Titokban koffeinmentesre cseréltük a kollégáink kávéját. Aztán jött a feketeleves

– Azt kéne csinálni, hogy az összes kávépárnát kicseréljük titokban koffeinmentesre, de senkinek nem szólunk.

– Az kurva jó lenne!

És tényleg az is lett.

Egy álmos júliusi munkanap délelőttjén a Telex szerkesztőségében egyszer csak elfogyott az irodai gépbe való kávépárna. Globális viszonylatban történtek ennél fontosabb dolgok aznap, például meghalt a korszakos író, Milan Kundera, tovább pusztított az orosz–ukrán háború, és ötödször is átfestettek egy ferencvárosi utcabútort. Az élet továbbment ezek után, és folytatódott kávé nélkül is.

A mi kis világunkban viszont a kávéforrás elapadása is jelentős esemény volt, ezért szemet szúrt, amikor Hanula Zsolt kollégám egy bögre kávéval ült le mellém. Mint kiderült, koffeinmentes volt, mert abból még maradt néhány párnányi – és ekkor zajlott le köztünk a rövid, de termékeny párbeszéd, amely a fent idézett mondatokba torkollott.

A kávékrízist szerencsére néhány óra alatt sikerült elhárítani, de mi ekkor már javában szerveztük az emberkísérletet, természetesen és nyilvánvalóan nem önmagunk szórakoztatására, hanem természettudományos érdeklődéstől hajtva.

Azt szerettük volna tesztelni, hogy tényleg a koffein-e a felelős a kávé élénkítő hatásáért, vagy már maga a kávéivás rituáléja is elég ahhoz, hogy placebóként előidézze ezt a hatást.

Magyarul arra voltunk kíváncsiak, hogy feltűnik-e bárkinek a csere. (Spoiler: igen, fel.) Etikailag megkérdőjelezhető a dolog? Eléggé. Szemrebbenés nélkül áldoztuk fel drága kollégáinkat a tudomány oltárán? Abszolút!

És ha már ilyesmibe vágtunk, annak is utánanéztünk, hogy mitől koffeinmentes a koffeinmentes kávé; tényleg nincs-e benne egyáltalán koffein (de, van); egészségtelen-e; egyáltalán, a rendes kávé egészségtelen-e; milyen élettani hatásai vannak a koffeinnek; és mi az, amiért nem is a koffein, hanem a mentes kávéban is benne lévő más anyagok felelnek.

Átverések sorozata

A koffein kétségkívül élénkítő hatású. Ezt úgy éri el, hogy megakadályozza az adenozin nevű vegyületet a munkája elvégzésében. Az adenozin felelős azért, hogy ha a szervezetünknek pihenésre van szüksége, ezt fáradtságérzet keltésével jelezze neki: az A1 receptorhoz kapcsolódva álmosít, az A2A receptorhoz csatlakozva pedig gátolja a dopamin felszabadulását. A koffein azonban annyira hasonlít az adenozinra, hogy hatékonyan el tudja állni az útját. Nem csatlakozik ugyan a receptorokhoz, de az adenozinnak sem engedi, hogy csatlakozzon. A testünk így kettős átverés áldozata lesz: az adenozin egy trükkel rávenné a pihenésre, de a koffein kibabrál az adenozinnal, és ideig-óráig elhiteti velünk, hogy még nem is kell pihennünk.

A kávézás a kultúránkba és a mindennapjainkba annyira mélyen beágyazott rituálé, hogy joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem elég-e már magát az aktust véghez vinni ahhoz, hogy úgy érezzük, kaptunk egy energialöketet – ezzel egy harmadik átverésnek is kitéve a testünket. Olyannyira jogos a kérdés, hogy már tudósok is többször feltették.

Ha kávézik, biztosan önnel is előfordult már, hogy az első korty után érezte, ahogy átjárja az energia, és elkezd magához térni. Na, ez például biztosan nem a koffein miatt volt, mert annak tíz percre is szüksége van, amíg hatni kezd. De több kutatás is azt mutatta, hogy már az első kortyra sincs feltétlenül szükség, hogy beinduljon a jelenség, elég lehet ehhez akár a kávé illata is.

