Pornó, celebek és a koronavírus hozták össze 2020 egyik legnagyobb online sikersztoriját

Alig pár hét telt el azóta, hogy egy nagy leleplező cikk alaposan leszedte a keresztvizet a legnépszerűbb pornóoldalnak számító PornHubról, ennek nyomán pedig az oldal komoly szigorításokat jelentett be, és több millió videót törölt le, hogy megpróbálja korlátok közé szorítani az ott megosztott tartalmakat. A botrány persze ezzel nem ért véget, azóta még 40 nő perelte be a platform anyacégét, a Mindgeeket. Rengeteg időt vesz majd igénybe a bizalom és a reputáció visszaépítése, még akkor is, ha tényleg mindent megtesznek ennek érdekében. A botrány újra rávilágított a pornóipar sötét oldalára, de valószínűleg nem sok embert sarkallt arra, hogy felhagyjon a pornónézéssel.

Pláne nem egy olyan évben, amikor a járvány, illetve az ezzel járó bezártság és elszigeteltség miatt jelentősen megnőtt az érdeklődés az online pornó iránt. Erre erősen rá is játszott az ipar, a PornHub például ingyen osztogatta a prémium hozzáférést a lezárásokkal sújtott országokban.

A járvány igazi győztese ezen a fronton viszont meglepő módon nem valamelyik mainstream pornóoldal lett, hanem az Instagram és a Patreon fura szerelemgyereke, az OnlyFans. A platform nem a semmiből ugrott elő, az elmúlt években találkozhatott már vele, aki az átlagnál jártasabb az internetes kultúrában, idén viszont az is megismerte, aki nem akarta, és már a pornón túli világra is kivetné a hálóját. De mi a fene ez az egész, ki használja, és miért ekkora durranás?

Megváltozott tartalomfogyasztási szokások

Azt talán senkinek nem kell magyarázni, hogy az internet mennyire felforgatta a pornóipart. Végtelen mennyiségű videó került egy kattintásnyi közelségbe, ráadásul úgy, hogy fizetni sem kell értük. És ha valaki nagyon meg akarja nézni őket, a fizetős tartalmakhoz is könnyen hozzá lehet férni. Pár évtizeddel ezelőtt az ismertebb pornósztárok tényleg sztárok voltak, millió dolláros szerződéseket írtak alá a menő különféle stúdiókkal, egy-egy jelenettel több ezer dollárt kaszáltak, hétvégenként pedig nightclubos fellépésekkel tudták újabb tízezrekkel kiegészíteni az amúgy sem szerény keresetüket. A különféle videómegosztó aggregátorok – mint például a PornHub, vagy a RedTube – felbukkanásával a korábban fizetős tartalmak szédületes sebességgel kezdtek el terjedni ingyen, és az is gyorsan kiderült, hogy nem kell hivatásos pornószínésznek lenni ahhoz, hogy valaki pornót csináljon, és sikeres legyen vele.

A pornóipar lobbiereje nem volt elég ahhoz, hogy szembeszálljon a kalózkodással, a technológia fejlődésével pedig az amatőr videók is egyre jobb minőségűek és egyre elterjedtebbek lettek. A klasszikus, igazi filmes stábbal forgatott pornófilmek szinte teljesen eltűntek. A 2010-es évek közepére csak néhány titán maradt fenn az iparban, köztük az utóbbi időben össztűz alá került Mindgeek, ami az adatmágusainak hála mindent megtudott az emberek pornófogyasztási szokásairól, és ezt keményen ki is használta. Így a lehető legtöbb embert tudták elérni, az oldalaik egyre sikeresebbek lettek, a sikert megalapozó szexmunkások nagy része azonban kénytelen volt eszkortként (is) dolgozni, vagy webcam-modellkedni, ha meg akartak élni.

Ez a korábbiaknál sokkal kiszámíthatatlanabb megélhetési forrás volt, de volt pozitív oldala is, ugyanis több kontrollt adott a szexmunkásoknak a saját tevékenységük fölött. A nagy pornóoldalakkal, és a velük együttműködésre kényszerült stúdiókkal persze nem igazán tudtak versenyezni, de mérsékelt sikert azért is el tudtak érni, még akkor is, ha nem túl népszerű fétisekkel foglalkoztak. Ezek közé tartozott például a brit Tim Stokely által 2011-ben létrehozott GlamWorship, ami az ún. pénzügyi dominálásra szakosodott, ahol a kuncsaftnak az okoz szexuális örömöt, ha pénzt, vagy ajándékokat adhat a dominának. Ahogy telt az idő, az oldal felhasználói egyre nagyobb hatást gyakoroltak arra, hogy az ott tevékenykedő pár száz modell pontosan milyen tartalmat gyártson, így többen elkezdtek egyénre szabott videókat gyártani a Twitteren beérkező specifikus kérések alapján.

