Éjfekete robotdínók ijesztgetik a szöcskéket Dél-Koreában

Egy fekete dinoszaurusz-modellel ijesztgetnek szöcskéket Dél-Koreában, hogy kiderítsék, mi értelme volt a korai dínók tollas szárnyainak – írja a New York Times. A kérdés nem új, de a Szöuli Egyetem kutatói úgy gondolják, ha már repülni nem tudtak, a vadászatra használták a tollas, karmos végű végtagokat. Erről a Scientific Reports című szaklapban írtak.

Néhány madár ma úgy vadászik apróbb rovarokra, hogy tárogatja a szárnyait, amivel megijeszti a prédát, ami megpróbál elmenekülni a búvóhelyéről. Abból indultak ki, hogy ha madarak csinálnak ilyet, akkor valószínűleg a dinoszauruszoknak is eszébe jutott hasonló.

„Már kimutatták, hogy minél nagyobb szárnyakkal csapkodnak, annál több rovart kapnak el és visznek a madarak a fészekbe. És persze ha madaraknál látod, a dinoszauruszokra is eszedbe jutnak”

– mondta Piotr Jablonski, a tanulmány egyik szerzője.

A dinoszauruszok nagy része valószínűleg először sörtéket növesztett, abból alakultak ki később a tollak, de a tudomány jelenlegi állása szerint csak egy dinoszaurusz-családnál. Az azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy a szárnyak vajon azért fejlődtek-e ki, hogy idővel reptessék az állatokat, vagy valami más okból. Ezt tovább bonyolítja, hogy olyan dinoszauruszoknak is voltak szárnykezdeményeik, amik legfeljebb egy nagyobb ugrásnyira tudtak elemelkedni a talajtól, mint például a velociraptor.

Persze a szárnyaknak és tollaknak még ma is több szerepe van: a repülésen és vadászaton túl be lehet őket vetni párzási táncoknál, párkeresésben, vagy akár más állatok elüldözésére.

Jablonski csapata a vadászós funkciót akarta tesztelni, ezért építették meg a Roboteryxet, ami arányaiban egy 124 millió évvel ezelőtt élő, kisebb testű dinoszauruszra, a Caudipteryxre hasonlít.

Azért szöcskéket ijesztgettek, mert ezek a rovarok kicsit más verzióban már a mezozoikumban is léteztek, és még ma is könnyen bedőlnek ennek a szárnycsapdosós vadásztrükknek.

A kutatók jól választottak, és úgy tűnik, hogy az elméletükben valóban volt valami. Amikor meztelen karokkal tolták a szöcske elé, akkor a rovarok kevesebb, mint fele menekült el, de amikor tollakat aggattak a szárnyszerű végtagokra, akkor már a szöcskék 93 százalék ugrott el.

A tanulmány szerzői szerint a szárnyak nemcsak a vadászatban segítették a korai (és mai) ragadozókat, hanem abban is, hogy futás közben könnyebben váltottak irányt, stabilabbak voltak, és egy kicsit talán még vitorlázni is tudtak velük, ha magasabbról ugrottak le. Ez nem megy szembe az eddig felállított elképzelésekkel, például azzal, hogy az előszárnyakat leginkább jelelésre használták, a szerzők szerint inkább kiegészítik ezeket.

„Végső soron ez olyan, mint Kipling egyik története, ami arról szól, hogyan kapta az elefánt az ormányát. Ez szórakoztató és érdekes, és még intuitív és retorikai értelme is van, de hogyan bizonyítsuk ezt a kövületekkel?”

– mondta Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban.