Vesztésre áll a világ az elektronikus hulladék elleni küzdelemben, de azért van remény

2024. május 2. – 20:57

Vesztésre áll a világ az elektronikus hulladék elleni küzdelemben, de azért van remény
Felújított laptopok – Fotó: Furbify

Másolás

Vágólapra másolva

Az ENSZ jelentése szerint egyetlen év alatt 62 millió tonna mobiltelefont és más elektronikai eszközt dobtunk ki hulladékként. Ez a szám 2030-ra várhatóan nagyjából 33 százalékkal nőni fog. Ez nemcsak a nyersanyag-felhasználás miatt problémás, hanem azért is, mert az elektronikai hulladék mérgező és veszélyes anyagokat, például higanyt tartalmazhat, és veszélyt jelent a környezetre és az egészségre. Az ENSZ szerint vesztésre állunk az e-hulladék elleni küzdelemben, mivel a mennyisége gyorsabban növekszik, mint az erőfeszítések arra, hogy újrahasznosítsuk.

Az elektronikai hulladékkal nemcsak az a probléma, hogy nehéz vele mit kezdeni, hanem az is, hogy az ilyen eszközök legyártásához rengeteg nyersanyag kell, amelyek kinyerése általában környezetszennyező, és nem is az emberi jogi szabályokat tiszteletben tartva történik. Kína már most is uralja a zöld- és elektronikai gazdaság számára létfontosságú ásványi anyagok feldolgozását, az ország alig 10 éve kezdte bevásárolni magát az Argentína, Bolívia és Chile „lítiumháromszögén” belüli kitermelési projektekbe – ezen a területen van a világ lítiumkészleteinek jelentős része. A lítium leginkább az eszközök akkumulátoraihoz szükséges, de hasonló problémák merülnek fel a réz, arany és alumínium kitermelésénél is.

Egy 2018-as kutatás szerint a réz, az arany és az alumínium bányászata tizenháromszor többe kerül, mint a fémek újrahasznosítása az e-hulladékokon keresztül. Az ilyen hasznosítás az elektronikai eszközök szétszerelésével és megtisztításával jár, ezt azonban rendre nem a fejlett, hanem a fejlődő országokban végzik, ahol az informális újrahasznosítás jellemzően engedély nélküli és szabályozatlan. Itt egyszerűen az emberek – sokszor gyerekek – összegyűjtik az értékes hulladékot, szétszerelik az eszközöket, hogy az értékes fémeket kinyerjék, majd a maradékot elégetik, és különböző savak segítségével kinyerik belőle az aranyat. Ez általában mindenféle védőfelszerelés nélkül történik, ami rendkívül ártalmas az egészségre, ráadásul a környezetet is erősen szennyezi.

Rezet próbálnak kinyerni elektronikai hulladékból Ghánában – Fotó: Miho Kibiki / Yomiuri
Rezet próbálnak kinyerni elektronikai hulladékból Ghánában – Fotó: Miho Kibiki / Yomiuri

Az elektronikai eszközök gyártása nagyon vízigényes folyamat: egy okostelefonhoz 14 ezer, egy laptophoz 190 ezer liter víz szükséges. 2007 és 2021 között körülbelül 14,5 milliárd okostelefont gyártottak, ez körülbelül 200 billió liter vizet jelent, ami csaknem 80 millió olimpiai méretű úszómedence megtöltésére elegendő.

A titán csak egy a digitális eszközeinkben található anyagok közül; a mexikói Chiapasban egy kis titánbánya körülbelül 250 ezer liter vizet használ el óránként, míg egy nagy bánya 1-3 millió litert ugyanennyi idő alatt. A bányák szennyezik a helyi Cacaluta folyót, a halak elpusztulnak, az állatok megbetegednek. Az itt dolgozóknál csalánkiütés alakul ki, a rákos megbetegedések rohamosan nőnek a környéken.

A probléma egyik megoldása az lehet, ha kevesebb elektronikai hulladékot termelünk, ennek pedig egy útja a használt eszközök újrahasznosítása. Már magában az, ha hosszabb ideig használjuk a kütyüket, sokat segíthet: ha valaki két év helyett öt évig használ egy okostelefont, több mint a felére csökkenti a vízre gyakorolt hatását. Ugyanez a helyzet a laptopok esetében. A probléma azonban az, hogy sokszor már két év után is nehezen használható egy eszköz, vagy tönkre is megy ennyi idő alatt.