Ez Stokely-nak is feltűnt, és hamar rájött, hogy külső közvetítő platformok használata helyett csinálhatna egy olyan oldalt, ahol a felhasználók kérhetnek videókat, a szexmunkások pedig egyénileg, személyre szabottan szolgálhatják ki a kuncsaftjaik összes különleges fantáziáját. Ez lett az egyénre szabott videókra specializálódó Custom4U, ahol papíron bármilyen témában lehetett videókat rendelni, de a valóságban szinte kizárólag pornográf tartalmakra használták. Működött is a koncepció: a szexmunkások maguk határozhatták meg, hogy az egyes tartalmakért mennyi pénzt kérnek, a napirendjüket sem kellett a csúcsidőhöz igazítani, a kuncsaft pedig nem pusztán az igényeikhez igazított videókat kapott, hanem egy intim, személyes és exkluzív élményt, ahol az ő nevét mondják, és ahol pontosan azt csinálják, amit ő akar.

Erre pedig még a végtelen ingyenpornó korában is volt igény, és fizetőképes kereslet. Sok esetben több száz dollárt is hajlandóak voltak kiadni emberek a személyes videókért.

Ez, illetve a később létrejött, a különféle mesteremberek szakértelmét online termékké alakító 121with Stokely elmondása szerint rengeteget segített neki abban, hogy megértse a tartalomgyártók és a fogyasztók közti kapcsolatot – de az igazi, átütő siker mindkét esetben elmaradt. A Custom4U esetében ennek főleg az Instagram volt az oka, ami tökéletesen használta ki azt, hogy az emberek jelentős része belefáradt a mindenhol elérhető hardcore pornóba, és intimebb, közvetlenebb, és legfőképpen kevésbé nyers tartalmakra vágytak, ami többet bízott a fantáziára. Hiába tiltja az Instagram a meztelenséget, a legnépszerűbb Insta-modellek több százezres követőtábort építettek ki, és simán megélnek abból, hogy jól beállított, profi képeket posztolnak magukról változatos helyszíneken. Sokszor nemhogy a ruháikat nem dobják le, de nem is próbálják szexuális tartalommal megtölteni a képeiket.

A milliárd dolláros ötlet

Így jutunk el 2016-ba, amikor Stokely ráébredt arra, hogy nem versenyeznie kell a közösségi médiával, hanem egyszerűen lehetőséget adni az online influenszerek arra, hogy közvetlenül váltsák pénzre a tartalmaikat. Ahogy az fentebb már kiderült, az Instagramon őrületes pénzeket lehet szakítani ha van elég követője az embernek, de az elsődleges bevételi forrást a szponzorált posztok jelentik, vagyis az, ha az influenszer a saját tartalmai mellett élő hirdetőtáblaként funkcionál. A 2016-ban létrejött OnlyFans ezt a problémát hidalta át azzal, hogy a tartalmakat és az interakciót előfizetési díj mögé rejtette, méghozzá úgy, hogy az tökéletesen épült rá a már létező közösségi oldalakra – egy egymillió követős modell például a korábban felfuttatott ingyenes felületein népszerűsíthette az előfizetős oldalát.

Az OnlyFans tulajdonképpen a Custom4U által elkezdett vonalat vitte tovább, abban legalábbis biztosan, hogy ugyanúgy a modellek kezébe helyezte a díjszabást. Stokely koncepciójában a befolyó összeg 80 százalékát a modell kapja, ez pedig szokatlanul nagy pénzügyi szabadságot adott mindenkinek, aki belevágott a dologba. Eleinte nem sokan voltak, a platform mindössze tíz modellel indult. Egyikük, Dannii Harwood a New York Timesnak később azt nyilatkozta, az első hónapban mindössze 257 dollárt keresett. Az indulás után nem sokkal aztán az OnlyFansen is elérhetővé váltak az egyedi tartalmak, Harwood pedig ezt elég kreatívan kihasználva hamarosan több tízezer dollárosra tornázta fel a havi keresetét. A sikerének titka nem csak a tartalomban volt, az is rengeteget számított, hogy naponta beszélgetett az előfizetőivel, megismerte őket és így egyre személyesebb élményt tudott nekik nyújtani.

