Több mint száz új tengeri fajt fedeztek fel Új-Zélandnál

Egy 21 fős kutatócsoport februárban indult expedícióra Új-Zéland mellett, a Bounty-árok jórészt feltérképezetlen vizein, abban a reményben, hogy új fajokat fedeznek fel. A munka meghozta a gyümölcsét: vasárnap bejelentették, hogy száz új fajt sikerült detektálniuk, ez a szám pedig valószínűleg még nőni fog, ahogy az összegyűjtött mintákat elemzik, írja a The New York Times.

Több tucat puhatestű, három hal, egy garnélaféle és egy lábasfejű egyelőre a mérleg, jelentette be az Ocean Census óceáni élet felfedezésével foglalkozó szervezet, az Új-Zélandi Víz- és Légkörkutatási Nemzeti Intézet, illetve a Te Papa Tongarewa Múzeum.

Találtak olyan élőlényeket is, amelyeket egyelőre nem sikerült beazonosítaniuk: az egyik ilyen egy csillag alakú, nagyjából egy centiméter átmérőjű állat, egyelőre úgy gondolják, hogy valamiféle korall lehet.

Becslések szerint több mint kétmillió faj élhet az óceánokban, ezeknek egyelőre csak körülbelül tíz százalékát ismerjük. Nagyon fontos, hogy többet tudjunk meg a vízi élőlényekről is, mert a tengeri ökoszisztémák olyan funkciókat látnak el, amelyek támogatják az életet a Földön, például élelmiszer-alapanyagot biztosítanak milliárdok számára, megkötik a szenet, vagy szabályozzák az éghajlatot. Tudjuk, hogy a tengeri élőlények világa hanyatlik, viszont ahhoz, hogy ezt meg tudjuk akadályozni, a jelenleginél jobban kell ismernünk őket.

Az Ocean Censust tavaly alapította a Nippon Alapítvány, egy japán jótékonysági szervezet, és az Egyesült Királyságban működő Nekton óceánkutató alapítvány. Amikor megkezdte munkáját, az Ocean Census azt a célt tűzte ki, hogy egy évtized alatt legalább 100 000 új tengeri fajt találjon. A csoport leginkább azokra a területekre összpontosít, ahonnan egyelőre nagyon kevés mintát sikerült gyűjteni.

A februári expedíció során a kutatók először képalkotó rendszerrel és videokamerákkal térképezték fel a területet, hogy ellenőrizzék, az biztonságos-e a felszereléseik számára, és hogy biztosra menjenek: nincsenek sebezhető állatközösségek, amelyek potenciálisan sérülhetnek egy expedíció során.

Ezután bevetették a mintavevő eszközt, amelynek két hálója van: az egyik közel dolgozik a tengerfenékhez, a másik pedig egy méterrel felette. Ahogy siklik az óceánfenéken, felkavarja a közelében élő állatokat, a háló pedig begyűjti őket. A nagyobb állatok felkutatásához a tudósok más módszereket is alkalmaztak, például csalihálót.

A kutatók 1791 mintát gyűjtöttek a 4800 méteres mélységben, ami nagyjából megfelel az Alpok legmagasabb csúcsának, a Mont Blancnak.

A tudósok szerint az expedíció nagyjából a holdmissziónak felel meg – olyan keveset ismerünk még az óceánban élő fajok közül, hogy nagyjából annyira feltérképezetlen a terület ilyen szempontból, mint a világűr.