Többet iszunk a járvány alatt, és nem kérünk segítséget, ha baj van

Lassan kezdjük látni, milyen hatással van mentális egészségünkre a stressz, a bizonytalanság és a hónapok óta tartó bezártság, amit a koronavírus-járvány okozott. Eddig is lehetett sejteni, hogy sokan alkohollal próbálják oldani a feszültséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jövedéki termékekre vonatkozó friss statisztikája csak megerősítette ezt a feltevést: 2020-ban 10 százalékkal többet ittak a magyarok, mint az azt megelőző évben, februárban 75, márciusban 50 százalékkal fogyott több szesz 2019-hez képest. A korlátozások enyhítésével és a vendéglátóhelyek újranyitásával nyáron újabb ugrás következett, júniusban 12, júliusban 28 százalékkal fogyott több alkohol, mint egy évvel korábban. (Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak az a mennyiség, amire a NAV-nak rálátása van, a házilag vagy illegálisan készült szesz nincs benne.) Nincsenek ezzel egyedül a magyarok: a britek körében szintén megugrott az alkoholfogyasztás az első lezárások idején.

Mindez azért nem jó hír, mert Magyarországon járványtól függetlenül is hatalmas probléma a túlzott alkoholfogyasztás: a Központi Statisztikai Hivatal 389 ezerre teszi az alkoholbetegek számát, szakemberek inkább ennek dupláját szokták említeni, míg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-os adatai szerint 900 ezren szenvednek alkoholfüggőségben itthon. Ráadásul a mértéktelen ivás gyengíti az ember immunrendszerét, megnöveli a tüdőgyulladás és más akut légzőszervi megbetegedések, és akár a Covid-19 kialakulásának kockázatát.

Az addiktológiai ellátásban dolgozó szakemberekkel beszélgetve az is látszik, hogy a járvány alatt sok helyen látványosan visszaesett a kezelésben lévő szenvedélybetegek száma, kevesebben fordultak segítségért szerhasználati problémájukkal, mint korábban, miközben az elmúlt évekhez képest többen estek vissza.

Nincs, ami a leállásra motiválna

Szemelyácz János addiktológus, az INDIT Közalapítvány alapítvány szakmai vezetője, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke arról számolt be, hogy az INDIT pécsi és kaposvári addiktológiai ambulanciáin (külön intézmény van a drog- és az alkoholfüggők számára) tavaly csökkent a kezelésben lévő kliensek száma, most kezdik megközelíteni a 2020 elejei szintet. Az idősebb, jellemzően alkoholproblémával küzdő klienseket nehezen tudták bevonni az online konzultációba, inkább a fiatalabb droghasználó kliensek voltak erre nyitottak. Jellemzően azok a régi klienseik keresték meg újra őket, akik több évnyi józanság után visszaestek és úgy érezték, hogy támogatásra van szükségük. Egyébként is elmondható, hogy tavaly a korábbi évekhez képest az átlagnál többen estek vissza, tette hozzá.

A szakember nehezen tudja elképzelni, hogy aki eddig keményen ivott, a járvány közepén vág bele a terápiába. Egyrészt kevesebb a külső kényszerítő tényező, ami a leállásra ösztönözné a függőket: nincsenek bulik, ezért kisebb az esélye az ittas vezetésnek, a boltban olcsóbban jutnak hozzá az alkoholhoz, mint ha szórakozóhelyen vennék meg, és a munkahelyen is nehezebben buknak le, ha isznak. Másrészt a járvány miatt kimarad a terápia felívelő, örömteli szakasza, amikor a kliens új hobbikat fedez fel magának, új ismeretségekre tesz szert.

