Nem lehet úgy tudományos kísérletet csinálni, hogy bármelyik pillanatban elmehet az áram a bombázások miatt

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala 2022. december 27-i adatai szerint a háború kezdete óta 7 896 825 menekült hagyta el Ukrajnát. Köztük tudósok, professzorok, kutatók, akik néhány hónappal ezelőtt még fontos tudományos munkát végeztek az országban. Persze van, aki maradt, de a kutatás szinte mindenkinek sokkal nehezebbé, vagy lehetetlenné vált a háborús helyzet miatt. „Az emberek traumatizáltak, korlátozott lehetőségeik vannak arra, hogy folytatni tudják a kutatásaikat. Ha nem is haltak meg a háborúban, nagy eséllyel elköltöztek a régi lakhelyükről, és – hacsak nem valamilyen matematikai elméleti kutatásról beszélünk – egyszerűen képtelenek folytatni a munkájukat. Hatalmas a pusztítás” – mondta el a Falling Walls tudományos konferencián Olekszij Kolezhuk elméleti fizikus, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia levelező tagja, az Ukrán Nemzeti Tanács Tudományos és Technológiai Fejlesztési Tudományos Bizottságának elnöke. Felhívta a figyelmet arra, hogy

a tudományos infrastruktúrát is érték támadások, szinte teljesen megszűnt a tudományos munka Ukrajnában.

A Science egy cikkében egyébként a lengyel, az amerikai és az ukrán tudományos akadémiák elnökei külön cikkben hívják fel a figyelmet: Harkivban a híres Fizikai és Technológiai Intézet és az újonnan épült Neutronforrás nukleáris létesítmény súlyosan megsérült a harcokban, sőt még a Növénytermesztési Intézet föld alatti nemzeti magbankja, a világ egyik legnagyobb ilyen létesítménye is súlyosan károsodott a bombázások következtében. A csernobili atomlaboratóriumokban az orosz erők több száz számítógépet, sugárzásidózis-mérőket, valamint pótolhatatlan szoftvereket és berendezéseket vittek el vagy semmisítettek meg.

„A háborúban költségvetési megszorításokra is számítani kell, több kutatási programot teljesen vagy részlegesen leállítottak, munkahelyeket szüntetnek meg. Azt mondanám, hogy a háború, bár óriási hatással van a kutatási infrastruktúrára is, a fő problémát mégis az emberi tőkében okozza. A tudomány maga a kutató. Ezek a kutatók pedig most veszélyben vannak, mert olyan helyzetbe kerültek, amelyben választaniuk kell: tudományos területen szeretnének-e egyáltalán továbbra is dolgozni. Ez az a pont, ahol tenni lehet, amin lehet segíteni, például abban, hogy hasznos és produktív kutatók maradhassanak, ha biztosítunk nekik megélhetési lehetőséget, és egy olyan hálózatot, hogy kutatóként megvalósíthassák az elképzeléseiket” – tette hozzá Kolezhuk.

A szakértő szerint a háború végén fontos lesz a polgári infrastruktúra újjáépítése mellett a tudományos szférára is gondolni, félő ugyanis, hogy ez háttérbe fog szorulni az épületek, utak, hidak helyreállítása mellett. „Persze a háborúnak még nincs vége, és senki nem fog neutrontornyokat újjáépítgetni, de fontos a hálózatok beindítása, az olyan magvak elvetése, amelyekből később valami jó születhet, amely aztán hosszú távon is hozzá fog járulni kutatási rendszerünk átalakulásához” – mondta.