Egy 2018-as tanulmány két kísérletet végzett a témában. Az első eredménye szerint (koffeintartalom nélküli) kávéillatban a résztvevők a megnövekedett teljesítményelvárások miatt jobban teljesítettek az analitikus gondolkodást igénylő feladatokban. A második arra jutott, hogy az emberek a kávéillat miatt maguk is arra számítanak, hogy fokozódik az éberségük, ezért azt várják, hogy javul a teljesítményük. Összességében a kutatók megállapították, hogy a kávéillat a koffein hatásához hasonló placebohatást válthat ki.

Egy frissebb, június végi tanulmányban MRI-vel figyelték meg a koffein neurobiológiai hatásait két csoporton: kávéivókon, illetve olyanokon, akiknek meleg vízben oldott koffeint adtak. Mindkét csoport tagjait koffeinfogyasztás előtt és után is szkennelték, hogy követhessék a változásokat az idegrendszerükben. A várakozásoknak megfelelően az önreflexióért és álmodozásért felelős, nyugalmi állapotban aktív agyterület kapcsolódási képessége csökkent a koffeinfogyasztás mindkét formájának hatására, azaz az alanyok éberebbek lettek.

Emellett azonban a kávéivás a munkamemóriához, a kognitív kontrollhoz és a célvezérelt viselkedéshez szükséges hálózatok kapcsolódását is erősítette, míg a koffeines víz nem – azaz ezért a hatásért a kávéban sem a koffein volt felelős, hanem maga a kávéivás. A tanulmány vezető szerzője szerint ezeket a kávéspecifikus hatásokat „olyan tényezők válthatták ki, mint az ital illata és íze, vagy az ital fogyasztásával kapcsolatos pszichológiai elvárások”.

Vajon a Telex szerkesztőségében a pszichológiai elvárások le tudták-e nyomni a koffeinéhséget?

Kollégákat átverni csak pontosan, szépen

Ha arra készülünk, hogy a munkahelyünk kávékészletét a kollégák tudta nélkül koffeinmentesre cseréljük, jogosan merülnek fel etikai kérdések. Ezeket a teszt előtt meg is vitattuk, de arra jutottunk, hogy a kockázat minimális, hiszen azért mégsem a gyógyszereiket cseréljük ki. A legrosszabb, ami történhet, hogy kicsit álmosabbak lesznek, illetve hogy a tesztidőszak után kapunk néhány anyázást. És mivel a kísérlet célja pont annak illusztrálása volt, hogy a kávéfogyasztás hatásában milyen arányban van az élettani (koffein) és a pszichológiai (úúú, kávé!) tényező, máshogy ezt nem is nagyon lehet kivitelezni, hiszen ha tudnának róla, már nem is működne.

Az is fontos szempont, hogy azért nem egy random csoporton kezdtünk el kísérletezgetni, hanem a sokat látott, drága kollégáinkon, akik a korábbi munkahelyünkön pörögtek már állatira attól, hogy energiaitalnak hazudott placebót itattunk velük. Ezért bíztunk benne, hogy átérzik majd utólag a dolog tudományos súlyát, és az a bizonyos anyázás röhögve fog jönni, nem komolyan. Egyhetesre terveztük a koffeinmentes tesztet, mert ennyi idő alatt már feltűnhetnek bizonyos trendek, de a lincselést talán még megússzuk.

A megvalósítás módja egyáltalán nem volt magától értetődő. Először arra gondoltunk, hogy a legelegánsabb az lenne, ha gyárilag csomagoltatnánk át az egyesével fóliázott kávépárnákat, de erre nem volt mód. Ekkor állt elő a mentőötlettel Rátkai Zsófi, a szerkesztőségi titkár, aki inkább szerkesztőségi mindenes, de talán az sem nagy túlzás, hogy néha ő tart minket életben – bántotta is szegényt rendesen, hogy belerángattuk ebbe az egészbe. Mindenesetre ő találta ki, hogy egyesével felvágja a tasakokat, kicseréli a párnákat, majd fóliahegesztővel akkurátusan visszazárja azokat. A dolog szinte tökéletesen működött, kicsit nehezebb volt felbontani a hegesztett tasakokat, de bíztunk benne, hogy emiatt senki nem fog majd gyanút.

