Harminc éve sokkolt egy teljes gyerekgenerációt a Kacsamesék megszakítása

A rendszerváltás első éveiben, amikor még nem működtek kereskedelmi tévék a magyar médiapiacon, a vasárnap délutáni Walt Disney bemutatja volt az egyik legnépszerűbb műsor. Százezernyi gyerek ült előtte 1993. december 12-én is, amikor többek közt a Kacsamesék sorozat A gonosz bálna című epizódját adta a köztévé. A sorozatbeli milliárdos kacsa, Dagobert bácsi éppen hisztériás rohamot kapott, amikor megtudta, hogy a címszereplő bálna felfalta vagyona egy részét – majd elsötétült a kép, és percekig csak a tévé logóját lehetett látni, miközben Chopin Gyászindulója szólt. Aztán nem a rajzfilm folytatódott, hanem a megzavarodott gyerekek azt látták, hogy jön helyette egy komor bácsi, és bejelenti, hogy meghalt a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnök, Antall József.

Azokban a gyerekekben mély nyomot hagytak a történtek, a Kacsamesék megszakítása olyan vakuemlékké vált a generációjukban, mint a hatvanas években az amerikaiaknak a Kennedy-merénylet vagy a nyolcvanas években a Challenger-katasztrófa. Persze egy elnök meggyilkolása vagy egy tragikus űrsiklóbaleset nem összevethető azzal, hogy nem tudta a gyerek végignézni a vasárnapi mesét, de a vakuemlékek megélői nem mérlegelnek ilyesmit – a megélt esemény pillanatában az azt kísérő érzelmi sokk miatt talán nem is tudnának.

A belső vaku

A vakuemlék vagy villanófényemlék fogalmát a hetvenes években vezette be két amerikai pszichológus, Roger Brown és James Kulik, akiknek többek közt éppen az keltette fel a figyelmét, hogy az amerikaiak mennyire élénken emlékeznek arra, hol voltak és mit csináltak, amikor a Kennedy-gyilkosság híre elérte őket. „A jelenség lényege, hogy valami megrázó történik, ami sok ember számára fontos, ezért beíródik az emlékezetünkbe megkülönböztetett, részletesen felidézhető emlékként” – magyarázta érdeklődésünkre Király Ildikó emlékezetkutató.

Mint Király elmondta, vakuemlék nemcsak negatív események, hanem erős pozitív élmények hatására is létrejöhet, akár egy kisebb közösségben is. Például ha egy falu esélytelen focicsapata megveri a bajnokság legerősebb csapatát, elképzelhető, hogy a településen többeknek vakuemlékként marad meg a győztes gól. Két tényező azonban azonos minden vakuemlék születésénél, illetve ezek szükséges feltételek is: az erős érzelmi tartalom és az, hogy az emlék ne csak egy emberé legyen, hanem egy egész közösségé. Az egyik legjellemzőbb példa a 2001. szeptember 11-i merényletsorozat, ami igazi, globális vakuemlék, valószínűleg a Telex olvasóinak nagy része is élénken emlékszik rá (én például pontosan vissza tudom idézni, melyik kollégám küldte be akkori munkahelyemen körlevélként „ez most történik?” tárggyal az Index folyamatosan frissülő hírfolyamát).

Hogy a vakuemlék mennyiben más, mint sok más emlékünk, azt a saját tapasztalatai alapján bárki beláthatja: ezek hosszú távon is részletgazdagon megmaradó, kiemelt jelentőségű emlékek. A nevét is innen kapta: a villanófény több részletet bevilágít fotózáskor, és ehhez hasonlóan bizonyos helyzetekben mintha egy belső vaku működne a fejünkben, amikor rögzülnek a fontos emlékek. Ebből akár az is következhetne, hogy a vakuemlékek jobban rögzülnek, de Király Ildikó szerint ez ma már túlhaladott nézet.

„Eleinte úgy vélték a kutatók, hogy az agy külön úton rögzíti vagy dolgozza fel a vakuemlékeket, de a követő vizsgálatok ezt cáfolták. Ezek az emlékek is úgy rögzülnek, mint bármelyik más emlék, a különbség a hatalmas figyelem és társas nyomás, ami a vakuemlékeket kíséri – mondta a kutató. – Ez a figyelem újra és újra megteremti a helyzetet, hogy beszélünk az emlékről, illetve az azt előidéző eseményről, és minél nagyobb közösséget érint az emlék, annál többet beszélünk róla. E folyamat során pedig elmélyül a vakuemlék, és az érzelmi, élénk emlékelemek túlélik az idő múlását. Egész kontextusok maradnak meg így, például hogy ki hol volt, mit csinált, amikor az esemény megtörtént.”

A kontextus a Kacsamesék megszakításának tanúinál hasonló: gyerekként ültek a tévé előtt, és várták, hogy Dagobert bácsi visszaszerzi-e a pénzét. Másfajta vakuemlékeket őriznek azonban azok, akik aznap a köztévében dolgoztak. Hozzájuk egy rendkívüli hír futott be, és minél előbb meg akarták szakítani vele az éppen sugárzott adást. Érdemes ezzel a kontextussal is megismerkedni.

Százezrek látták

Antall József halála senkit nem lepett meg. A miniszterelnöknél még 1990-ben diagnosztizáltak non-Hodgkin limfómát, a nyirokrendszer egy daganatos megbetegedését. Ennek kezelése ugyan átmenetileg hozott eredményeket, de 1993 őszére a betegség kiújult, és a diagnózis már leukémiát is megállapított mellette. December elején már sejteni lehetett, hogy a kormányfő nem éri meg a karácsonyt. Marinovich Endre 1315 nap – Antall József naplója című könyvében leírja, hogy az akkori belügyminiszter, Boross Péter december 10-én így fogalmazott: „Egyet tudok, gyerekek. Ha megtörténik, berohanok a televízióba és bejelentem a hírt.”

Úgy tűnhet, mintha valamiféle politikai döntés lett volna a szokásos adásmenet megszakítása, és ezt a gyanút erősítheti, hogy 1993-ban már jó ideje dúlt a médiaháború – bizonyára akadtak olyanok, akiknek számított, hogy a MDF-es vagy SZDSZ-es politikus jelenik meg első gyászolóként a médiában. Ennek ellenére a Kacsamesék lekeverésébe nem kell túl sok politikát belegondolni, mert a döntés szakmailag tökéletesen indokolható.

Léteznek olyan horderejű hírek, amiknek bekövetkeztekor egy hírportál azonnal lecseréli a vezető anyagát, egy napilap lapzárta után átvariálja a címlapját, a rádióban pedig félbemarad az éppen sugárzott zene. Az ország miniszterelnökének halála ilyen hír, ebben minden újságíró egyetért, esetleges pártszimpátiától függetlenül. Persze, december 12-én akadt egy konkrét szerkesztő, aki meghozta a döntést. Az Ember, Aki Megszakította A Kacsameséket pedig nem más volt, mint Stefka István, aki ma 80 évesen a Pesti Srácok főmunkatársa.

A köztévé egyes csatornáján akkor a hírműsorok főszerkesztője Pálfy G. István volt, az ő helyetteseként dolgozott Stefka. December 12-én Pálfy G. éppen szabadnapos volt, és egy születésnapot ünnepelt vidéken. Persze rögtön szolgálatba helyezte magát, amikor megtudta, mi történt. „Juhász Judit kormányszóvivő hívott fel a halálhírrel, nem sokkal ezután autóba ültem, és elindultam haza – emlékezett vissza a Telex kérdésére az egykori főszerkesztő. – Este már én beszélgettem Göncz Árpáddal, addig a helyettesem tartotta a frontot.”