Magánpraxisában azt tapasztalja, hogy több lett a jelentkező, amit az ingyenes állami ellátás beszűkülésével magyaráz: nehezebb bejutni a rehabokra, a pszichiátriai osztályokat átszervezték, részben covid-osztályokká váltak, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet kétszer is szüneteltette fekvőbeteg-ellátását. A járványtól függetlenül is igaz, hogy nagyon kevés alkoholbeteg kerül kezelésbe, csupán 6-8 százalékuk, tette hozzá. Kérdés, mi lesz, ha vége a járványnak: Szemelyácz szerint az eufória közepén sem fogják tömegével felkeresni az ellátóhelyeket a szenvedélybetegek.

Azok is elmaradoztak, akik addig meg tudták fizetni a magánterápiát

Dudits Dénes felépülő függőként dolgozik szenvedélybetegekkel, saját magánaddiktológiát működtet. A járvány berobbbanása után felére csökkent a klienseik száma, mostanában kezdtek el csak visszatérni. Sokan hagyták abba azért a terápiát, mert időközben megszorultak anyagilag, és nem tudták tovább fizetni a konzultációkat, vagy úgy voltak vele, hogy van nagyobb gondjuk is az alkoholnál vagy a drognál. És volt olyan is, aki nem tudott megbarátkozni az online konzultációval. Szolgáltatásaik árfekvése miatt a tehetősebbek, vállalkozók, üzletemberek keresik őket. Hogy ez a réteg is elmaradozott, Dudits szerint mutatja, hogy a jobb anyagi helyzetben lévőket is súlyosan érintette a járvány. Úgy gondolja, hogy később viszont robbanásszerűen megnőhet a terápiára jelentkezők száma, mert azok a szenvedélybetegek, akiknél komoly pszichés károkat, problémákat okozott a járvány, csak évek múlva jutnak majd el odáig, hogy segítséget kérjenek.

Dudits Dénes az alapítója az Online Támogatócsoport Függőknek nevű Facebook-csoportnak, ami kifejezetten a járvány miatt jött létre. Szakemberek, felépülő függők, aktív szenvedélybetegek és hozzátartozók vannak benne, mindenki arccal, névvel szerepel. Bárki megoszthatja gondolatait, tapasztalatait a többiekkel, tehát egyfajta terápiás közösségként is funkcionál a csoport. Jelenleg 1600 tagot számlál az egy éve indult csoport, ami azért nagy szó, mert mégiscsak egy olyan téma köré szerveződik a csoport, ami még mindig tabunak számít, és a szenvedélybetegséget övező szégyen is nagyon erős, mondta Dudits. Szerinte a csoport léte is azt bizonyítja, hogy rengeteg embereknek lenne szüksége segítségre, különösen most.

Az igazán elszánt felépülők maradtak

A budapesti Kék Pontnál is azt látták, hogy a járvány alatt drasztikusan csökkent az új kliensek száma: pesti felépülési központjukban az előző évekhez képest 40 százalékkal kevesebb klienst láttak el 2020-ban, míg budai intézményükben ötödére esett vissza a kezelésben lévők száma. Ezzel párhuzamosan a már meglévő klienseik körében gyakoribbá váltak a konzultációk, a pesti központjukban például megduplázódott a találkozások száma, ami abban is megmutatkozott, hogy egy-egy szakemberre akár hatszor-hétszer is több konzultációs alkalom juthatott, mint korábban, mondta Dávid Ferenc, a Kék Pont projekt koordinátora. A járvány kezdetén még attól féltek, hogy sokan lemorzsolódnak majd, ehhez képest a szakemberek leterheltsége okozott kihívást. Az év eleje óta megint emelkedni látszik az új kliensek száma, és azon belül is elsősorban az önként jelentkezőké. (A Kék Pont klienseinek jórésze elterelésből jön.)