Természetesen a kísérlet hetén mi, a beavatottak is koffeinmentes kávét ittunk, és közben szemmel tartottuk a többieket. Amikor a konyhában jártunk, figyeltük a kávéfőzéseket, hogy a turpisság feltűnik-e bárkinek, amúgy meg a szerkesztőségben olyasmikre hegyeztük a fülünket, hogy panaszkodnak-e az emberek a szokottnál többet fáradtságra.

Én magam például már az első koffeinmentes kávé megivása után erős fáradtságot éreztem. Aztán rájöttem, hogy a koffeines után is pont ezt szoktam érezni, és talán nem több kávéval, hanem több alvással lenne jó ezt orvosolni. Ezzel együtt is szeretem magam azzal áltatni, hogy főleg az ízéért iszom a kávét, és aludtam már el többször gond nélkül közvetlenül kávézás után, most mégis egész héten tompának éreztem magam – hogy a koffeinmegvonás, ennek tudata vagy valami egészen más külső tényező miatt, az persze nem világos. De az tény, hogy én tudtam, mit (nem) iszom, szóval nálam már az a bizonyos pszichológiai komponens is közrejátszhatott, csak épp fordítottan. Amikor a tesztidőszak alatt a Facebookon szembejött a szerkesztőséghez közeli kávézó kávéfotós posztja arról, hogy megvolt-e már a délutáni kávé, azért elmorzsoltam egy könnycseppet.

„Én kettőt ittam ma, és lehet, hogy még egy harmadikra is rágyújtok, tök felszabadító érzés, hogy tolhatom, amíg jólesik, nem kell azon aggódnom, hogy szétmegy a szívem meg a vérnyomásom a koffeintől!” – számolt be a szintén a beavatottak közé tartozó Hanula kolléga.

De volt, aki öntudatlanul is lázadt a kísérlet ellen: Sarkadi Zsoltot például azon kaptam, hogy önszántából a koffeinmentes kávépárnáknak fenntartott helyről vette ki ugyanazt a koffeinmentes kávét, amelyet a többiek koffeines tasakból kibontva, tudtukon kívül fogyasztottak. Reggel már megivott egymásután két rendes kávét, ezért váltott koffeinmentesre – mondta, nem is sejtve, hogy végig menteset ivott. Volt olyan, aki utólag azt hitte, hogy meghekkelte a kísérletet, mert egy másik fajta kávét ivott. Nem hekkelte meg, azt is kicseréltük.

Már értem, miért fájt elviselhetetlenül a fejem

„Határozottan nagyobb volt a csönd, és halkabb, nyugodtabb beszélgetések zajlottak, pedig voltunk bent jócskán. Rajtam kívül mindenki fázott a newsroom környékén, a légkondit is kikapcsolták, ezen nagyon meglepődtem, mert én melegnek éreztem a levegőt itt bent, olyan volt, mint máskor. Később észrevettem, hogy többen lementek, rendeltek lentről kávét, ők utána szerintem élénkebbek voltak. Mikin már tegnap is láttam, hogy nagyon kába” – jelentette Zsófi, aki olyan megfigyelőképességről tett tanúbizonyságot, hogy azóta is félek bármit csinálni a közelében.

„Szilvit hallottam, amikor Briginek mondta, hogy nagyon fáradt, Fodor Orsi meg kettőkor már a harmadik kávéját itta, de azt mondta, szerinte lesz még egy negyedik is. 15:30-kor ivott is, csak onnan tudom, hogy odajött az asztalomhoz ollóért, hogy kibontsa a kávépárna csomagolását. Megállt bennem az ütő, de csak magát ostorozta, hogy nem tudta kibontani kézzel” – tette hozzá egy másik napon.

Miután lefutott a kísérlet hete, írtam egy levelet a központi levelezőlistánkra azzal, hogy kedves kollégák, csúnyán át lettetek verve, várjuk a tapasztalatokat, élményeket, más volt-e bármi a hét folyamán, mint máskor, és ha nem, maradtok-e a koffeinmentes kávénál, vagy inkább szórakoztunk volna a jó édesanyánkkal. Összességében azt mondanám, a kollégák inkább az utóbbira szavaztak.

