Kevesebbet publikálnak a tudósok, miután megkapják a Nobel-díjat

A Stanford Egyetem kutatói azt vizsgálták, milyen hatással van a Nobel-díj és a zsenik díjának is nevezett MacArthur-ösztöndíj a tudósok produktivitására. Kiderült, hogy a publikációk és az idézések száma alapján a kutatók egyáltalán nem dolgoznak többet, sőt, sok esetben kifejezetten kevesebbet, mint a díjak elnyerése előtt, írja a The New York Times.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a tudósok kora hogy függ össze a produktivitásukkal. A Nobel-díjat elnyerők jellemzően idősebbek, a MacArthur-ösztöndíjasok viszont fiatalabbak, és a karrierjük korai szakaszában járnak.

A Nobel-díjasok jellemzően ugyanannyi tanulmányt publikáltak a díj elnyerése előtt, mint utána, viszont az írásaik hatása kisebb volt, kevesebbet idézték őket más kutatók. A MacArthur-ösztöndíjasok a díj után többet publikáltak, de az idézési arányuk ugyanolyan maradt, mint a díj előtt. Mind a Nobel-díjasok, mind a MacArthur-ösztöndíjasok esetében csökkent az egy tanulmányra jutó idézetek aránya a győzelem után.

A 42 éves vagy annál idősebb díjazottak esetében az idézetek és a publikációk száma is csökkent a győzelem után. A 41 éves vagy annál fiatalabb díjazottak többet publikáltak, és többet idézték őket, ami a kutatók szerint azt sugallja, hogy az életkor szerepet játszott a díjazottak tudományos produktivitásában.

Persze ez nem jelenti azt, hogy a Nobel-díjasok és a MacArthur-ösztöndíjasok ellustulnak. Több oka lehet annak, hogy ez a két tényező (a tanulmányok és az idézések) így alakul a díjazás után. A Nobel-díjasok esetében például az érintettek gyakran úgy érzik, hogy az adott tudományterület csúcsára értek, és kipróbálnak helyette valami mást is. Ez némi csökkenést hoz a publikációs rátában, de nagyjából 3 év után a hatás eltűnik.