjon, és így a kapszula nem tudott volna visszatérni a Földre. A NASA, a Boeing és a hajtómű gyártója kidolgoztak egy megoldást, hogy ha esetleg megvalósulna ez a kis esélyű forgatókönyv, az űrhajósok biztonságban haza tudjanak térni.

Június elsején egy számítógép lassú reakciója miatt halasztották el a fellövést. Ez a földi indítórendszer egyik fontos eleme, három ilyen számítógép van elrejtve a torony aljában, hogy ha kettő el is romlik, akadjon egy pót. Ennek a három számítógépnek egyszerre kell megegyeznie arról, hogy igen, minden rendszer szuperül működik, mehet a menet. Azonban a szombati fellövéskor az egyik 6 másodperccel lassabb volt, mint a másik kettő. Ez azonnal feltűnt az automata biztonsági rendszernek, ami leállította a fellövést.

A mérnökök szétkapták a számítógépeket, és arra jutottak, hogy az egyik tápegységével volt probléma. Ez a tápegység biztosította az áramot azoknak a kártyáknak, amik több fontos visszaszámlálási feladatért feleltek.

Tehát valójában nem arról volt szó, hogy a Boeing hanyagsága miatt nem tudják végre az űrbe juttatni a Starlinert, hanem inkább arról, hogy míg a repülőgépeiknél már kevesebb figyelmet fordítanak a biztonságra, és gyakorlatilag önmagukat szabályozzák, addig a sokkal szigorúbb űrutazási elvárások miatt egészen kicsi apróságok miatt is leállítják a fellövést. A cég két részlege többnyire egymástól függetlenül működik, de természetesen megosztják egymással a tapasztalataikat, sőt, néha a dolgozóikat is.

Miért nem tudnak végre embert küldeni az űrbe?

Persze nem arról van szó, hogy a Boeing hibátlan munkát végzett, csak a tőlük független körülmények mindig keresztbe tettek. A 2019-es teszt során, amikor sikerült eljuttatni a Starlinert az űrbe, de nem tudtak dokkolni az ISS-re, a probléma a fedélzeti számítógépben volt, és ahogy a májusi halasztásokon is látszik, hardveresen sem hibátlan a kapszula.

A dolgot tovább árnyalja, hogy tíz éve a SpaceX-szel egyszerre szerződtek le az amerikai kormánnyal, és Elon Musk cége hiába kapott sokkal kevesebbet (a Boeing 4,2 milliárd dollárra szerződött, a SpaceX 2,6 milliárdra), már négy éve rendszeresen szállítanak embereket az ISS-re, és megesik, hogy néhány naponta lőnek fel sikeresen rakétákat.

Ahogy Walter Isaacson írta a Musk-életrajzában, a SpaceX a mai napig úgy működik, mint egy startup, és hiába van már több mint 10 ezer alkalmazottja, hiába köt dollármilliárdos szerződéseket az Egyesült Államokkal, a mai napig magukénak érzik a Facebook régi, belső mottóját: „move fast and break things”, azaz „haladj gyorsan és zúzz szét dolgokat”. Náluk az is siker, ha teszt közben felrobban egy rakéta, mert abból is tanulnak, és ahelyett, hogy végtelen külső beszállítóval dolgoznának, sok alkatrészt maguknak fejlesztenek és gyártanak.

Persze ez nem azt jelenti, hogy tökéletes, amit csinálnak: 2015-ben és 2016-ban is felrobbant egy-egy Falcon-9-es hordozórakétájuk, és 2019-ben a Dragon űrkapszula robbant fel tesztelés közben. Azóta viszont egyre többször teszik meg sikeresen az utat az ISS-re és vissza, és a cég Starlink-műholdjai lassan a csillagokat is kitakarják.

Ehhez képest a több mint száz éves Boeing egészen máshogy működik. Mint az amerikai hadiipar egyik nagy beszállítója, a cég inkább rengeteget tesztel, mielőtt bármit is fellőne. Ez korábban azért nem volt probléma, mert a szerződésekben általában benne volt, hogy ha túlmennek a kereten, a különbözetet visszakapják a kormánytól. Ez a mostani, 10 éves űrutazási szerződés azonban nem ilyen, így a csúszások miatt felhalmozódó többletköltséget a cég kénytelen magára vállalni.

A szerdai Boeing Starliner fellövés két szempontból is rendkívül fontos. Egyrészt a Boeing számára, hogy bebizonyítsa, igenis benne vannak még az űrversenyben. Másrészt az ISS legénysége is nagyon várja a kapszulát, ugyanis elromlott a szennyvíztisztító berendezés odafenn, így az űrállomás nem tudja a vizeletüket ivóvízzé alakítani. Emiatt az űrhajósok kénytelenek az állomáson tárolni a vizeletüket – bár remélhetőleg csak addig, amíg a Starliner nagyjából 24 óra múlva meg nem érkezik a csereszivattyúval.