„Konkrétan ásítozom napok óta!!! :DDDDDDDDD”

– írta a neve elhallgatását kérő N. Tamás főszerkesztő, de a legtöbb reakció hasonló volt.

A becsülettel próbálkozók:

„Reggel óta fáj a fejem, egy kávét szoktam inni, és most már a harmadikért akartam indulni. De persze én sem raktam össze.”

„Én betudtam a saját kialvatlanságomnak, hogy a szokásosnál többet fogyasztok belőle, és este is kávézom.”

„Pénteken rendesen beütött a koffein hiánya: dél körül már zsongott a fejem, amiből fejfájás lett, és a harmadik kávé idejére már a negyediknél tartottam.”

„Először is: BAZMEG. Feltűnt, hogy borzalmasan szar volt az íze (édes?), azt nem tudtam hova tenni, de aztán nem is foglalkoztam vele, mert hát a kávét a KOFFEIN miatt isszuk, nem az ízéért. Az is feltűnt, hogy semmilyen hatása nincs, de ezt meg betudtam a függőségemnek, és szorgosan ittam egész nap, hátha. De most visszanézve már értem, miért fájt mindkét benti napomon elviselhetetlenül a fejem. Az elvonási tünetek miatt. Szóval köszi, jó volt. :D”

Aki inkább feladta:

„Híg lötty íze volt a kávénak, fura is volt, hogy mitől, de mivel az aznap a szerkesztőségbe magammal hozott gyerek hozta, gondoltam, csak túl sok tej ment bele. :D Nem ittam több kávét, pörögni sikerült, de borzalmasan fájt a fejem délutánra.”

A bealvó:

„Nem értettem, szabi után miért voltam olyan rohadt álmos tegnap egész nap a szerkesztőségben. 18 óra körül értem haza, és jó egy órára bealudtam. Hát kösz!”

A megkönnyebbült:

„Én a héten elkezdtem azt érezni, hogy valami komoly gond lehet velem, krónikusan fáradt voltam, egyik kávét ittam a másik után hatás nélkül, a napi hat-hét kávé után azt gondoltam, hogy ez már valami súlyos visszajelzés a szervezetemtől, képtelen vagyok kipihenni magam, már-már életmódváltáson gondolkodtam. Szerdától elkezdtem újra sportolni, plusz napi kétórás sétákat tenni a Gellért-hegyen a kutyával, hogy valahogy feltöltsem az energiáimat. Most megnyugodtam, hogy erre semmi szükség.”

A „hálás”:

„Na ne. Micsoda alávaló dolog volt ez!!!! Egyrészt. Másrészt nagyon kösz!!!! Én éppen a kísérleti koffeincsökkentő hetemben vagyok, és így elmondhatom, hogy kiválóan sikerült!!! De remélem, az tudjátok, hogy ezentúl bármi, de tényleg bármi is történik, az a ti saratok lesz.”

Akiknek nem tűnt fel (igen, ilyen is volt):

„Ez most komoly??? Tegnap egész nap a benti kávé tartott életben!!!!!!!!!!”

„Rám soha semmilyen hatással nincs a kávé, de azért persze szoktam inni – és reménykedni, hogy mégis hat. Múlt héten pont hullafáradtan estem be a szerkbe, azonnal rohantam kávézni, és hát most sem volt hatása, de ezen egyáltalán nem lepődtem meg, pontosan ugyanazt tapasztaltam mint minden kávénál – semmit.”

Aki szerencsére ott se volt:

„Csak annyit szeretnék mondani, hogy ha múlt héten nem lettem volna szabadságon, már lángolna az iroda.”

Figyeltük azt is, hogy a teszthéten nagyságrendileg több kávépárna fogyott-e, mint általában, tehát az emberek több kávét főztek-e, mert nem ébredtek fel tőle rendesen. Nem kiugróan, de igen: körülbelül 15 százalékkal volt nagyobb a fogyasztás a megszokottnál.

