Tudod, milyen az a felrobbanó fejű emoji? Na, hát most éppen olyannak érzem a fejem

Október 31-én jelenik meg magyarul, a világpremierrel egy időben Elon Musk életrajza a Helikon Kiadónál. A Walter Isaacson által írt biográfiát Makovecz Benjámin fordította. A megjelenés előtt csak a Telexen olvashatók részletek a könyvből.

Karácsonyi vidámságok

Olyannak tűnik ez a határidő, amit egy kicsit is elfogadhatónak tartok? – kérdezte Musk. – Nyilvánvalóan nem. Ha a határidő távoli, akkor elfogadhatatlan.

December huszonkettedike volt, késő este. A tizedik emeleti tárgyalóban feszültté vált a hangulat. Musk a Twitter két infrastruktúra-menedzserével beszélgetett. Eddig nemigen akadt dolguk vele, különösen nem olyankor, amikor kutya kedve volt.

Egyikük megpróbálta elmagyarázni neki, hogy mi is a gond. A vállalat, amelyik a Twitter sacramentói szerverfarmját kezelte, elfogadott néhány rövid távú módosítást a szerződésükben, hogy 2023-ban a tervezett módon kezdhessék meg a kiköltözést. Ma reggel azonban – mondta idegesen a pasas – jelentkeztek, és azt mondták, hogy a terv immár nem aktuális, mert – és ezek az ő szavaik – nem hiszik, hogy pénzügyileg életképesek vagyunk.

A Twitternek évi százmillió dollárba került az a létesítmény. Musk úgy akarta megtakarítani ezt az összeget, hogy a Twitter Oregon állambeli, portlandi épületébe költözteti a szervereket, egy másik menedzser azonban most azzal állt elő, hogy ezt nem lehet haladéktalanul megkezdeni. Csak hat-kilenc hónap múlva jöhetünk el biztonságosan – mondta higgadtan. – Sacramentónak részt kell vennie a forgalom kiszolgálásában.

Musk az évek során sokszor került olyan helyzetbe, hogy választania kellett aközött, amit ő maga szükségesnek, illetve amit mások lehetségesnek tartottak. A döntés csaknem mindig ugyanaz volt. Most is némán üldögélt pár percig, aztán kijelentette: Kilencven napotok van rá. Ha nem csináljátok meg, el lesz fogadva a lemondásotok.

A nő megpróbálta részletesen elsorolni az akadályokat, amik lehetetlenné teszik a szerverek Portlandbe költöztetését. Más a rack-sűrűség, és más a teljesítménysűrűség is – sorolta. – A helyiségeket korszerűsíteni kell. Még folytatta volna, de Musk közbevágott. Ettől megfájdul az agyam – mondta.

Sajnálom, nem ez volt a célom – válaszolta színtelen hangon a nő.

Tudod, milyen az a felrobbanó fejű emoji? – kérdezte Musk. – Na, hát most éppen olyannak érzem a fejem. Micsoda rakás kurva baromság! A kibaszott úristenit neki! Portandben nyilvánvalóan töméntelen terem van. Tök egyszerű dolog egyik helyről a másikra költöztetni a szervereket.

A menedzserek megint megpróbálták részletezni a nehézségeket, de Musk nem hagyta. Van valaki, aki el tud menni a szerverközpontjainkba, és küldeni a belső terekről néhány videót? – kérdezte. Három nappal voltak karácsony előtt, a menedzser egy héttel későbbre ígérte a videókat. Nem, holnapra kérem – mondta ellentmondást nem tűrően Musk. – Építettem már szerverközpontot magam is, és meg tudom állapítani, hogy oda lehet-e vinni a szervereket, vagy sem. Ezért kérdeztem, hogy jártál-e ott valaha is. Mert ha nem, akkor csak faszságokat beszélsz.