Emögött az állhat, hogy valószínűleg az igazán elszánt felépülők maradtak kezelésben, ők viszont több konzultációt igényeltek, ezért is válhattak gyakoribbá az alkalmak. Fegyelmezettebbek is voltak, mint máskor, nem maradoztak el, amiben az is közrejátszhatott, hogy a korlátozások miatt egyszerűen több idejük volt a terápiára. Dávid Ferenc szerint a nehézségek ellenére a járványhelyzet akár fordulópont is lehet a kliensek életében a józanodás szempontjából, megerősítheti motivációjukat, önállóságukat. Ha szakmai keretek között foglalkoznak a problémával, sikeres is lehet az alkohol vagy a kábítószer elhagyása. Aki nincs benne a terápiás folyamatban, az viszont nem fog magától jó válaszokat találni a krízishelyzetre, tette hozzá.

Szintén oka lehet a konzultációs alkalmak megszaporodásának, hogy az online konzultáció ad egyfajta biztonságot a klienseknek, hiszen megszokott közegükben, saját otthonukban beszélhetnek problémáikról. Vagy ahogy Dávid Ferenc fogalmazott:

„könnyebb elindítani a Vibert vagy a Skype-ot, mint lenyomni a felépülési központ kilincsét.”

Nem beszélve arról a praktikus szempontról, hogy azok is részt tudnak venni az online konzultációkon, akiknek az utazás vagy az időbeosztás miatt egyébként gondot okoz a személyes találkozó megszervezése. A hátrányos helyzetű kliensek számára, akiknek nincs számítógépük vagy internethozzáférésük, esetleg nem tudják használni a szükséges eszközöket, azonban inkább akadály az online kapcsolattartás. Ezért az egyik nappali melegedőben kísérleti jelleggel kihelyeztek egy számítógépet, hogy ez a réteg is el tudja érni őket. Idén szeretnének elindítani egy programot, aminek a hajléktalan szerhasználók kezelésbe juttatása lenne a célja, mert jelenleg nincs olyan ellátási forma, ami kifejezetten nekik segítenek, gyakorlatilag a semmibe zuhannak ezek az emberek, mondta Dávid Ferenc.

A járvány esély lehet a változtatásra

Beszéltünk olyan szakemberrel is, aki ellenkező folyamatokról számolt be. Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő Budapesten működtet magánpraxist. A járvány kezdetekor ő is attól tartott, hogy csökkenni fog klienseinek száma. Az első pár hétben így is történt, de aztán újra egyre többen jelentkeztek, mára már több kliense van, mint a vírushelyzet előtt, még külföldön élő magyarok is keresték. Ez jól látszik a várólista hosszán is; az egyéb munkái mellett egy hónapra előre tud csak időpontot adni. Bajzáth Sándor szerint ez is jelzi, hogy egyre nagyobb a baj, és emiatt egyre nagyobb az igény a segítő szakemberekre. Kollégáitól is azt hallja, hogy sokkal többen kérnek segítséget, mint korábban.

Legtöbben alkohol és kokain problémával fordulnak hozzá, de vannak a kliensei között marihuána használók is, valamint hozzátartozók. A kliensei jellemzően olyanok, akik még nem épültek le teljesen a szerhasználat miatt: még van munkájuk, egzisztenciájuk, nem fordult el tőlük a családjuk, de már érzik, hogy baj van, inog alattuk a talaj. Biztosra veszi, hogy a járvány alatt többet ittak és drogoztak az emberek, mint máskor, elsősorban a bezártság és a frusztráció miatt, de az is közrejátszhatott, hogy nehezebb levezetni a stresszt és a felgyülemlett feszültséget, hiszen korlátozottak a sportolási lehetőségek, nem lehet például edzőteremben, uszodába járni. Számítanak ilyenkor a társas kapcsolatok is; aki korábban főleg csak társaságban ivott, lehet, hogy most otthon egyedül többet fogyaszt. Vélhetően a drogfogyasztás sem esett vissza, mivel ugyanúgy elérhetőek a különböző kábítószerek, csak az áruk ment feljebb.

Bajzáth Sándor részben annak tudja be a segítség iránit megnövekedett igényt, hogy a bezártság miatt nehezebb eltitkolni az italozást, a hozzátartozóknak is jobban feltűnik, hogy gond van. Emiatt részükről is nagyobb lett a nyomás, hogy az illető kezdjen valamit végre az alkoholproblémájával. A munka elvesztésének félelme szintén lehet motiváció, a home office-szal ugyanis eltűnnek a határok, keretek, amik a bejárással még megvoltak. Másrészt általánosságban is azt látja, hogy egyre inkább elfogadott segítséget kérni; főleg a középosztálybeliek körében van ez így, akik azt is megengedhetik maguknak, hogy a magánellátást válasszák, ahol anonimek maradhatnak. Bajzáth Sándor szerint rengeteg negatív hatása mellett a járvány egy esély is a változtatásra; egy szenvedélybeteg talán ennek a krízishelyzetnek köszönhetően látja be, hogy elveszítette a kontrollt élete felett és segítségre van szüksége.

Kevesebbet iszunk, ha nincs nyitva a kocsma?

A magyarok tavalyi alkoholfogyasztása úgy haladta meg a 2019-es szintet, hogy a szórakozóhelyek, kocsmák az év nagy részében zárva voltak, a zenei fesztiválok nagy része elmaradt. (De például a 2018-as szintet meg sem közelíti a tavalyi fogyasztás.) Nem nehéz megfejteni, mi történt: az emberek nem a kocsmában vagy a bulihelyen vették meg az alkohol, hanem a boltban, és otthon itták meg. A növekedés elsősorban az első negyedévben, amikor a korlátozások egy része már érvényben volt, illetve június-júliusban jött össze, amikor viszont lazítottak a szabályokon. A többi hónapban viszont nagyjából annyi alkohol fogyott, mint az előző évben. Sőt, november-december környékén, amikor az addigi legszigorúbb szabályok léptek érvénybe, még kicsivel kevesebb is, ami annak is betudható, hogy elmaradtak az év végi családi ünneplések.

Adódik a kérdés: van-e bármilyen prevenciós haszna a járvány miatt bevezetett korlátozásoknak? Vagy a járvány pont azt mutatta meg, hogy valójában hatástalanok az alkohol hozzáférhetőségét korlátozó szabályok?

A környezeti prevenció felfogása szerint az ember úgyis hibázni fog, ezért olyan feltételeket kell teremteni, amelyek csökkentik ennek lehetőségét. Hívei többek között azzal szoktak érvelni, hogy az emberek nem tudják reálisan megítélni, hogy isznak majd egy buliban, mindig alá fogják becsülni a tényleges fogyasztást, ezért van szükség szabályozott környezetre. Sokféle módja lehet ennek: az is környezeti prevenciónak számít, ha kisebb poharakban szolgálják fel az alkoholt, tilos az utcán inni, vagy hogy a 18 évnél fiatalabbak nem szolgálják ki. A hagyományos addiktológiai szemlélet viszont azt mondja: ha fejlesztjük az egyént, és ő is elkötelezett a változásban, akkor képes lesz kontrollálni az alkoholfogyasztását.

Felvinczi Katalin, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének egyetemi tanára azt mondta, mindkét felfogásnak megvannak a maga igazságai, a vita ahhoz hasonló, minthogy az ember viselkedését a szerzett vagy az öröklött tulajdonságai határozzák meg. Nehéz még megmondani, hogy milyen tanulságokat lehet levonni a karanténidőszakból, részben azért, mert érdemben nem volt limitálva az alkohol hozzáférhetősége, nem kellett plusz erőfeszítéseket tennie, aki inni akart. Ugyanakkor voltak pozitív hozadékai is a járványnak az addiktológiai ellátásra nézve: Skóciában évekig vitáztak arról, hogy a droghasználók tarthassanak-e maguknál naxolont, ami egy túladagolás elleni szer, a járvány miatt hetek alatt elfogadták azt a törvényjavaslatot, ami ezt végül lehetővé tette. Itthon is volt hasonlóra példa: régóta kérték a hatóságoktól, hogy online is lehessen az elterelést csinálni, a járvány alatt végül ezt bevezették tavaly.