A háború előtt sem volt jó a tudomány helyzete

Az átalakulásra egyébként szükség is lesz: a Nature cikke szerint a tudományos szféra Ukrajnában a háború előtt sem volt túl virágzó. Az „Euromajdan” forradalmat, más néven a méltóság forradalmát tiltakozások és a polgári zavargások hulláma váltotta ki, amely 2014 februárjában abban csúcsosodott ki, hogy leváltották az ország vezetőjét. Ez az eseménysor megszakította Ukrajna szoros kapcsolatait Oroszországgal, és Európa-párti kormány megválasztására késztette, reményt keltve a tudósokban, hogy nyugati partnerségek lehetősége nyílik meg előttük, ami kivezeti őket a nemzetközi elszigeteltségből.

A kezdeti intézkedések ígéretesek voltak: az új kormány ígéretet tett az ország elavult, szovjet típusú tudományos rendszerének megújítására, valamint a kutatás-fejlesztési kiadások növelésére. 2015-ben Ukrajna társult országként kezdett részt venni az EU kutatási programjaiban, ami az uniós támogatások megpályázásakor a tagországokkal azonos jogokat biztosított számára. 2016 elején pedig a parlament törvényt fogadott el a tudomány, a technológia és az innováció megerősítéséről.

Csakhogy 2019-ben a cikk szerint még mindig nem jött el a várva várt tudományos átalakulás, a folyamatok túl lassúak voltak, a nemzeti tudományos kiadások továbbra is alacsonyak maradtak, az állami támogatások felhasználása nem volt hatékony, és az alacsony fizetések elriasztották a tehetséges hallgatókat attól, hogy kutatói pályára lépjenek. A tudósok szerint azonban a korai erőfeszítések nem javítottak lényegesen a dolgokon. A tudományra fordított kormányzati kiadások 2016-ban történelmi mélypontra, a GDP 0,16 százalékára csökkentek, és azóta sem nőttek sokat még a háború előtt sem. A kevés közpénzt nagyrészt az ország fő alapkutatási szervezete, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia (NASU) által működtetett kutatóintézetek kapták, amelyek közül sok elavult volt. Az akadémia közel 5 milliárd hrivnyát (53 milliárd forint) kapott a kormánytól 2019-ben – ez csaknem kétszerese annak, mint amennyit 2016-ban kapott.

A Nature cikke szerint Ukrajna tudományos szférájának gondjai mélyen gyökereznek. Az elszigeteltség, a gazdasági nehézségek és a burjánzó korrupció a kommunizmusból a kapitalizmusba való átmenet során az 1990-es években, a Szovjetunió összeomlását követően ukrán tudósok ezreit késztette arra, hogy felhagyjanak a tudománnyal, vagy külföldön folytassák a karrierjüket.

A háború előtt egyébként történtek erőfeszítések az ukrán tudományos akadémia egyszerűsítésére és korszerűsítésére. Ukrajnában, mint sok más volt szovjet országban, a NASU kutatói végzik szinte az összes alapvető tudományt, az egyetemek jelentős segítsége nélkül. A 94 NASU-intézet értékelését 2016 és 2018 között több mint 440 ukrán lektor végezte, és 21 intézetet elavultnak vagy alulteljesítőnek ítéltek. Ez több mint 200 kutatási részleg bezárásához vezetett, amelyek együttesen 4700 alkalmazottat foglalkoztattak. Az akadémia alulfinanszírozott volt, és létszámfelesleg jellemezte, és egyes részei kevés versenyképes tudományt produkáltak.

Megszorítások az amúgy is szerény fizetésből

A helyzet a háborúval egyértelműen csak sokkal rosszabb lett. „Az egyetem, ahol én dolgoztam, egy kicsit csökkentette a fizetéseket, nagyjából huszonöt százalékkal, máshol viszont, például néhány NASU által működtetett intézetben negyven-ötven százalékos bércsökkenéssel kellett számolni. Sokan csak részidőben dolgoznak már. Néhány helyen, főleg most, hogy kiszámíthatatlan az áramellátás, lehetetlen egyáltalán dolgozni. Az emberek kapják a fizetésüket, de nem tudnak dolgozni, nehéz elképzelni, hogy egy kísérletet végig lehet úgy csinálni, hogy bármelyik pillanatban elmehet az áram” – mondta Kolezhuk. Elárulta, hogy sok kutató IT-területen keresett magának másodállást, vagy akár főállást is, és az a tapasztalat, hogy onnan ritkán térnek vissza a tudományos pályára. „A háború előtt sem voltak túl jók a fizetések, és most még ezekből is csökkentettek. Az ismerőseim egy része már most másik munkát keres. Az én tapasztalatom például az, hogy amikor az emberek elkezdenek IT-ban dolgozni, két-három év múlva már csak ezt fogják csinálni. Ez jó a szakmának, de rossz a tudománynak.”