Ahhoz, hogy tesztalanyaink élénkségét felmérjük, a szubjektív beszámolókon és a David Attenborough-i megfigyelésen túl még egy eszközt bevetettem: megnéztem, hogy hány anyagot (cikket, videót, podcastot) publikáltunk a Telexen a teszt előtt, közben és után. Azért is érdemesebb tágabb intervallumot nézni, mert egy újságnál a rendes ügymenet az, hogy kevésbé sürgős anyagok akár későbbre is tartalékolhatók, illetve a korábbról eltartalékoltak szükség esetén felhasználhatók.

Mint látható, a teszthét öt hétköznapján 238 anyag élesedett az oldalon. Ez összességében nem rossz, sőt, a környező időszak átlagánál még több is, de az is látszik, hogy épp a teszt előtti héten jóval termelékenyebb volt a szerkesztőség, a teszt utáni héten viszont jelentősen beesett a közzétett anyagok száma. De még mielőtt a főnökeim a cikket olvasva megköszönnék az eddigi munkámat, hozzá kell tennem, hogy a teszt a nyári, szabadságok által leginkább terhelt és amúgy is uborkaszezonnal számító időszakban folyt. Ezt jól mutatja, ha megnézzük a cikk írása előtti négy hét számait: 276, 254, 280, 292.

„Ma rettentően sajnáltam már az embereket, olyan lelkiismeret-furdalásom volt! Tiszta tompa mindenki szerintem. Ezért vettem is kukoricát, feltettem főni. Meg majd hétfőn is hozok valami finomat” – írta a teszt végére a tudomány felelősségének súlya alatt némileg megroppant Zsófi.

Egészségügyi szempontból nem is a koffein a fontos

Ha ürügyet szeretnénk keresni arra, hogy a kollégáinkat szívassuk, adná magát az érv, hogy legalább kevesebb kávét ittak. De valóban jól jártak-e ezzel, azaz van-e bármi probléma a kávézással?

„A korábbi táplálkozási-orvosi ajánlásokban elsősorban a túlzott kávéfogyasztás veszélyeire hívták fel a figyelmet: a napi több adagban lévő koffein szaporábbá teszi a pulzust, egyeseknél okozhat álmatlanságot, idegességet, nyugtalanságot. A gyomorsavtermelést növelő és vízhajtó hatása miatt még egészségeseknek sem ajánlották a napi 1-2 csészét meghaladó mennyiséget” – kezdte Soltész Erzsébet dietetikus, amikor a kávé egészségügyi hatásairól kérdeztük.

Ezzel szemben ma már egyre több tudományos publikáció jelenik meg a mértékletes kávéfogyasztás egészségügyi előnyeiről. A korábbi vélekedések sem tűnnek általános érvényűnek: bár a kávéban lévő koffein valóban szaporábbá teszi a pulzust, a vérnyomást hosszú távon nem emeli (akinek eleve nagyon magas a vérnyomása, az persze óvatosan kávézzon), és nem növeli a szív- és érrendszeri elváltozások kockázatát sem. A „rossz”, azaz az LDL koleszterin szintjét az itthon leginkább fogyasztott szűrt vagy instant kávé nem, csak a szűretlen, például a török kávé emelheti kis mértékben. A korábbi félelmekkel ellentétben nem befolyásolja a csontritkulás mértékét, és maga az üres kávé a vércukorszintet sem befolyásolja.

„A kávéivással nem maga a kávé a gond, hanem hogy a legtöbb esetben evés helyett isszák a cukorral, mézzel ízesített kávét vagy rosszabb esetben a bolti, fölcukrozott, nagyon híg dobozos kávékat, amelyeknek egy decijében akár 9-13 gramm cukor is lehet. Ha pedig nagyobb adag tejjel issza valaki a kávét, a napi több adagban akár fél-egy liter tejet is elfogyasztva, az 25-50 gramm gyorsan felszívódó tejcukorral terheli meg a szénhidrát-anyagcseréjét. Ez a cukormennyiség a laktózmentes tejben is ugyanúgy megtalálható. Ekkora plusz cukormennyiség bevitele – ráadásul folyadék formájában – hirtelen vércukor- és inzulinszint-emelkedést okoz, amely hosszú távon növelheti az elhízás és a szénhidrátanyagcsere-károsodás rizikóját” – összegezte Soltész Erzsébet.