„A pornót ingyenesen is elérheted, senki nem is akar érte fizetni. Az emberek azért fizetnek, hogy lehetőségük legyen megismerni valakit, akit korábban csak magazinokban vagy a közösségi médiában láttak. Számukra én gyakorlatilag egy online barátnő vagyok.”

– mondta Harwood, a személyes kapcsolódásra való igény pedig tavaly a karanténvilágban valósággal felrobbant. A Vice-nak egy modell egyenesen úgy fogalmazott, hogy ezen a ponton lényegében meztelen online terapeutákként működnek.

2018-ban a felnőttfilmes berkekben elég ismert Leonyid Radvinszkij is bevásárolta magát a projektbe, az OnlyFans pedig folyamatosan növekedett, egyre többen kezdték el használni. 2019 elejére bekúszott a szélesebb nyilvánosságba is, egyre több fiatal lány írt arról, hogy amint betölti a 18-at, csinál egy OnlyFanst, amiből pillanatok alatt meggazdagszik. A morálisan eleve megkérdőjelezhető elképzelésről legtöbb esetben hamar kiderült, hogy korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Pláne nem akkor, amikor egy világjárvány miatt nemcsak az online tevékenykedő szexmunkásokkal, hanem a valóságból idekényszerültekkel is meg kell küzdeni a pénzért.

Nem eszik olyan forrón

Ahogy az Instagramon sem lesz mindenki automatikusan influenszer attól, hogy rendszeresen képeket oszt meg az oldalon, úgy az OnlyFansre történő tartalomgyártás sem garantálja a meggazdagodást. Egy tavaly áprilisban megjelent kutatás alapján a platformon a modellek tíz százaléka keresi meg az összes bevétel 73 százalékát – ez azt jelenti, hogy ők simán zsebre tesznek havi 50 ezer dollárt (durván 14,7 millió forint), a többieknek viszont legfeljebb pár száz dollárt hoz a konyhára a platform. Akkor is, ha ugyanannyit, vagy még többet foglalkoznak vele, mint sikeresebb társaik. Ez már 2020 előtt is így volt, tavaly azonban a járvány hatásai csak még tovább növelték a különbségeket, és még inkább megnehezítették a legtöbb tartalomgyártó életét.

A járvány miatt a sztriptíztáncosoktól és pornósztároktól kezdve az unatkozó fiatalokon át a munkájuk elvesztése miatt szorult helyzetbe kerülő pincérnőkig egy csomó mindenki regisztrált az OnlyFansre. De a látogatók száma is berobbant: egy év alatt 7,5 millióról 85 millió fölé nőtt a felhasználók száma. Ezzel együtt is elég kevesen voltak azok, akik hamar átütő sikert tudtak elérni. Zahra Stardust, a University of New South Wales kutatója, aki maga is aktív a platformon, a Guardiannek elmondta, hogy a többség az 500 dolláros kifizetési küszöböt sem éri el – bár az OnlyFans a lap megkeresésére tagadta, hogy emiatt csökkentették volna 200 dollárra a küszöböt. És hozzátette azt is, hogy aki nem tud nagy rajongói bázist kialakítani magának, az hónapokig, vagy akár évekig csak küszködni fog a platformon. Ezt egy másik tartalomgyártó is alátámasztotta, ő hónapokig gyakorlatilag ingyen dolgozott, mielőtt elkezdett volna pénzt keresni, és még így is vannak napok, amikor szinte semennyit nem keres.

Ez persze egy csomó más iparágban is így van, aki valaha volt gyakornok egy cégnél, bizonyára pontosan tudja, miről van szó. De abból a szempontból mégis fontos kiemelni, hogy a közvélekedéssel ellentétben nem úgy megy a dolog, hogy regisztrálunk, kiposztolunk egy-két fotót, aztán lehet is learatni a nagy lóvét.

Aella Day, a platform egyik legnépszerűbb tartalomgyártója tavaly ősszel osztotta meg a napirendjét, ami ránézésre nem tűnik olyasminek, amiben meg kéne szakadni – pláne nem annyi pénzért, amennyit ő keres. Az viszont azért egyértelműen látszik belőle, hogy lényegében teljes munkaidős állásról van szó, ahol a közösségi médiától kezdve a marketingen, a pénzügyeken és a videóvágáson át a szövegírásig mindenhez érteni kell, hogy valaki sikeres legyen, és folyamatosan fenn kell tartani a kapcsolatot a teljes közönséggel. És hát, annak ellenére, hogy a személyes közelség a legfontosabb tényező a platform népszerűségében, azért mégis csak pornózni kell rajta, ami a szexjátékoktól a teljes, többszereplős jelenetekig terjed. A robbanásszerű növekedés erősen túltelítette az OnlyFanst, így egyre több mindent kell bevállalnia annak, aki népszerű akar maradni.