Itt jön képbe a professzionális felújítás: egyre több cég foglalkozik azzal, hogy a használt eszközöket kijavítsa, és újra értékesítse. Ha azonban felújított elektronikai eszközökről beszélünk, a legtöbb embernek még mindig a sufnituning, otthon megbütykölt javított laptopok és telefonok jutnak eszébe, pedig egész iparág épül – sajnos kifejezetten lassan – arra, hogy használt, de még használható okostelefonokat, tableteket, laptopokat újítson fel.

A kutatások szerint egyébként a fiatalabb generáció erre kifejezetten fogékony: 2023-ban a digitális fogyasztók csaknem fele már korábban birtokolt termékeket vásárolt. Ebben persze benne vannak a használt ruhák és egyéb használati cikkek is, de ugyanígy vonatkozik a felújított elektronikai eszközökre is.

Ez egyes források szerint egy rejtett, billiódolláros iparág, ami még csak most kezd igazán felfutni. A 2022–2023-as pénzügyi évben az európai recommerce piac 94 milliárd eurósra nőtt, ami a teljes európai e-kereskedelmi piac jelentős, 12,3 százalékos részesedését jelenti. Az előrejelzések szerint ez a következő három évben 14 százalékra fog bővülni.

A felújítás ezeknél a cégeknél szigorú szabályokra épül, a folyamat során a használt elektronikai eszközöket újszerű működési állapotba állítják vissza. A begyűjtés utáni szisztematikus ellenőrzés, javítás, a kopott alkatrészek cseréje és a szoftver/hardver mélyreható tisztítása révén a telefonok, tabletek, laptopok, pécék és ezek tartozékai új életet kapnak, és, ami talán ugyanennyire fontos: garanciát is, ami növelheti a vásárlók bizalmát a megoldásban.

Ezzel foglalkozik a szlovákiai magyarok által létrehozott Furbify is, ahol leginkább laptopokba és személyi számítógépekbe, de esetenként robotporszívókba és akár elektromos rollerekbe is lehelnek új életet.

„Globálisan csak minden tizenharmadik laptopot újítanak fel – mondta a Furbify nemzetközi üzletfejlesztési vezetője, Forró Tibor, amikor a Telex meglátogatta a cég gútai javítóüzemét. – Egy laptop előállításához 22 kilogrammnyi kémiai anyag és 190 ezer liter víz szükséges.”

A céget 2007-ben alapították, igazi lendületet azonban a koronavírus-járvány adott neki, amikor előtérbe került az e-learning és az otthoni munka, illetve csiphiány alakult ki. Most több mint 150 ember dolgozik a vállalatnál, ami 250 ezernél is több eszközt újított fel az elmúlt 17 évben. A világ minden tájáról vásárolnak fel eszközöket, és lehetőséget adnak arra is, hogy a vásárlók visszavigyék a saját megunt kütyüjüket, amiért pénzt vagy kupont kaphatnak a Furbifynál. A beérkező eszközök legtöbbje azonban nem privát: vállalatoktól, intézetektől vásárolják fel a felújítandó laptopok jelentős részét, amelyeket brókereseményeken találnak. Ezek jellemzően kevésbé vannak elhasználódva, mint a magánlaptopok.

A Furbifynál lehetőségünk volt körbejárni az üzemben, és megnézni, hogyan készülnek a felújított laptopok. Az első állomás mindig a portalanító egység, majd a kézi tisztítás, így egyértelműen látszanak azok az apró szépséghibák, amelyeket javítani kell, vagy amelyek miatt cserélni kell egy-egy alkatrészt. A tisztítás után vizuális ellenőrzés következik, itt besorolják az eszközöket három kategóriába: az arany teljesen hibátlan eszközt takar, az ezüst egy-két karcot jelent, a bronz pedig látványos, de kisebb sérüléseket.

Fotó: Robert Nagy / Flying Arrow Stills
Fotó: Robert Nagy / Flying Arrow Stills

Ami a javítást illeti, egy kétfős szervizcsapat végzi az azonnali funkcionális helyreállítást: ők a képernyőt, a billentyűzetet, az akkumulátort szerelik. Ha ennél nagyobb a gond, egy nagyobb szervizcsapathoz kerül az eszköz, itt folynak a fajsúlyosabb javítások. A Furbify vagy magát az eszközt javítja, vagy pedig kicseréli a hibás alkatrészeket újra, esetleg használt, de jó állapotúra. Az adminisztrátorok ezután átadják a termékmenedzsernek az eszközt, aki beárazza attól függően, egyébként milyen árkategóriába tartozna, és hogy van-e rajta kisebb vizuális sérülés.