Stefka István egy visszaemlékezésében azt írta, délután negyed hat körül futott be a halálhír, bár Juhász Judit aznap már korábban is jelezte, hogy Antall Józsefnek csak órái lehetnek hátra. Beosztott ügyeletes szerkesztőként Stefka szervezte meg a tájékoztatás első feladatait. „Tudtuk, hogy a napokban meghal a miniszterelnök, és sejtettük, hogy a tévé fogja erről először értesíteni a magyarokat, sőt a nemzetközi politikát is. De így is sok hirtelen teendő akadt, amikor befutott a hír. Vendégeket kellett szervezni, bevágásokat készíteni, átírni az esti hírműsorokat, és így tovább” – mondta a Telexnek Stefka.

A Walt Disney bemutatja 18:08-kor szakadt meg, vagyis szűk egy órával azután, hogy a vasárnapi ügyeletekhez eljutott az információ. A mesedélutánból körülbelül húsz perc volt még hátra, de ezt már nem várták meg. „Rendkívüli esemény volt, amihez hasonló azóta sem történt a rendszerváltás óta. Amikor elkészültünk a bejelentkezéshez szükséges háttérmunkával, rögtön megszakítottuk az adást – mondta Stefka, aki szerint szakmai vita nem előzte meg a döntést, mert mindenki egyetértett vele. – Nem volt kérdés, hogy bármi is az éppen futó műsor, azt félbeszakítjuk. Az akkori belügyminiszter, Boross Péter már a stúdióban volt, vele én beszélgettem. Ezután pedig szinte éjfélig ment a megemlékező műsor, egymást váltották az interjúalanyok, Antall barátai, politikustársai.”

Hogy hány néző volt tanúja a Kacsamesék megszakításának, nem tudni, 1993-ban még nem működött pontos tévés nézettségmérés. Pálfy G. István kiindulópontnak annyit mondott nekünk, hogy az egyes csatornát általában többet nézték, mint a kettest, és a hírműsorok különösen nézettek voltak. „A Híradó és a vasárnapi A Hét átlagban hozta a kétmilliós nézettséget” – fogalmazott. Stefka István 4,5 milliós nézettséget is említett, amikor erről kérdeztük. A Walt Disney bemutatja nem sokkal A Hét előtt került adásba, sokaknak családi program volt, különösen egy hideg decemberi vasárnapon. Biztosra vehető, hogy sok százezer vagy akár milliós nagyságrendű nézőt lepett meg, amikor Dagobert bácsi dühöngését hirtelen felváltotta Chopin Gyászindulója.

A jövőre készíthet fel

A Kacsamesék megszakításának generációs élményét az Ex Symposion című folyóirat is alaposan feldolgozta, felvetve azt, hogy a történtek talán azért is hagytak mély nyomokat egy egész generációban, mert a gyerekeket váratlanul szembesítette a halállal és a gyásszal. A cikk Polcz Alaine-re hivatkozva leírja, hogy a gyerekek nyolc-kilenc éves korukig még nem értik egészen, hogy mi a halál, de azon a vasárnap délutánon kénytelenek voltak elgondolkodni rajta – miközben valójában inkább azt gyászolták, hogy nem folytatódik a rajzfilm. Érdemes megjegyezni, hogy a híressé vált eset előtt két évvel, 1991. augusztus 18-án már megszakadt egyszer a Walt Disney bemutatja, akkor a Máriapócsra látogatott II. János Pál pápa beszédének élő közvetítése miatt, de ez nem okozott olyan nemzedéki sokkot, mint Antall halála.

„A halál kérdése hozzájárulhat az élmény érzelmi részéhez, de önmagában nem vált ki vakuemléket – árnyalta a képet Király Ildikó. – Azért sok gyerek találkozik a halállal így vagy úgy, jellemzően akkor, amikor meghal egy déd- vagy nagyszülő. Fontosabb tényező a közösség mérete és az esemény fontossága. A pápalátogatás bizonyára kevesebbeknek volt visszatérő beszédtéma, mint Antall József halála. A gyerekek nem izoláltak a felnőttek számára fontos eseményektől, felfogják, ha valami komoly változást jelent nekik, és ezáltal is mélyül az emlék.”

