Nem akkor kell aggódni, ha sokat játszik valaki, hanem ha depressziós

Ha szóba kerül az alkoholizmus, mindenki arra kíváncsi, mikortól számít valaki függőnek, mi az a mennyiség, amitől már baj van: a napi egy-két sör vagy a rendszeres hétvégi lerészegedés még belefér-e. Vagyis alapvetően a mennyiség felől közelítjük meg a kérdést, kevésbé beszélünk arról, miért iszik valaki (sokat). Pedig az okok és a motivációk feltárása sokkal fontosabb lehet, mint gondolnánk, mert ezekből tudunk arra következtetni, hogy okozhat-e problémát az illető életében az alkoholfogyasztás. És ez nemcsak az alkoholra igaz, hanem minden más függőségre, így például a pornófüggőségre és a problémás videójáték-használatra is, a mögöttük álló mechanizmus ugyanaz.

Ez az egyik legfontosabb üzenete Demetrovics Zsolt klinikai szakpszichológus, addiktológus előadásának, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepén tartott az MTA-n. (A teljes előadás itt érhető el.) Az ELTE Pszichológiai Intézet Addiktológia Kutatócsoportjának vezetője évek óta vizsgálja a különböző szerhasználati és viselkedési addikciók pszichológiai, családi és motivációs hátterét. Milyen szerepe van a motivációknak abban, hogy kialakul-e függőség vagy sem? Melyek azok a személyes okok, amik miatt valaki függő módon kezd el inni, pornót nézni vagy online videójátékokkal játszani?

Magyarországon ez különösen izgalmas kérdés, hiszen az alkoholizmus még mindig népbetegségnek számít: a Központi Statisztikai Hivatal 389 ezerre teszi az alkoholbetegek számát, szakemberek inkább ennek a dupláját szokták említeni, míg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-os adatai szerint 900 ezren szenvednek alkoholfüggőségben itthon. De ha elvonatkoztatunk a függőktől, akkor is rengeteget isznak a magyarok, és meglehetősen korán kezdik az alkoholizálást. Sajnos az alkohollal kapcsolatos megbetegedések és halálozások tekintetében is a legrosszabb mutatókkal rendelkező országok között vagyunk.

A miért fontosabb, mint a mennyiség

Demetrovics Zsolt szerint hajlamosak vagyunk leegyszerűsítően gondolkodni arról, hogy mi számít ártalmasnak és mi nem. Már kis mennyiségű alkohol elfogyasztásának is lehetnek komoly egészségügyi kockázatai, a függőség kialakulása sok más egyéb tényezőtől is függ. Van, akinél már napi egy korsó sör elfogyasztása is problémás lehet, míg másoknál nagyobb mennyiség esetén sem merül fel ilyesmi. Önmagában nem az alkoholfogyasztás az ártalmas, hanem, hogy milyen következményekkel jár: hogyan hat az ember társas és családi életére vagy a munkahelyi teljesítményére. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy nem is a mennyiség számít, hanem a motiváció, amiért valaki alkoholhoz vagy bármilyen más pszichoaktív szerhez nyúl, magyarázta a kutató. Természetesen van egyfajta plató-effektus, amikor egy bizonyos mennyiség már mindenképp problémás, és az emberi szervezetre gyakorolt hatását tekintve az alkoholnál ez igen kicsi. (Az is igaz, hogy sokkal nagyobb mennyiséget tartunk elfogadhatónak, mint ami valójában az.)

De miért fontos ennyire a motiváció? Hogy valakiből függő lesz vagy sem, sokféle tényezőtől függ, például a genetikától, a szociokulturális környezettől és pszichológiai háttértől – utóbbihoz tartoznak a motivációk is. Ezek egymásra hatnak, egyiknek sincs kizárólagos hatása.

Kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy végső soron a motiváció dönti el, hogy valaki iszik-e vagy sem, illetve hogy mennyit.

Serdülőkorban például több mint 50 százalékban magyarázza a motiváció az alkoholfogyasztást, ami nagyon magas aránynak számít, mondta Demetrovics Zsolt.

Fontos gyakorlati haszna is van, ha tudjuk, miért isznak, videójátékoznak az emberek, ennek ismeretében lehet ugyanis hatékony prevenciós programokat és kezelési stratégiát kialakítani. A gondolat – miszerint a motiváció fontosabb, mint a mennyiség – nem új, már a '90-es években születtek erre nézve vizsgálatok az addiktológia területén, illetve a terápiás ellátásban régóta jelen van ez a szemlélet, a közgondolkodásba viszont még nem ment át ez. Demetrovics Zsolt szerint szeretjük közhelyekkel, álmagyarázatokkal elintézni, hogy miért iszik valamelyik ismerősünk, rokonunk vagy kollégánk, a valódi okok azonban rejtve maradnak.