A SpaceX és a Tesla azért volt sikeres, mert Musk szüntelenül arra sarkallta az alkalmazottakat, hogy legyenek takarékosak, ötletesek, és rendszeresen indítsanak úgynevezett tűzvédelmi gyakorlatokat, amelyek során elhárítanak minden felfedezhető akadályt. Így építették meg Fremontban a hatalmas sátorban elhelyezett gyártósort, a Texasi-sivatagban a tesztelőtelepet, Cape Canaveralen pedig a használt fémalkatrészekből összeábdált indítóállást. Nincs más dolgotok, mint átköltöztetni Portlandbe azokat a kibaszott szervereket – mondta. – Ha ez tovább tart harminc napnál, eldobom az agyamat. Elhallgatott, és átszámolta a becslését. Kerítsetek egy költöztető vállalatot. A szerverek átszállítása egy hét, és egy másik hét, amíg bekötitek őket. Ezt kell csinálni. Mindenki hallgatott, miközben Musk még csak kezdett belemelegedni. Ha szereztek egy istenverte U-Hault, valószínűleg meg tudjátok csinálni magatok is. A két menedzser nem volt biztos benne, hogy komolyan beszél. Steve Davis és Omead Afshar, akik már látták ilyen helyzetekben, nagyon jól tudták, hogy igen.

És miért nem állunk neki most rögtön? – kérdezte James Musk.

Fivérével, Andrew-val december huszonharmadikán (egy nappal az után a felkavaró megbeszélés után, amelyen arról volt szó, hogy mennyi ideig tart a szerverek kiköltöztetése a sacramentói épületből) elkísérték Elont San Franciscóból Austinba. Mindketten imádnak síelni, és azt tervezték, hogy karácsonyra elutaznak Tahoe-ba, de Musk azt javasolta, hogy menjenek inkább Austinba. James nem volt túl lelkes; ekkorra már nagyon kimerült, és a legkevésbé sem vágyott újabb megerőltetésre, Andrew azonban meggyőzte, hogy tartson velük. Így aztán ott ültek a repülőgépen – Grimes, X, Steve Davis és a felesége meg a gyerekük társaságában –, és hallgatták Muskot, aki a szerverek körüli gondok miatt zsörtölődött.

Valahol Las Vegas térségében lehettek, amikor James felvetette, hogy akár rögtön kezdhetnénk a költöztetést. Musk imádta az ilyen hirtelen ötletből fakadó, lendületes elképzeléseket. Késő este volt, de utasította a pilótát, hogy forduljanak vissza Sacramento felé.

Amikor megérkeztek, az egyetlen bérelhető autó, amit találtak, egy Toyota Corolla volt. A biztonsági főnök vezetett, Musk az első ülésen ült, az ölében Grimesszal, a többiek mind beszuszakolódtak a hátsó ülésekre. Még abban sem voltak biztosak, hogy az éjszaka közepén be tudnak jutni az épületbe, de egy Twitter-alkalmazott, egy Alex nevű, üzbég származású srác, aki még ott tartózkodott, az első meglepetéséből felocsúdva vidoran beengedte és körbevezette őket.

A létesítményben, ahol számos más vállalat szervereit is őrizték, igen komoly biztonsági rendszer működött; minden termet retinaszkenner védett. Alex be tudta vinni őket a Twitter termébe, ahol 5200 hűtőszekrény nagyságú rackszekrény mindegyikében harminc-harminc számítógép sorakozott. Nem úgy tűnik, hogy ezeket különösebben nehéz lenne elköltöztetni – jegyezte meg Elon. Ez is derekas valóságtorzító állítás volt, hiszen az egyes rackszekrények két és fél méter magasak voltak, és a súlyuk az egy tonnát is meghaladta.

Kell majd szerezni egy vállalkozót, aki felemeli a padlólemezeket – mondta Alex. – Szívókorongos emelő kell hozzájuk. Aztán más szakemberek is kellenek – folytatta –, akik lemennek a padló alá, és lecsatlakoztatják a kábeleket meg a föld rezgéseit csillapító rudakat.

Musk a biztonsági főnökhöz fordult, és elkérte a zsebkését. Felfeszített a padlón egy szellőzőnyílást, és így már fel tudta emelni az egész padlólemezt. Aztán bemászott alá, a késsel felpattintott egy elektromos kapcsolódobozt, kihúzgálta a csatlakozókat, és várta, hogy mi fog történni. Semmi sem robbant fel. Hát – mondta –, ez azért nem olyan nagyon bonyolult. Alex meg a többiek csak bámultak. Musk ekkor már igazán elemében volt; harsány nevetéssel jegyezte meg, hogy ez az egész tisztára olyan, mint a Mission Impossible sacramentói kiadása.

