Musk olyan akart lenni, mint egy képregényhős, bár furcsállta, hogy kívül hordják az alsónadrágjukat

Az elmúlt hetekben a Telexen megjelentettünk három fejezetet Elon Musk új életrajzi könyvéből: volt szó arról, ahogy megsértődött Bill Gatesre, a Cybertruckról, és a Twitter-szerverek költöztetéséről. A szerző, Walter Isaacson írt már életrajzi könyvet többek között Steve Jobsról, Albert Einsteinről és Leonardo da Vinciről, emellett volt a Time Magazine és a CNN vezetője is. Most két évig követte Muskot, akinek rengeteg ismerősével beszélt, hogy bemutassa a milliárdost, akit temérdek vita vesz körül – amik közül sokat ő maga generál. Amikor alkalmunk nyílt röviden beszélgetni Isaacsonnal, az új könyvéről és magáról Muskról is kérdeztük.

Az évek alatt viszonylag nagyot változott a véleményem Elon Muskról. Eleinte egy hóbortos Tony Starknak tűnt, azaz volt végre egy milliárdos, aki tényleg jóra használja a pénzét, nem csak arra, hogy még többet harácsoljon össze. Aztán jött az eset, amikor lepedofilozta a brit gyerekmentő búvárt, majd jöttek a koronavírusos jóslatai és a woke vírus elleni kirohanásai – csak hogy néhányat említsek. Szóval két véglet között mozgott az, hogyan tekintek rá. A könyv azonban jól árnyalta, hogy is gondolkodom Muskról: most már tudom, hogy az elején nem tisztán jófiú volt, de talán már azt is jobban megértem, manapság mit miért csinál. Viszont amíg olvastam a könyvet, volt egy kérdés, ami újra és újra felmerült bennem: mit gondolt Walter Isaacson Elon Muskról, mielőtt elkezdett vele dolgozni? És hogy alakult ez az elmúlt két évben?

Azt gondoltam, hogy ez egy fickó, aki űrhajókon, elektromos autókon dolgozik. Igen, megvan a sötét oldala: nagyon sok kockázatot vállal, amik akár sok millió dolláros gondokat is okozhatnak, de az emberi károk sem feltétlenül zavarják. Emellett viszont többet tett az elektromos autókért, mint bárki, és az űrkutatás fellendítésében is hasonló a teljesítménye.

Mik voltak mostanában a nagy dolgok? Steve Jobsról azért írtam, mert gyakorlatilag újra feltalálta a technológiához való személyes viszonyunkat. Az otthoni számítógéptől kezdve a zsebünkben hordozott zenedobozon át az okostelefonokig hihetetlen forradalmat vitt végbe. A következő a DNS-ünk szerkesztése: legyen szó a koronavírus-vakcináról, növények vagy akár a gyerekeink génmódosításáról, ez is egy fontos mérföldkő az emberiség életében. Ezért írtam a Kódfejtőt Jennifer Doudnáról.

Elon Musk két rendkívül fontos probléma megoldásán dolgozik: az elektromos autókon és az űrkutatás fellendítésén. Szerintem nincs elnök vagy miniszterelnök, aki akkora változást tudna elérni ezeken a területeken, mint ő. Évek óta nem küldtünk embert az űrbe! Az amerikai kormány nem tud kiépíteni egy rendes elektromosautó-töltős rendszert! Viszont itt van Elon Musk, aki a különböző cégeivel pont ezekre a problémákra koncentrál, komoly sikerekkel.

Hogy nézett ki a közös munka? Írta, hogy elkísérte gyárlátogatásokra, meetingekre, de hogy kell ezt elképzelni? Fixen megvolt, hogy minden hónap második keddjén és szerdáján önnel van?

A cél az volt, hogy egy hónapban két hetet vele töltsek. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy, mondjuk, péntek este írtam neki egy sms-t, hogy hol lesz hétfőn. Ilyenkor mondta, hogy, mondjuk, Boca Chicában, a SpaceX űrközpontjában, úgyhogy gyorsan bedobtam a táskámba néhány fekete pólót, nadrágot, borotvát, és ott találkoztam vele, aztán mellette voltam egy hétig.

Mindig egy diktafonnal a kezében követte?

Nem, csak akkor vettem fel a beszélgetést, ha külön emiatt ültünk le. Amikor csak egy gyárban sétáltunk, a SpaceX irányítóközpontjában, álltunk vagy egy meetingen ültem, csak kézzel jegyzeteltem. Volt, hogy ki kellett mennem egy-egy meetingről, hogy gyorsan leírjam, mi is történt.

