Meghalt Arno A. Penzias Nobel-díjas tudós, aki hozzájárult az ősrobbanás felfedezéséhez

90 éves korában meghalt Arno A. Penzias Nobel-díjas kutató, aki segített megtalálni az ősrobbanás elméletének korai bizonyítékait. A tudós január 22-én hunyt el egy San Franciscó-i idősek otthonában, írja a Washington Post. Fia, David Penzias elárulta, hogy halálát az Alzheimer-kór komplikációi okozták.

Penzias 1978-ban kapott megosztott fizikai Nobel-díjat, kollégájával, dr. Robert W. Wilson csillagásszal együtt úttörő munkát végzett, amelyet széles körben alapvetőnek tartanak a modern tudomány egyik mérföldkőnek számító felfedezésében. Erőfeszítéseik alátámasztották az egész univerzum keletkezésének és fejlődésének jelenlegi elméletét.

A Nobel-díjat érő munkájukhoz dr. Penzias és Wilson egy rendkívül érzékeny rádióteleszkópot építettek, ezzel a világűrben átható halvány kisugárzásokat figyelték meg. Sok tudós szerint ez a sugárzás az ősrobbanásból maradhatott fenn.

Penzias és Wilson teleszkópjukkal detektálták az elektromágneses háttérsugárzást, amely a mikrohullámú technológia világában eleinte puszta zajként jelent meg. A két kutató 1964-ben, a holmdeli Bell Labsban rögzítette a sugárzást kürt alakú antennájukkal. Még ők is megdöbbentek attól, amit találtak: a sugárzás nem a kozmosz egyetlen szűk tartományából származott, ahogyan azt gyanították, hanem gyakorlatilag mindenhonnan.

1978-ban aztán Nobel-díjjal jutalmazták őket „a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséért”. Ez segített eloszlatni az úgynevezett steady-state elméletet, a nyugodt, változatlan univerzum régóta fennálló nézetét, és elvezetett a dinamikusabb és drámaibb ősrobbanás-elmélet széles körű elfogadásához.

1978-ban egyébként egy harmadik tudós, Pjotr Kapica, a moszkvai Tudományos Akadémia munkatársa is megkapta megosztva a díjat alacsony hőmérsékletű fizikával kapcsolatos, Penziaséval össze nem függő felfedezésekért.