Másnap, szenteste napján erősítést hívott. Ross Nordeen autóval jött San Franciscóból. A Union Square-en megállt az Apple üzlete előtt, és kétezer dollárért felvásárolta a teljes AirTag-készletet, hogy a szervereket nyomon tudják követni az utaztatás során, aztán beugrott egy Home Depot áruházba is, ahol csavarkulcsokat, csípőfogókat, fejlámpákat meg a rezgéscsillapító rudak leválasztásához szükséges szerszámokat vásárolt. Steve Davis megkért valakit a Boring Companytól, hogy szerezzen egy nyergesvontatót, és verbuváljon költöztető teherautókat. Érkeztek segéderők a SpaceX-től is.

A rackszekrények kerekekkel voltak ellátva, úgyhogy amikor négyet lecsatlakoztattak, könnyen kigurították őket a várakozó teherautóhoz. Úgy tűnt, hogy pár nap alatt mind az ötezer-kétszázat le tudják majd szerelni. Ezek a srácok kurva jók! – örvendezett Musk.

A szerverfarm dolgozói elképedten és elborzadva figyelték az eseményeket. Musk és szentségtörő csapata nemhogy ládákba nem csomagolta, de még védőburkolattal sem látta el a rackeket, és egyszerű, minden üzletben megvásárolható spaniferekkel rögzítette őket a teherautókon. Még soha nem pakoltam meg teherkocsit – jegyezte meg James, Ross meg egyszerűen szörnyűnek minősítette, amit műveltek. Olyan volt, mintha egy szekrényt rámolnánk ki, csakhogy ez a cucc elképesztően kényes volt.

Hajnali háromkor, amikor már négy szervert felraktak a teherautóra, az NTT vezetői – ennek a vállalatnak a tulajdonában és kezelésében állt az adatközpont – hírét vették a kalózakciónak, és felszólították Muskékat, hogy azonnal álljanak le. Musk, aki – mint a mániás szakaszaiban általában – részben dühös volt, részben túláradóan vidám, felhívta a tárolási részleg igazgatóját. A pasas közölte vele, hogy szakértő vállalkozók nélkül lehetetlenség eltávolítani a szervereket. Baromság – vágta rá Musk –, négyet már fel is raktunk a teherautókra. Az igazgató erre elmondta, hogy a padlóburkolat paneljeinek egy része legföljebb 225 kilogrammos nyomásra van méretezve, és súlyos kárt okozhatnak, ha áttolják rajtuk a közel egy tonnás szervereket. Musk erre azt válaszolta, hogy a rackszekrényeknek négy kerekük van, úgyhogy egy-egy pontra soha nem esik a megengedettnél nagyobb terhelés. Matekból nem túl erős a faszi – mondta a testőröknek.

Miután ekképpen tönkretette az NTT igazgatóinak karácsonyát – ráadásul megfosztotta őket a következő évi több mint százmillió dolláros bevételtől –, Musk megsajnálta őket, és kijelentette, hogy két napra felfüggeszti a költöztetést, de hozzátette, hogy karácsony után folytatni fogják.

Karácsony után Andrew és James visszaindult Sacramentóba, hogy megnézzék, hány szervert tudnak elszállítani. Nem vittek azonban magukkal elég ruhát, úgyhogy legelőször is betértek egy Walmart áruházba, hogy farmernadrágokat és pólókat vásároljanak.

Az NTT felügyelői – egyes esetekben teljesen érthető módon – továbbra is igyekeztek akadályozni a munkájukat. Ahelyett például, hogy kinyitották volna számukra a szerverterem ajtaját, minden egyes belépésnél megkövetelték a retinavizsgálatot, egy felügyelő pedig folyamatosan figyelte a tevékenységüket. Ez az asszony volt a legelviselhetetlenebb alak, akivel valaha együtt kellett dolgoznom – mondja James –, de végül is érthető, hogy undok volt, hiszen tönkretettük a karácsonyi szabadságát.