De nemcsak mélyül, hanem később torzul is. Mára a kutatások meggyőzően igazolták, hogy az emlékek visszaidézésekor valamennyire változik azok tartalma. Jóhiszeműen kiegészítjük az emlékeinket vagy beemelünk egy-egy új elemet, és a végeredmény részben fals lesz. „Egy sokszor hivatkozott kísérletben az alanyoknak fel kellett idézniük, hogy egy korábban látott balesetben milyen sebességgel ütközött két autó. A kérdező többféleképpen fogalmazott, hol koccanást említett, hol száguldást, amikor az alanyokat faggatta. A használt szó erősségével egyenes arányban volt, hogy milyen sebességre emlékeztek a kérdezettek. Ehhez hasonló kísérletek mára bebizonyították, hogy az emlékekről folyó diskurzus befolyásolja azok tartalmát” – mondta Király.

A vakuemlékekről többet beszélünk, mint más emlékeinkről – ez azt jelentené, hogy a vakuemlékeink szükségszerűen torzabbak? A kutató szerint nem egészen: „A kezdeti hipotézis az volt, hogy a villanófényemlékeket nem érinti a torzulás, hiszen olyan élénk, független konstrukciók. Azóta Rubin és Kozin kutatásainak köszönhetően kiderült, hogy ez nem igaz, a rendszeres diskurzus felülírja és kiegészíti a részleteket. De mivel az ismételt felidézés révén jobban is emlékszünk a vakuemlékekre, nem torzulnak jobban más emlékeinknél. Általában a megélés pillanatának kontextusa hiteles és élénk, de az eseményhez kapcsolódó egyes információkat már érinti a torzulás.”

A vakuemlékezet tehát sok jellemzőjében nem más, mint a mindennapi helyzeteket tároló epizodikus emlékezet. De akkor miért létezik, mi az evolúciós haszna, már ha van neki egyáltalán? Király szerint ez nagyon forró és sokat vitatott területe az evolúciós pszichológiának, és még az sem biztos, hogy csak az ember képes vakuemlékekhez hasonló, élénk emlékek őrzésére (bár sok kutató hajlik arra, hogy igen).

„Az evolúciós haszon valószínűleg nem a múltban, hanem a jövőben keresendő – magyarázta a kutató. – Ha egy sokkszerű élmény ér minket, fontos, hogy a következő hasonló élménnyel jobban meg tudjunk küzdeni, sőt, akár meg is tudjuk jósolni valahogy a hasonló eseményeket. Minél jobban emlékezünk, minél jobban külön tudjuk választani és elemezni az emlék egyes ritka előfordulásait, annál jobban fel tudunk készülni és kontrollálni érzelmeinket a következő hasonló helyzetben. Szeptember 11. például nagy közös társadalmi feldolgozás volt, sokan akkor szembesültek vele, hogy a terrorcselekmények hova vezetnek, hogyan kell felkészülni rájuk, hogyan lehet feldolgozni ezt a fajta a veszteséget. De hétköznapibb példát is említhetek: egy diák egy különösen nehéz, stresszes vizsga emléke révén talán könnyebben kezeli majd a következőt.”

A következő Kacsamesék-megszakítást tehát már könnyebben fogjuk kezelni, mondhatnánk, ha a streamingszolgáltatók korában még volna értelme ennek a mondatnak. A Disney+ kínálatában ma már bárki meg tudja nézni A gonosz bálnát és a sorozat többi részét (sőt, van Csipet Csapat és Balu kapitány kalandjai is, sajnos Nehéz napok egy Föld nevű bolygón nincs). Ezzel mindenképp jobban jártunk, mint azok, akik 1939-ben Angliában voltak gyerekek, ők ugyanis nem találják meg a szolgáltatónál a Mickey’s Gala Premiere nevű Miki egér-epizódot. Ez a mese a BBC-n szakadt félbe a második világháború kitörésekor, és utána majdnem hét évig a tévé teljes adása is szünetelt.