Mennyire nehéz valakire, akivel ilyen sok időt tölt együtt, egyszerre emberként és interjúalanyként is tekinteni?

Nem olyan nehéz, mint gondolná. Életrajzíróként és riporterként én csak egyvalakinek tartozom bármiféle kötődéssel: az olvasónak.

Hol húzta meg a határt? Volt olyan, hogy valahova nem akarta elkísérni?

Van egy éles határ, amit mindig meghúzok. Volt olyan, hogy együtt vacsoráztunk, és közben kitalálta, hogy utána a barátaival elmegy egy szórakozóhelyre bulizni. Na, oda soha nem mentem vele. Fontos volt, hogy az életrajzírója vagyok, nem a barátja. Nem a bandájának a tagja. Persze mérlegeltem, hogy a könyv szempontjából minek van értelme, de a pusztán szociális interakciókat kerültem.

Mikor döntött úgy, hogy Musk gyerekkorával kezdi a könyvet? Mondjuk, érthető, mert nagyon sokszor utal vissza rá, viszont néha olyan, mintha azzal mentegetné a viselkedését.

Az élet úgy kezdődik, hogy megszületünk. A történetek is így kezdődnek, már a Bibliában is így volt. Egy fontos szabályom van, amikor könyvet írok: egy történetet kell elmesélnem. Elon Musk története azzal kezdődik, hogy megszületik Dél-Afrikában.

Viszont nem értek egyet azzal a kritikával, hogy mentegetném. Manapság a médiában gyakran úgy beszélnek eseményekről vagy emberekről, mintha csak jók vagy csak rosszak lehetnének. Ahogy Shakespeare is írta, az emberek összetettek, és nincs olyan, hogy pusztán rossz, gonosz ember.

Az, hogy valamit megmagyarázunk, nem azt jelenti, hogy felmentenénk. A könyvben nem is török pálcát Elon Musk felett: leírom, hogy mik történtek vele az életében, ami mellett az is ott van, hogy milyen döntéseket hozott. Az már az olvasó dolga, hogy milyen következtetést von le. Szerintem az nem jó hozzáállás az élethez, hogy „értem, hogy miért adsz kontextust, miért magyarázol el dolgokat, de én nem szeretem ezt az embert, úgyhogy ne magyarázd meg, mi állhat a tettei, viselkedése mögött”. Fontos a kíváncsiság.

Steve Jobs mondta, hogy azok tudják megváltoztatni a világot, akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, hogy képesek rá. Musk szerint is az a probléma például az Egyesült Államokkal, hogy már túl sok a bürokrácia, több ellenőr van, mint innovátor, ezért nem kockáztatnak eleget, ezért nem tud már a NASA magától embert küldeni az űrbe. Musk kockáztat, de gyakran el is éri a célját.

Persze kérdés, hogy ez az őrület meddig mehet el. Láttam, hogy néha milyen brutálisan bánik az alkalmazottaival, a twitteres kirohanásairól nem is beszélve. Sok mindent, amit mond, nem tartok elfogadhatónak, sok dologban nem értek vele egyet, ennek ellenére tény, hogy ahogy Bill Gates is mondta, sokat tesz a technológia fejlődéséért.

Ezekre a kirohanásokra visszatérve, lehet, hogy nem ártana neki az a tweetkésleltető gomb, ami a könyvben is felmerül. Na de ez a kérdés nagyjából egyidős az emberiséggel, nem? Meddig vagyunk hajlandók megbocsátani a normál esetben elfogadhatatlan viselkedést, amíg az fejlődéshez vezet?

Ez szerintem nagyon fontos: nem kell megbocsátanunk. Pont ellenkezőleg. Itt megint előjön, hogy az emberek összetett lények: Musk munkamorálja, ötletei, szakértelme és lelkesedése nagy eredményeket hoz, de tudnunk kell ennek az emberi áráról. A kérdés az, hogy ha lenne egy tweetkésleltető gomb, vagy máshogy korlátoznánk Muskot, hogy ne tegyen durva kijelentéseket – tehát korlátoznánk a Jobs által emlegetett őrültségét –, akkor vajon ugyanolyan hatékony maradna-e.

Steve Wozniak is ezt kérdezte tőlem, amikor a Jobs-könyvhöz interjút csináltam vele. Muszáj volt, hogy ilyen undok legyen? Ilyen durva, ilyen kegyetlen? A könyv során több embertől is ezt kérdeztem, és a könyv végén Wozniak arra jut, hogy ha nem ilyen lett volna, az Apple most nem tartana ott, ahol.

Találkozott valaha Musk sötét oldalával, a „démoni arcával”?