„Tehát nem magát a kávét lehet elsősorban kritizálni, hanem ha azt cukros folyadékként, étel helyett fogyasztják.”

A pontos koffeintartalom a kávészemek fajtájától, pörkölésétől és a kávéital elkészítési módjától is függ, de egy csésze kávéban jellemzően 80-100 milligrammnyi van. (Ugyanennyi teában 30-50 milligramm, energiaitalokban pedig terméktől függően akár 40-250 milligramm is lehet.) Az, hogy ki mennyi koffeint fogyaszthat kellemetlen mellékhatások nélkül, egyénileg változó, nagyban függ attól, ki mennyire érzékeny rá, illetve milyen gyorsan képes lebontani a szervezete. Az FDA általános ajánlása egy egészséges felnőttre nézve napi 400 milligrammnál húzza meg a biztonságos koffeinfogyasztás határát, ez napi négy-öt csésze kávét jelent.

Persze vannak, akik az átlagosnál érzékenyebbek a koffeinre. Náluk már kisebb mennyiség is okozhat kellemetlen következményeket: túlzott élénkséget, szapora szívdobogást, álmatlanságot, szorongást tapasztalhatnak – ilyen esetben értelemszerűen érdemes kerülni a koffeint. „Ellentmondásosak a vélekedések a várandós nők koffeinfogyasztásáról, de őket mindenképp óvatosságra inteném, és ne igyon sok kávét az sem, akinek irritábilisbél-szindrómája, refluxbetegsége vagy epeköve van” – tette hozzá a dietetikus.

Egészségügyi szempontból azonban a kávéban elsősorban nem is az élénkítésért felelős koffein az értékes: több száz további bioaktív vegyület található benne. Az egyetlen összetevő, amely bizonyítottan káros, az a pörkölés során keletkező akrilamid, de számos anyag kifejezetten kedvező élettani hatást mutat. A legismertebb és legfontosabb ilyen a klorogénsav, amely antioxidáns és gyulladásgátló, jótékony hatással van a vércukor- és a koleszterinszintre, illetve a vérnyomásra is.

Az elmúlt években újabb kutatások és a korábbi kutatásokat áttekintő-elemző metaanalízisek sora erősítette meg, hogy a nem extrém mértékű kávéfogyasztás számos kedvező élettani hatással jár együtt. Megállapították például, hogy összefüggésbe hozható több ráktípus, például a vastag- és végbéldaganatok, illetve a Parkinson-kór és a szív- és érrendszeri halálozás kockázatának csökkenésével; hozzájárulhat a gyulladásos és oxidatív stresszel kapcsolatos betegségek, például az elhízás, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség megelőzéséhez, illetve a teljes halálozás kockázatának csökkenéséhez; és együtt jár a nem alkoholos zsírmáj előfordulásának alacsonyabb arányával is. A kávéfogyasztás minden más tényezőtől – életkor, túlsúlyosság, alkoholfogyasztás, dohányzás, a kávé koffeintartalma – függetlenül fordítottan arányos az összhalálozással (csak némi regionális különbségek mutatkoztak ebben).

A kávé a mikrobiomra is kedvező hatású lehet. „A kávéban lévő egyes anyagok bizonyos bélbaktériumoknak tápanyagként szolgálnak. Ennek köszönhetően nőhet azoknak a kedvező baktériumtörzseknek az aránya, amelyeket összefüggésbe hoznak a civilizációs betegségek kisebb kockázatával. És a kedvező összetételű, egyensúlyban lévő mikrobiom szinte minden élettani folyamattal összefüggésbe hozható, az egészségmegőrzésünk egyik fő pillére” – mondta Soltész Erzsébet.