A költöztető cég, amelyet az NTT ajánlott, kétszáz dolláros órabért kért, úgyhogy James felment a Yelpre, és talált is egy Extra Care Movers nevű céget, amelyik ennek az összegnek a tizedrészéért vállalta a feladatot. Ez a gyülevész kis vállalkozás az elképzelhető legtávolabbi határokig tágította a szedett-vedettség fogalmának értelmezését. A tulajdonos egy darabig az utcán élt, aztán született egy gyereke, és megpróbálta megváltoztatni az életét. Bankszámlája nem volt, úgyhogy James végül PayPalen keresztül fizetett neki. Az emberei a második napon készpénzt kértek. James elment a bankba, és a saját számlájáról vett ki nekik tizenháromezer dollárt. Két munkásnak személyi iratai sem voltak, ami miatt csak nagy nehézségek árán tudtak belépni az épületbe. Cserébe viszont igen gyorsan dolgoztak. Minden egyes szerver után egy dollár borravalót kaptok – mondta nekik egy idő után James, és attól fogva valahányszor felraktak egyet a teherautókra, megkérdezték, hogy hány van még.

A szervereken ott voltak a felhasználók adatai, és James eleinte nem is gondolt arra, hogy biztonsági okokból le kellett volna törölni róluk mindent, mielőtt nekiállnak a költözködésnek. Mire rájöttem – meséli –, a szervereket már lecsatlakoztatták, kigurították, és semmiképpen nem lehetett visszavinni, újracsatlakoztatni és letörölni őket. Ráadásul az adattörlő szoftver sem működött. A kurva anyját, most mit csináljunk? – kérdezte, mire Elon azt javasolta, hogy lakatolják le a teherautókat, és kövessék nyomon őket. Így aztán James elment egy Home Depot áruházba, vásárolt egy csomó jó nagy lakatot, a kombinációs zárak kódjait meg egy táblázatba szedve elküldték Portlandbe, hogy ott majd fel tudják nyitni őket. Még mindig alig tudom elhinni, hogy bevált a dolog – mondja James –, de mindegyik sértetlenül megérkezett.

A hét végére nem maradtak Sacramentóban teherautók. Annak ellenére, hogy a térséget súlyos esőzések sújtották, három nap alatt több mint hétszáz racket szállítottak el – a korábbi rekord harminc volt egy teljes hónap alatt. Maradtak még elszállítandó szerverek, de az máris bebizonyosodott, hogy a testőrök módszerével rendkívül gyors lehet a költöztetés. A munka hátralévő részét januárban a Twitter alkalmazottai végezték el.

Izgalmas és lelkesítő történet, ugye? Újabb bizonyítéka annak, hogy Musk milyen merészen közelíti meg a nehézségeket. Ám a dolog sajnos korántsem ennyire egyszerű – ahogy Muskkal kapcsolatban semmi sem. A történet egyúttal példa a meggondolatlanságára, az akadályokkal és az ellenkezéssel szembeni türelmetlenségére és arra is, hogy hajlamos megfélemlíteni az embereket. A Twitter infrastruktúra-mérnökei egy héttel korábban, azon a megbeszélésen, amelyen a felrobbanó fejű emojit említette, megpróbálták megértetni vele, hogy a sacramentói szerverközpont túl gyors lekapcsolása komoly bajt okozhat, ő azonban leintette őket. Nagy gyakorlata volt abban, hogy megállapítsa, mikor kell az ellenkezőket elhessenteni, de nem mindig ítélt hibátlanul. A Twitter a következő két hónapban instabillá vált, összeomlott például akkor is, amikor Musk a Spacesen az elnökjelölttel, Ron DeSantisszal beszélgetett. Visszatekintve belátom – mondta Musk 2023 márciusában a Twitter mérnökeivel folytatott kerekasztal-beszélgetésen –, hogy a sacramentói leállás hiba volt. Nekem azt mondták, hogy megfelelő redundancia van mindhárom adatközpontunkban. Azt meg senki sem mondta, hogy hetvenezer hivatkozás volt Sacramentóra irányítva. És ezt a szart máig nem tudtuk teljesen ellapátolni. A Teslánál és a SpaceX-nél a legjobb emberei már kitanulták a módját annak, hogy leszereljék a szerencsétlen ötleteit, és finom részletekben adagolják neki a kellemetlen híreket, a Twitternél örökölt személyzet azonban képtelen volt megfelelően kezelni őt. A Twitter mindennek ellenére túlélte a viharokat, a sacramentói hajcihő pedig megmutatta az alkalmazottaknak, hogy Musk komolyan gondolja, amikor a sürgősség kényszeres késztetéséről beszél.