A tavalyi fellángolással az OnlyFans több celebet is bevonzott, a korábban Disney-sztárként ismertté vált Bella Thorne például 24 óra leforgása alatt egymillió dollárt keresett a platformon. Jól fel is forgatta a platform életét, az általa 200 dollárért árult „meztelen” képeken ugyanis a korábbi ígéretei ellenére nem volt meztelen, emiatt pedig rekordszámú ember kérte vissza a pénzét. Nem sokkal később az OnlyFans komoly szigorításokat vezetett be a kifizetésekkel, illetve a borravalóval kapcsolatban, de állították, hogy ennek nem volt köze Thorne-hoz. A vele korábban kapcsolatban álló youtuber, Tana Mongeau ugyancsak megszedte magát, nemrég azzal dicsekedett Instagramon, hogy egy hónap alatt közel 3 millió dollárt keresett, aminek nagy része az OnlyFansról jött. A celebek megjelenését egyébként a platform hivatásosnak mondható szexmunkásai, illetve más kritikusok bizarr módon „digitális dzsentrifikációnak” nevezték, és azzal vádolták őket, hogy elszipkázzák a figyelmet, és a pénzt azoktól, akiknek ez az egyetlen megélhetési forrásuk.

A sötét oldal

Ez utóbbi elég hülyén hangzik, de van jelentősége, mert azok, akik befürödtek az OnlyFansen, elég nagy hátrányból indulnak, ha aztán bármilyen más területen akarnak elhelyezkedni, a publikusan végzett szexmunka ugyanis még mindig elég nagy stigmának számít. Ez a platform ráadásul különösen veszélyes ebből a szempontból, mert olyanokat is behúz, akiknek korábban eszükbe sem jutott volna ilyesmit csinálni, anélkül, hogy felkészítené őket arra, hogy később esetleg emiatt nem kapnak majd meg egy állást. Az is elég gyakori, hogy zaklatni kezdik őket ismeretlen emberek, de az is előfordul, hogy a legnagyobb rajongók annyira beleélik magukat a virtuális fantáziába, hogy a valóságban is elkezdik zaklatni a tartalomgyártókat. Ez egyébként nem egyedi probléma, a videójátékos közvetítésekre fókuszáló Twitchen ugyanúgy küzdenek vele a női streamerek – de mivel az OnlyFans nyíltan szexuális tartalmakra épül, sokkal könnyebben billenhet át rémálomba a tartalomgyártók és a rajongók kapcsolata.

A BBC Three tavaly tavasszal megjelent dokumentumfilmje is árnyalta kicsit a képet. Ebből nemcsak az derült ki, hogy a szexmunka egy elég mély nyúlüreg, amiben könnyen lehet mélyre csúszni, hanem az is, hogy bár az OnlyFanst papíron csak 18 éven felüliek használhatják, nem egy olyan lány van, aki már kiskorúként aktív volt a platformon. Mivel az OnlyFans brit cég, vonatkozik rá a törvény, melynek értelmében csak 18 éven felüliek terjeszthetnek pornográf tartalmakat,

de arra nem kötelezi őket semmi, hogy proaktívak legyenek ennek megakadályozásában, minden jogi felelősség azt terheli, aki feltölti, vagy megveszi a szóban forgó tartalmakat.

Ennek ellenére persze igyekeznek kiszűrni az ilyen tartalmakat, többek közt azzal, hogy a tartalomgyártóktól olyan képet kérnek, amin az életkorukat igazoló azonosító okmány, és az arcuk is látszódik, és ha ilyen szempontból kifogásolható tartalmat találnak, azonnal törlik a felhasználót. A Forensic News tavaly nyári cikke alapján ugyanakkor ezeket nem ellenőrzik túl intenzíven, cserébe elég gyakori, hogy látszólag ok és magyarázat nélkül törölnek felhasználókat, amivel esetenként több ezer dollár tűnik el valahova az éterben.