Jellemzően napi három-négy csésze kávé fogyasztása mellett tetőznek a kockázatcsökkentő hatások. Az ok-okozati kapcsolat – azaz hogy a kávéfogyasztás nemcsak együtt jár ezekkel az alacsonyabb kockázatokkal, hanem ezek kifejezetten a kávénak köszönhetők – nem minden esetben bizonyított, de arról konszenzus van, hogy a kávézás önmagában nem ártalmas. És ami a mi szempontunkból most különösen érdekes: a koffeinmentes kávénak is hasonló pozitív hatásai lehetnek.

A koffeinmentes kávéban is van koffein

A neve alapján azt gondolhatnánk, hogy a koffeinmentes kávéban egyáltalán nincs koffein, de ez nem igaz: egy kevés a koffeinmentesítés után is marad benne. Egy csészényi „koffeinmentes” kávéban jellemzően 2-15 milligramm koffein van (szemben a hagyományos kávé már említett 80-100 milligrammjával), de a pontos mennyiség mind a koffeines, mind a koffeinmentes kávéital esetében függ a kávé típusától, pörkölésétől, főzési módjától és adagjától.

Az uniós és így a magyar szabályozás szerint a koffeinmentes kávé koffeintartalma legfeljebb 0,1 százalék lehet. Ebből a megfogalmazásból óvatlanul arra következtethetnénk, hogy a koffein 99,9 százalékát ki kell vonni belőle, de nem erről van szó: az előírás valójában azt jelenti, hogy a koffeinmentes kávé teljes szárazanyag-tartalma lehet maximum 0,1 százalékban koffein – ugyanez a rendes, koffeines kávénál a szabályozás szerint legalább 0,8 százalék. (A kettő közötti koffeintartalmú termékkategória neve „csökkentett koffeintartalmú kávé”.)

A koffeint alapvetően háromféleképpen lehet kivonni a kávéból. A Telex szerkesztőségében kétféle koffeinmentes kávét ihat az, aki magától is ilyesmit akar inni, mind a két típust a szén-dioxidos módszerrel mentesítik. Ez a legdrágább és elvileg legkíméletesebb módszer, azaz elvileg a lehető legjobban jártak a kollégák, bár néhányan így is panaszkodtak a kávé szokatlan ízére.

A kávénál talált pozitív egészségügyi hatások nagyrészt a koffeinmentes kávéra is jellemzőek. „A bélflórára vagy a testsúlynövekedésre gyakorolt hatásnál minimális különbséget találtak, de alapvetően a koffeinmentes is hozza ezeket a hatásokat. Tehát az nem igaz, hogy a koffeinmentes kávé nem ér semmit. Azt a stimuláns hatást nyilván nem tudja, mint amit maga a koffein. De a kávé további aktív anyagai ugyanúgy benne vannak” – mondta Soltész Erzsébet.

Fontos különbség, hogy mivel a kávé vízhajtó hatását a koffein okozza, a koffeinmentesnél erre nem kell számítani. Vécére viszont utóbbi fogyasztása után is járhatunk, mert a székletbeindító hatást ez is ugyanúgy produkálja. A kávé, akár koffeines, akár nem, fokozza az emésztőrendszer két fontos hormonjának termelését: a gasztrin beindítja a vastagbél perisztaltikus mozgását, a kolecisztokinin pedig az epehólyag patkóbélbe ürüléséért felel. A klorogénsav ráadásul fokozza a gyomorsavtermelést. Az eredmény: ha koffeinmentes emberkísérletet végez a munkatársain, nem a csökkenő vécépapír-használat fogja lebuktatni.

Nem minden rovar bogár

Természetesen a kísérletünk nem volt, nem is lehetett volna tudományos igényű, inkább a jelenség illusztrációjának szántuk. A reakciók, illetve a fiziológiai hatások azonban így is tanulságosak voltak.

A koffein bizonyos szempontból határeset – mondta Ágoston-Kostyál Csilla, az ELTE PPK adjunktusa, aki kutatásai során foglalkozott a koffeinhasználat pszichológiai vonatkozásaival és a koffeinfüggőség kérdésével. Míg más gyakran használt pszichoaktív szerek, például az alkohol vagy a nikotin esetében a betegségek osztályozására használatos mindkét nagy diagnosztikai rendszer, a BNO (betegségek nemzetközi osztályozása) és a DSM (mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) is ismeri a függőség állapotát, a koffeinfüggőség nem szerepel bennük. A koffeinmérgezés és a koffeinmegvonás viszont igen.

