Nemcsak az üstökösöknek, de a Holdnak is van egy hosszú, farokszerű csóvája

Mivel a Holdnak nincs atmoszférája, vulkanikus felülete folyamatosan meteoritok támadása alatt áll. Ahogy azt a New York Timesban megjelent tanulmány írja, egy-egy becsapódás hatására nátriumatomok kerülnek a Hold köré, hogy aztán ezek az atomok a Napból érkező fotonokkal összeütközve egy farokszerű csóvát hozzanak létre.

„Ettől a Hold olyannak tűnik, mint egy üstökös”

– mondja Jeffrey Baumgardner, a Bostoni Egyetem Űrfizikai Központjának vezető kutatója. Dr. James O'Donoghue, a NASA egykori fizikusa szerint ez a Föld gravitációjának hatására minden hónapban „láthatóvá válik”, azaz néhány napig speciális kamerákkal megfigyelhető lesz akkor, amikor az újhold a Föld és a Nap között mozog.

A csóvát 1998-ban figyelték meg először tudósok. A Bostoni Egyetem kameráit eredetileg a sarki fény és a Föld légkörében lévő nátrium megfigyelésére telepítették: egy ilyen kamera képén vettek észre tudósok egy nátriumfoltot, amiről a vizsgálatok után kiderült, hogy egy, a Holdtól legalább 500 ezer mérföld (804,6 ezer km) hosszúra nyúló csóva.

A csóva nem véletlen hasonlít az üstökösökére, az üstökösök „farka” ugyanis ehhez hasonlóan, a napsugárzás nyomására jön létre. Amikor egy üstökös a Nap közelébe kerül, a benne lévő jég szublimálni kezd, az általa felvert por pedig a napsugárzás hatására farokká alakul. Egy korábbi felfedezés szerint hasonló csóvája van a Merkúrnak is, ez egyébként így néz ki:

Baumgardner szerint a csóvák felfedezése inkább csak afféle érdekesség, ami közelebb viszi a tudósokat a bolygók megismeréséhez, miközben, ahogy ő fogalmazott, „hogy mindennek van-e a gyakorlatban bármi hatása? Valószínűleg semmi”.