Nem, ami engem is nagyon meglepett. Sokan figyelmeztettek, hogy készüljek fel rá, és sok rémtörténetet hallottam, de velem mindig professzionálisan viselkedett. Ez valószínűleg azért lehet, mert az interakcióink teljesen másfélék voltak, mint azok, amiket a környezetével folytatott. Én inkább csak kérdéseket tettem fel, az egész elég robotikus volt. Például ültünk csöndben a repülőjén, és megkértem, hogy beszéljen az apjáról vagy a gyerekkoráról. Az elején egyébként ez nem feltétlenül volt sikeres, szinte soha senkinek nem beszélt az apjával való viszonyáról. Aztán amikor már egy éve dolgoztunk együtt, egyszer újra megkértem, hogy beszéljen az apjáról. Egy rövid szünet után, könnyekkel a szemében, halkan elkezdett mesélni róla. De soha nem vitatkoztam vele, nem kerültem olyan helyzetbe, hogy kiérdemeltem volna a démonmódot.

Elon Musk történetében Elon Musk hősnek számít? Sokan mondják, hogy messiáskomplexusa van, ezt ön is látta?

Gyerekként vézna volt, sokat bántották, ezért gyakran a könyvekbe, képregényekbe menekült. Elkápráztatták a képregényhősök, bár furának tartotta, hogy kívül viselik az alsónadrágjukat. Szerintem fontos volt neki, hogy ilyen hősnek lássa magát. Sok időt töltött a társaságukban, ezért könnyen azonosult velük.

A képregényekben a hősöknek sokszor azzal kell szembesülniük, hogy hibáztak, és le kell vonniuk ebből a megfelelő következtetést, vállalniuk kell a következményeket. Musk ezt is átvette a képregényekből?

A kockázat Musk lételeme, máshogy nem tudja elviselni az életet. Viszont a képregényhősök hiába hibáznak néha, a végén a legtöbbször a jó győzedelmeskedik. Szerintem magára is így gondol.

Bár voltak nagyon nehéz évei, azért Musk vállalkozásai általában, idővel beérnek. Hogy látja, mi lesz a Twitterrel?

Musk filozófiájába belefér, hogy mindennél, amihez hozzányúl, van 20 százalék esélye annak, hogy felrobban. A SpaceX első három fellövése robbanással végződött, de nemrég a világ legnehezebb ember alkotta felbocsátott tárgya, a Super Heavy hordozórakéta 3 perces repülésének is ez lett a vége.

A Twitternél vagy X-nél szintén 20 százalékot adok annak, hogy összeomlik. Igen, az a Twitter, amit én régen használtam és szerettem, a platform, ami lehetőséget adott az udvarias, kimért diskurzusra, már nem létezik. De a radikalizálódása és az ellenőrzött pecsét elvétele mellett jó dolgok is történnek: bevezették a feliratkozásokat, a videóstreamelést, és folyamatosan dolgoznak az új funkciókon.

Végül be fog teljesülni, amiről Elon Musk évtizedek óta álmodik, az X.com, ami gyakorlatilag közösségi oldal, szórakoztató tartalmakkal teli alkalmazás és bank egyben?

Ez a célja, és el tudom képzelni, hogy igen. Igazából 80 százalék esélyt adok rá, hogy a feliratkozós modellel és az újabb funkciókkal az X végül egy sikeres, nyereséges oldal lesz.

Ha már álmok, Musknak több nagy álma is van, és sokkal közelebb jár ezek eléréséhez, mint a legtöbb ember a saját álmaiéhoz. Hogy zsonglőrködik ennyi feladattal, felelősséggel?

Egyrészt úgy, hogy ha kiszemel egy feladatot, akkor arra fókuszál, minden mást kizárva. Például aznap, amikor a Twitter vezetősége elfogadta az ajánlatát, a SpaceX-hez ment meetingre. Mielőtt bement a tárgyalóba, mindenki arról beszélgetett, hogy hú, megvette a Twittert, de amikor Musk beült, senki nem hozta fel, ő sem. Órákig arról tárgyaltak, hogyan tudnának kijavítani egy metánszivárgást az egyik hajtóműben. Akkor ez volt a feladat, erre összpontosított. De igazából sok álma van, és általában rendkívül inspiráló az alkalmazottak előtt. Mint Napóleon: ha ott áll a csatatéren, akkor a katonák úgy érzik, bármire képesek.

Mondjuk, pont Napóleonnál végül nem jöttek össze a dolgok.

Hát igen. Lehet, hogy a Twitter lesz Elon Musk Elbája vagy Szent Ilonája, de az is lehet, hogy ez lesz a birodalma, ami meghódítja a világot.