Nagyon nem mindegy, hogy buliból iszunk, vagy mert rosszul érezzük magunkat

Kicsit leegyszerűsítve az alkoholfogyasztás motivációit kategorizálhatjuk az alapján, hogy azért iszunk, mert feldobja a bulit, fokozza a jókedvet, vagy azért, mert könnyebben megy vele az ismerkedés társaságban, esetleg megküzdési stratégiaként, hogy enyhítsük a rossz érzéseket, elfelejtsük problémáinkat. Azok vannak kitéve leginkább a problémás ivás kockázatának, akik ilyen megfontolásokból isznak, azaz hogy alkohollal „gyógyítsák” a szorongásukat, gondjaikat, rossz hangulatukat. Demetrovics Zsolt idézett egy 2014-es hazai kutatást, ami szintén azt mutatta, hogy az alkoholbetegeknél elsősorban ez a „megküzdés” típusú ivás a meghatározó motiváció, és nem igaz, hogy azért isznak, mert a társaságukban is fogyasztanak alkoholt. Serdülő- és fiatalfelnőtt-korban viszont a szociális szempontok és a buli fokozása a döntő, a megküzdésnek alig van szerepe.

Ez a modell a pornófüggőségre is alkalmazható, azzal a kiegészítéssel, hogy egy sor olyan motiváció is bejön, mint a szexuális kíváncsiság, a fantázia, az én felfedezése, érzelmi elnyomás. Egy 2020-as magyar kutatás arra is rámutatott, hogy a gyakori pornónézés nem feltétlenül vezet addikcióhoz. Itt is a coping típusú motivációk állnak (például stresszcsökkentés, érzelmi elnyomás) amögött, amikor már munkahelyi, életvezetési, párkapcsolati problémákat okoz a pornónézés, míg a gyakoriságért inkább az élvezetkeresés és az unaloműzés felel.

Reális kockázat, hogy valaki benne ragad a videójátékokban

Amikor a videójáték-használat motivációit vizsgálták Demetrovicsék, a megkérdezett gémerek olyan új és nem a problémás használattal összefüggő motivációkat is említettek, amelyekre korábban nem koncentráltak a kutatások, ilyen például a készségfejlesztés és a rekreáció. Rengeteg oka lehet, hogy miért játszunk, magának a játéknak alapvető szerepe van az ön- és fajfenntartásban: a játék révén készségeket sajátítunk el, versengünk, érzelmeket, társas helyzeteket élünk meg, és még hosszasan lehetne sorolni. Ezek a videójátékoknál is megjelennek, ahogyan a megküzdéssel összefüggő motivációk (stressz, szorongás leküzdése) és a való élet problémáitól való menekülés, az eszképizmus is. (A kettő elég szorosan összefügg, nem mindig lehet szétválasztani őket.)

Az online videójátékok azért lehetnek veszélyesek, mert nagy az addiktív potenciáljuk, mondta Demetrovics Zsolt. Okosan vannak megtervezve, arra motiválják a játékosokat, hogy minél több időt töltsenek velük. Tökéletes és kiszámítható világot próbálnak megjeleníteni, ahol egyértelműek a célok, és illeszkednek a játékos készségeihez, folyamatos a fejlődés lehetősége, és mindenki ugyanakkora esélyekkel indul, ami a való világban messze nincs így, magyarázta a kutató.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amikor 2019-ben hivatalosan is mentális betegséggé nyilvánította a videójáték-függőséget, a betegségek nemzetközi osztályozási listájában (International Classification of Diseases) videójáték-használati zavarként (gaming disorder) szerepel. Főbb tünetei a kontrollvesztés; a mindennapi tevékenységek elhanyagolása; valamint ha a negatív következmények ellenére is folytatja a játékot az ember. Néhány országban külön intézkedésekkel próbálják elérni, hogy a gyerekek minél kevesebb időt töltsenek videójátékokkal. Kínában például nemrég vezették be, hogy bizonyos napokon maximum egy órát játszhatnak a 18 év alattiak.