A javítás után persze újabb tesztelés következik, és ha szükség van rá, újabb javítás is. A raktárba már úgy kerülnek az eszközök, hogy azok azonnal eladhatók legyenek. Az egész folyamat átlagosan 2 óra és 7 perc alatt megy végbe, attól függően természetesen, hogy mennyit kell javítani az eszközön: a tisztítás átlagideje 6 perc, egy óra alatt 12 tesztelés zajlik, a billentyűzet javítása és az akkumulátorcsere jellemzően 11 perc alatt megvan. A konfiguráció és a karbonfóliázás 7-7 percet vesz igénybe.

A Furbifynál lehetősége van a vásárlónak összerakni a saját laptopját: ha megmondja, milyen színű laptopot szeretne, mekkora memóriára és tárhelyre van szüksége, milyen nyelvű billentyűzettel és milyen operációs rendszerrel szeretné az eszközt, a csapat eszerint állítja össze. „A legnagyobb kihívás az, hogy használt laptop és használt laptop között is van különbség” – mondta Veszprémi István termelésvezető. Nem mindegy, hogy valakitől egy öt évig használt gép érkezik be, vagy pedig nyugat-európai bankszektorból jön egy alig használt laptop. A felújított eszközökre azonban állapottól függetlenül 2 év garanciát vállal a cég.

A szervizcsapat dolgozik egy laptopon a Furbifynál – Fotó: Nagy Nikoletta / Telex
A szervizcsapat dolgozik egy laptopon a Furbifynál – Fotó: Nagy Nikoletta / Telex

A Furbify nem dolgozik telefonokkal, ezen a területen ugyanis telítettebb a piac. A Telekom például a re!commerce-szel dolgozik, egyelőre úgy tűnik, sikeresen. „Tavaly október elején indítottuk a piacon az újrahasznosított telefonokat, számottevő mértékben választják őket a saját ügyfelek – mondta Kreisz Norbert, a Magyar Telekom eszközmenedzsment-vezetője. – Az ügyfelek az árkülönbséget várják el, de ugyanígy a minőséget is. Az ilyen telefonok a fiataloknak jelenthetnek valós alternatívát, ahol a megfizethetőség a fontos.”

A Telekomnál egyelőre online lehet megvásárolni a felújított telefonokat, 45 százalékukat most személyes csatornán, vagyis call centeren keresztül értékesítik. „Nem akarjuk, hogy pangó készletek legyenek. Ez speciálisabb, mint az új értékesítés, mert abból tudunk dolgozni, ami a partnernél megjelenik mint ajánlat” – mondta Kreisz Norbert.

A partner pedig a re!commerce, ahol jelenleg 22 készülékfajtát újítanak, és megpróbálnak minden tevékenységet Európában belül tartani, hogy a fenntarthatóságot is javítsák. Az új alkatrészek azonban még mindig Kínából érkeznek, ha cserére van szükség, ezeket használják.

„A készülékek nagyjából 1 százaléka olyan, amivel nem lehet mit kezdeni, ebből kinyerjük a nyersanyagokat” – mondta Zilai János, a re!commerce sales managere. „A beérkező eszközök 29 százalékát nem éri meg felújítani, ilyenkor kiválogatjuk a még felhasználható alkatrészeket. A maradék 70 százalék nagyjából fele a sima felújítás, a maradékot javítani kell.”

A re!commerce adatai szerint a használatban lévő mobilok 5,5 százaléka felújított, 10 százaléka pedig használt az Európai Unióban, Magyarországon ezek a számok 3 és 14 százalék körül alakulnak. Ha nem kell javítani a telefont, a felújítás 1-2 nap alatt végbemegy.

Kreisz Norbert azt mondta, hogy az új telefonok egyre környezettudatosabbak, ugyanakkor komplexebbek is, ez nehezíti az újrahasznosítást. A Telekomnál jelenleg az értékesített telefonok 2-3 százaléka felújított, egyelőre azonban nincs anyagi ösztönzés a felhasználóknak arra, hogy az otthon porosodó, használt telefonokat behozzák – a Furbifyjal ellentétben a Telekom egyelőre nem fizet az ügyfeleknek a visszavett eszközökért.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!