A koffeinmérgezés az extrémebb jelenség. A BNO szerint napi egy gramm koffeinbevitel után, a DSM meghatározása alapján egyszerre 250 milligramm elfogyasztásától léphet fel – azaz nagyon sok kávét kell hozzá meginni. A BNO aktuális kiadása szerint a koffeinmérgezés tünete lehet nyugtalanság, szorongás, izgatottság, álmatlanság, kipirult arc, szapora szívverés, vízhajtás, gyomor-bélrendszeri zavarok, izomrángások, pszichomotoros izgatottság, izzadás vagy hidegrázás, hányinger vagy hányás, illetve szívritmuszavarok is előfordulhatnak.

Az a mértékű hozzászokás, amely után koffein hiányában 24 órán belül megvonási tünetek jelentkezhetnek, már napi egy-két kávétól is kialakulhat. Ebben inkább a rendszeresség számít, nem a mennyiség. A BNO szerint a koffeinmegvonás tünetei közé tartozhat a fejfájás, fáradtság vagy álmosság, ingerlékenység, depressziós vagy diszforikus hangulat, hányinger vagy hányás, illetve koncentrációs nehézségek.

„Azzal, ha a koffeintartalmú italokat mentessel helyettesítjük, tényleg kiválóan lehet tesztelni, hogy megjelennek-e megvonási tünetek”

– mondta a házi kísérletünkre utalva Ágoston-Kostyál Csilla. „A leggyakoribb tünet a fáradtság, levertség, de ezt kicsit nehezebb megfogni, hogy tényleg a koffeinmegvonástól van-e, vagy más életkörülménytől. De ezt nagyon szorosan követi a fejfájás mint vezető tünet, és tulajdonképpen ez az a marker, amire azt mondjuk, hogy elég jól jelzi, hogy itt valóban van egy ilyen fizikális hozzászokás a koffeinhez. A mi saját, nem reprezentatív kutatásunkban az emberek egyötöde számolt be fejfájásról mint megvonási tünetről, és úgy láttam, hogy mások is körülbelül hasonló arányokat találnak.”

A köznyelvben az elvonási tünet és a függőség kéz a kézben járó kifejezések, de fontos különbséget tenni: a függőség súlyosabb állapot, amely a mindennapokra is hatással van, megvonási tünetek viszont függőség nélkül is jelentkezhetnek. „Olyan ez, mint a rovar-bogár viszony: a megvonási tünet része a függőség tünettanának, de ahhoz, hogy függőségről beszéljünk, ami egy tágabb kategória, több minden másnak meg kell valósulnia” – magyarázta Ágoston-Kostyál Csilla.

„Az a kérdés, hogy azt a fajta erős függőséget ki tudja-e alakítani a koffein, amit más szerekkel kapcsolatban szoktunk nézni. Magyarán a fogyasztása kihat-e arra, hogy az illető tudjon a mindennapokban funkcionálni. Az alkoholnál vannak erre kézenfekvő példák, hogy mondjuk rendszeresen annyira másnapos, hogy nem tud dolgozni, vagy elhanyagolja a családi, baráti kapcsolatait. A koffeinnél ez nem bizonyított, és emiatt nem is került be a diagnosztikus rendszerekbe, csak a további vizsgálatra javasolt kategóriába.”

A koffeinmegvonásos fejfájás élettani magyarázata egyébként az, hogy a szervezet koffein hiányában túlérzékeny lesz az addig blokkolt adenozinra, ettől leesik a vérnyomás, a fejben pedig átmeneti vértöbblet alakul ki. Miközben ezt leírtam, végig azokra a kollégáimra gondoltam, akikben ezt az állapotot a kísérletünkkel előidéztem – tőlük ezúton is elnézést kérek, és köszönöm az akaratlan közreműködésüket, amely nélkül ez a cikk nem születhetett volna meg. Talán egyszer megbocsátanak.

Köszönjük a kísérlethez felhasznált extra adag koffeinmentes kávét az EspressoShop.hu Kft.-nek.