A videójátékok nagymértékben vannak jelen az életünkben:

• Egy tavalyi hazai felmérés szerint a 9–10. osztályos magyar serdülők több mint 71 százaléka játszott az azt megelőző hónapban, a fiúk heti 17,3 órát, a lányok 8,8 órát töltöttek játékkal.
• A felnőttek körében (18–64 éves korosztály) a férfiak 14,9 százaléka, a nők 7,1 százaléka mondta azt, hogy játszott a felmérést megelőző hónapban.
• A tavaly tavasszal, tehát már a járványügyi korlátozások alatt készült felmérés szerint a férfi hardcore játékosok 28 órát, míg a nők 26 órát játszanak hetente.

A videójátékfüggőség gyakoriságát gyakran túlbecsülik a kutatások, Demetrovics Zsolt egy százalék alattira teszi az előfordulását.

Rájuk viszont oda kell figyelni, mert komoly klinikai problémáik is lehetnek. A férfiak, a serdülők és a fiatal felnőttek a leginkább érintettek, illetve akik valamilyen más mentális problémával küzdenek. Sokszor átmeneti jelleggel jelentkezik ez a típusú függőség, természetes javulás, spontán felépülés követi a problémát.

Rákanyarodva a motiváció és a videójáték-függőség kialakulásának kapcsolatára: az eszképizmus vezethet leginkább problémás videójáték-használathoz, míg például a kikapcsolódás és a készségfejlesztés alig. Önmagában az eszképizmussal sincs gond, teljesen normális, ha egy időre ki akarjuk zárni a mindennapi problémákat, szeretnénk „kikapcsolni”. Akkor van baj, ha csak az alkohol, a pornó vagy a videójáték lesz erre az állandó megoldás, és közben nem oldódnak meg a problémák, csak a stressz csökken átmenetileg, hangsúlyozta a szakértő. Kutatások azt is bebizonyították, hogy a motivációk közvetítő szerepet töltenek be a függőség és a pszichiátriai tünetek között. Akik szoronganak, depressziósak, nagyobb eséllyel játszanak azért, hogy enyhítsék, elnyomják a tüneteiket, ami aztán szintén nagy eséllyel vezethet függőséghez. Ebből a szempontból jelentéktelen a szerepük az egyéb típusú motivációknak.

Fontosabb, hogy mi van a játék mögött

A kutatási eredményekből az is kiderül, hogy a játékidő és a problémás játék között viszonylag gyenge a kapcsolat:

azaz nem attól válik valaki függővé, hogy sokat játszik.

Sokkal nagyobb szerepük van ebben a pszichés problémáknak. „A videójáték-függőség nem csak úgy a semmiből jön, nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki sokat játszik. Vannak mögötte egyéb tünetek, amelyekre oda kell figyelni”, mondta Demetrovics Zsolt.

Ez a szülők számára is fontos üzenet, hiszen sokszor aggódnak amiatt, hogy a gyerek túl sok időt tölt videójátékokkal. Demetrovics Zsolt szerint a szülők elszigetelt jelenségként kezelik, hogy a gyerek sokat játszik, sokszor nem igazán látják, mi minden lehet mögötte. Pedig talán csak arról van szó, hogy a barátaival akar lenni, együtt akarnak szórakozni. Idegesítőnek, akár félelmetesnek is találhatják a szülők az online játékokat, hiszen amikor ők voltak gyerekek, nem találkozhattak ilyesmivel, míg például az alkohollal van tapasztalatuk. Érdemes ezért megkérdezniük a gyerekeiket, hogy miért szeretik ezeket a játékokat, esetleg együtt is játszhatnak, hogy ők is megtapasztalják, milyen élményt nyújtanak. Ez abban is segíthet, hogy úgy tudják szabályozni a játékidőt, ami a gyerek igényeinek is megfelel, és nem okoz további konfliktusokat.

Arról még kevés adat van, hogy a koronavírus-járvány és a bezártság hogyan hatott a videójáték-függőségre. Arról vannak beszámolók, hogy a járványhelyzet miatt nőtt a drog- és az alkoholfogyasztás, nem lenne meglepő, ha a videójáték esetében is ez lenne a tendencia. Főleg, hogy a különböző felmérések szerint sokat romlott a gyerekek mentális egészsége a Covid alatt. Ami biztos, hogy a képernyőidő nőtt a korlátozások alatt, és nem csak a digitális oktatás miatt. A helyzet miatt a szülők valószínűleg többet engedték tévézni, videójátékozni a gyerekek, de Demetrovics Zsolt szerint ez nem jelenti közvetlenül azt, hogy megnőtt a problémás mértékű játék kockázata vagy hogy tartós változásról van szó.