A fentiek mellett egyesek szerint az is problémát jelent, hogy az OnlyFans alapvetően nem szexmunkásoknak készült, csak ezzel vált híressé, így hiába asszociálnak a legtöbben rájuk a platformról, nem igazán kapnak támogatást a cég részéről. Annak ellenére például, hogy a pornográf tartalmak megengedettek, egy rakás fétis be van tiltva a platformon, és bizonyos szavakat is kiszűr platform, különösen olyanokat, amik akár csak implikálják a személyes találkozást a feliratkozók és a tartalomgyártók között.

Repül a nehéz OnlyFans, ki tudja, hol áll meg

Az OnlyFanst az elmúlt időszakban sokan próbálták kizsákmányoló szörnyetegnek beállítani, ami lealacsonyítja a nőket és tönkreteszi az életüket, és legalább ennyien voltak azok is, akik a szexmunkások megváltójaként tekintenek rá, ami nemcsak eltörli a velük kapcsolatos stigmákat, de hatalmat is ad nekik a saját testük felett. Az igazság természetesen valahol a kettő között van. Láthatóan vannak olyan nők, akik sikeresek a platformon, komfortosan is érzik magukat, és korábban sosem tapasztalt szabadságnak élik meg a munkájukat. De rengetegen vannak azok is, akik hamar elkezdik tárgyiasítva érezni magukat, és mentálisan összeomlanak attól, amit csinálnak. Ebből látszik igazán, hogy az OnlyFans mennyire hasonlít a klasszikus pornózáshoz: egyértelműen erről sem lehet megmondani, hogy milyen hatása van a társadalomra, a tartalomgyártókra, vagy azokra, akik előfizetnek rájuk.

A 2020-as szárnyalás miatt ugyanakkor könnyen lehet, hogy az OnlyFans lerázza magáról a szexmunkás címkét, a korábban említett Thorne és Mongeau mellett más celebek is regisztráltak már a platformra. A legtöbben persze kihasználták a cenzúrázatlanságból eredő előnyöket, de arra is volt példa, hogy simán csak egy újabb felületként kezelték, mint például a The-Dream nevű énekes, vagy éppen Cardi B, aki a WAP-hoz készült videoklip forgatásának kulisszái mögé engedett betekintést. Mondjuk ez utóbbi szövegében és néhol látványvilágában is simán elment pornográf tartalomnak, úgyhogy nem biztos, hogy ez a legjobb példa,

a rapper mindenesetre leszögezte, hogy exkluzív meztelen képek helyett az életébe enged majd betekintést, és szorosabb kapcsolatot tervez ápolni azokkal a rajongókkal, akik kifizetik a havidíjat.

A koncertek nélküli világban ilyesmit egyébként egy csomó zenész és zenekar csinált, csak az OnlyFans helyett a nem szexmunkásokkal asszociált Patreon oldalon – többek közt például így tett a brit While She Sleeps is –, úgyhogy elsőre furcsa döntésnek tűnik a dolog. Az OnlyFanst ugyanakkor mostanra nemcsak többre becsülik a Patreonnál, de többen is ismerik, a rengeteg csatlakozó celeb mellett azért is, mert még Beyoncé is megemlítette a Megan Thee Stallionnal közös, Savage Remix című számában. Így már van értelme annak, hogy az igazán ismert hírességek itt próbálnak szerencsét.

Stokely szerint annak ellenére, hogy mindenki a szexuális tartalmakkal azonosítja a platformot, a kezdetektől fogva szívesen fogadták az összes tartalomgyártót, így mostanra egy rakás műfaj képviselteti magát az OnlyFanesen, legyen szó akár videójátékokról, divatról vagy fitnessről. A cég pont emiatt megpróbálja a lehető legjobban kihasználni a hirtelen jött népszerűséget: London után Ázsiában és Latin-Amerikában is irodát nyit, emellett pedig elindította az OFTV nevű streamingszolgáltatást is, ahol a platform tartalomgyártóinak exkluzív videóit lehet megnézni. Ez ránézésre olyan, mintha hirtelen minden Instagram-influenszer szókimondó youtubernek állt volna, ami elég rémisztően hangzik, de a mainstreambe való betörés szempontjából jobb, mint a platformot jelenleg nagyban uraló pornó.

Források:

• OnlyFans Is a Billion-Dollar Media Giant Hiding in Plain Sight (Bloomberg);
• 'Everyone and their mum is on it': OnlyFans booms in popularity during the pandemic (The Guardian);
• #Nudes4Sale Uncovers The Shocking Truth About Selling Nudes Online (Refinery29);
• The Story of How OnlyFans Started (Medium);
• How OnlyFans Changed Sex Work Forever (The New York Times)