A lengyelek nem vesztegettek sok időt a háború kirobbanása után: a Lengyel Tudományos Akadémia már az első héten kezdetleges ösztöndíjprogramot állított fel ukrán kutatóknak. Paweł Rowiński, az akadémia alelnöke elmondta: nem volt tökéletes a megoldás, de le lehet belőle vonni a következtetéseket, és ügyesebben csinálni hosszú távon. „Az első ösztöndíjprogram mindössze öt napig tartott, ennyire volt elég a pénzünk.

Szerencsére nemcsak az ukrán tudományos akadémiával, hanem világszerte más tudományos intézetekkel is jó kapcsolatot ápolunk, például az Amerikai Tudományos Akadémiával vagy több német intézménnyel. Ezért az első ösztöndíjprogram után csináltunk egy másodikat is, és ebben a pillanatban a Lengyel Tudományos Akadémia intézeteiben több mint 230 ukrán tudós dolgozik.” Rowiński szerint egyelőre főleg női kutatók érkeztek az országba, hiszen a férfiaknak hadkötelezettségük van.

Lengyelország, Ukrajna és az Egyesült Államok nemzeti tudományos akadémiái a közelmúltban találkozót hívtak össze több nemzeti tudományos akadémia vezetőinek, többek között ott volt a német Leopoldina Tudományos Akadémia, a Dán Királyi Tudományos és Irodalmi Akadémia, az Európai Tudományos és Bölcsészettudományi Akadémiák Szövetsége és az Egyesült Királyság Királyi Társasága, hogy feltárják, hogyan segíthet a globális tudományos közösség a legjobban az ukrán tudományos életnek. Kidolgoztak egy tízpontos akciótervet, amellyel a terveik szerint javítani lehet a helyzeten. Ennek része a háború utáni hazatérés segítése, a különleges finanszírozási programok létrehozása, a megsérült ukrán létesítményeknek megfelelő külföldi létesítményekhez való hozzájutás, illetve a lehető leghatékonyabb segítség a háború utáni ukrán tudomány modernizálására.

Julia von Blumenthal, a Berlini Humboldt Egyetem elnöke elmondta, hogy mind a külföldre menekülő, mind az országban maradó kutatókra ugyanannyira oda kell figyelni. „Az Európáról alkotott képünk most megváltozott, és a mi felelősségünk, hogy ne változzon vissza. Folytatnunk kell a kutatást Közép- és Kelet-Európában és Ukrajnával kapcsolatban, hallgatnunk kell azokra, akiknek megvan ebben a szakértelmük” – mondta.

Olekszij Kolezhuk megerősítette: nem arra kell koncentrálni, hogy az ukrán kutatók külföldön maradjanak, hanem arra, hogy a háború után visszatérjenek hazájukba, és segítsenek újraépíteni az ukrán tudományos életet, ezért az akciótervben meghatározott ösztöndíjak rövid távúak. „Most például egy olyan ösztöndíj kidolgozása folyik, amely kutatócsoportokat támogat, amelyeknek egyik része a nyugat-európai országokban, másik része Ukrajnában dolgozik – mondta. – Meg kell győznünk a politikusokat arról, hogy nem lehet újjáépíteni egy országot csak utakkal, épületekkel, mert egy ország nem létezhet jó tudomány nélkül.”