Először próbálnak meg összeszedni egy halott rakétát a világűrből

Elindult az első küldetés, aminek a feladata egy használaton kívüli rakéta megvizsgálása, hogy aztán azt később vissza lehessen juttatni a Földre, írja az MIT Technology Review. Az Astroscale ADRAS-J űrszondája egy halott japán rakétát fog megvizsgálni a Föld körüli pályán – ez lehet az űrszemétszedés eddigi egyik legfontosabb pillanata.

Több mint 9000 tonna embertől származó fém kering a Föld körül, köztük műholdak, töredékek és persze a Nemzetközi Űrállomás. A tömeg jelentős része egyetlen forrásból származik: a közel ezer halott rakétából, amelyeket az űrkorszak kezdete óta hagytak el az űrhajósok.

Ezt a problémát egyre égetőbb megoldani, és most meg is teszik az első lépést felé. A JAXA japán űrügynökség által finanszírozott űrszonda indul egy halott rakéta összeszedésére. A szondát a japán Astroscale cég készítette, és február 18-án, vasárnap indította útjára az új-zélandi Rocket Lab. A terv az, hogy a következő hetekben a szonda elér a használaton kívüli rakétához, megvizsgálja, majd kidolgozza, hogy egy következő küldetés hogyan tudná visszarántani a légkörbe.

Ha a projekt sikerül, bemutathatja, hogyan távolíthatjuk el a nagy, veszélyes és ellenőrizetlen űrszemétdarabokat a bolygó körüli pályáról. Ezek a tárgyak ugyanis műholdakkal vagy űrhajókkal ütközve komoly katasztrófát okozhatnak.

Becslések szerint 500 000 darab, legalább centiméteres űrszemét kering a Föld körül, és körülbelül 23 000 követhető, 10 centiméternél nagyobb objektum. A halott rakéták ezek között is egy érdekes – és veszélyes – kategóriát alkotnak. Az űrben található 956 ismert rakétatest a követhető objektumok mindössze 4 százalékát adja, de a teljes tömegnek csaknem egyharmadát teszi ki. A legnagyobb ilyen rakéták, amelyeket többnyire Oroszország használt az 1980-as, 1990-es és 2000-es években, akár kilenc tonnát is nyomhatnak – annyit, mint egy elefánt.

Ezek a rakétadarabok ellenőrizetlenek, összevissza forognak, és óriási kockázatot jelentenek. Ha bármelyik ütközne egymással, akár 10-20 ezer töredékből álló felhőt is létrehozhatna. Egy ilyen esemény pedig bármikor megtörténhet. Egy ütközés pedig legrosszabb esetben láncreakcióhoz vezethetne, amelyet Kessler-effektusnak neveznek. Ez használhatatlanná tehet egyes pályákat, vagy akár túl kockázatossá teheti az emberi űrrepülést, amíg a törmelék évtizedek vagy évszázadok után vissza nem esik a légkörbe.

2007 óta, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete új szabályozást vezetett be, amely szerint az objektumokat működési élettartamuktól számított 25 éven belül el kell távolítani az űrből, kevesebb rakéta marad ellenőrizetlenül az űrben. A szabályozás bevezetése előtti időszakból azonban még így is bőven elég veszélyes objektum maradt hátra.

A most megvizsgálandó objektum egy japán H-IIA rakéta felső fokozata, amely 2009-ben egy éghajlati műholdat juttatott pályára. Három tonna a súlya, és akkora, mint egy busz, 600 kilométeres magasságban kering bolygónk körül. Ha nem tesznek vele valamit, évtizedekig a pályán marad.

Az ADRAS-J küldetése, hogy kitalálja, hogyan juttathatja vissza a rakétát a légkörbe. Az űrszonda kamerák és érzékelők segítségével akár egyméteres távolságból is meg tudja vizsgálni az objektumot. Ellenőrizni fogja a rakéta állapotát, beleértve azt is, hogy sértetlen-e, vagy letörtek-e belőle darabok, amelyek a közelben sodródnak, és megkeresi azokat a kapaszkodópontokat is, amelyekhez egy jövőbeli űrhajó csatlakozhat.

Különösen fontos annak meghatározása, hogy a rakéta forog-e, és ha igen, mennyire. Bármilyen forgást ellensúlyozni és stabilizálni kell, mielőtt a rakétát vissza lehet lökni a légkörbe. Az ADRAS-J a következő néhány hetet a rakéta kivizsgálásával tölti majd, a munka várhatóan áprilisra fejeződik be.