Legtöbbünk életének eléggé kiszámítható, monoton pillanatait jelenti a napi ingázás, melynek azért vannak jobb pillanatai is Az utak többsége rutin, pedig nagyon nem mindegy mivel, mikor és hogyan közlekedünk, mert nem csak a saját életminőségünket határozza ez meg, de azt is, hogy mennyire szerethető egy város. Megkérdeztük olvasóinkat, ők hogyan közlekednek, meglepő módon a legtöbb autótulajdonos olyan keveset vezet, hogy jobban járna a közösségi közlekedéssel.
Ha valaki megteheti, hogy olyan újszerű közlekedési módokat is kipróbáljon, mint az autómegosztás, vagy akár a közösségi rollerezés, biztosan nem jár rosszul a változatossággal. Mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel? Nemrégiben azt a kérdést tettük fel cikkünkben: Hogyan közlekedik a Telex-olvasó? A válaszok alapján pedig több érdekes tanulság is kirajzolódik.
Összesen tizennégy kérdést tettünk fel, amelyekre átlagosan minden esetben nagyjából háromezer válasz érkezett. Általánosságban igaz, hogy meglehetősen fiatalok, 50 év alattiak a válaszolók, többségében városias életvitellel, akik még elviselhetőnek mondható 30-60 percet kénytelenek ingázni. 42,4 százalék válaszolta ezt, de az ennél is szerencsésebbek is elég sokan vannak, 31 százalék fél óránál rövidebb idő alatt letudja ezt a kötelező feladatot. Becsülendő, hogy jó néhányan (5,5%) viszont 120 percnél is többet utaznak minden munkanapjukon.
Kiderült az is, hogy a többség bizony autózik (44,1%), a tömegközlekedők aránya 30,5%, de 15 százaléknyian már legtöbbször kerékpárral gurulnak. Hogy mennyire autós a társaság, talán az egyik leginkább elgondolkodtató eredmény, igaz, amellett, hogy 19,6 százalékuk esetében nincs autó a családban, igen magasnak mondható azok száma, akiknél több is van. 35 százalék válaszolta ezt, ami persze még nem magyarázná, miért vannak folyamatos dugók Budapesten, ugyanakkor érthetőbbé teszi, hogy statisztikák szerint az elmúlt húsz évben több mint egymillió autóval lett több a magyar utakon.
Az autók száma persze korántsem azt jelenti, hogy fiatal is a hazai járműpark. Mint egy korábbi cikkünkben írtuk, még mindig nagy számban fut a hazai utakon az igazán régi és szennyező Euro 3-as motorú autókból is 270 ezer darab, és a teljes autóállományból 1,5 millió benzines autó is idősebb, mint tíz éves.
Sok autós, kevés kilométerrel
A felmérés eredményeit nézve az autóhasználat mértéke is kulcskérdés, főleg abból a szempontból, hogy biztos még mindig ragaszkodni kell-e a saját autóhoz. A válaszadóik 25,4 százaléka ugyanis nagyjából 5 és 10 ezer kilométer között autózik évente, és igen sokan mennek még ennél is kevesebbet, 5000 kilométer alatt (28,2 százalék).
Mindkettő mondhatni határeset, ha összevetjük azzal, hogy érdemes-e fenntartani például egy néhány éves autót emiatt. Több számítás is igazolta, adott kilométerszám alatt biztosan ráfizetéses egy saját autó, például egy – ma már könnyen elérhető – közösségi autó használatával szemben. Még a 480 forintos literenkénti üzemanyag mellett is elköltünk több mint 200 ezer forintot csak tankolásra 6 ezer kilométert autózva. És akkor mindehhez jön az értékcsökkenés, a biztosítások, a szervizek, az adók, az autópályadíjak, abroncscserék díjai. Mostanra pedig már az sem lehet kifogás a saját autó megtartása mellett, hogy mi történik, ha hosszabb útra indulnánk, hiszen az autómegosztó szolgáltatók autói most már több napra is elérhetőek, a SHARE NOW esetében 1-től egészen 30 napig.
Az autóhasználati szokások pedig jól mutatják azt is, milyen sokan rendszertelenül, elsősorban szabadidős programokra használják a kocsijukat. 33 százalék emiatt, esetleg bevásárlás miatt (22,2 %) ül volánhoz, de meglepően sokan csak kisegítenek valakit, akinek nincs autója – ők is 4 százaléknyian voltak a nem reprezentatív mintánkban.
A jövő élhetőbb városai szempontjából kulcskérdés, hogyan lehet hatékonyabban közlekedni, minél kevesebb saját autót használva. Jól látszik mára a nyitottság is, elég sokan kipróbálták már a különféle mobilitási szolgáltatókat. A többségnek mára nem kell elmagyarázni, mi az, hogy carsharing, hogy nem olyan, mint a klasszikus autóbérlés egy nyaraláson. Egy applikációval minden elintézhető és a megosztott autót nem kell tankolni, parkolási díjat fizetni, szervizbe vinni, biztosítási ajánlatokat böngészni, abroncsot cserélgetni.
A megosztáson alapuló mobilitási szolgáltatók közül messze legnagyobb arányban éppen az autómegosztókat próbálták ki a válaszolók 43,8 százalékos arányban, de a kerékpármegosztás is igen népszerű 31,8 százalékkal, valamint a közösségi rollerhasználat 21,8 százalékos aránya sem rossz. E szolgáltatások egyik nagy előnye pontosan az, hogy kiegészítik a mobilitási mátrixunkat és egyik eszközről a másikra ugorva a lehető legcélszerűbben tudunk mozogni.
Mennyiért tennéd le a saját autót?
Nagy kérdés persze az is, hogy a lehetőségeket mennyire vagyunk hajlandóak a gyakorlatba is átültetni. Nagyon érdekes, ha fizetnének 100 ezer forintot évente azért, hogy a saját autó helyett valamilyen mobilitási szolgáltatást használjanak, akkor 34,3 százalék azt mondja, megtenné. Természetesen a kényelemről, amiről a saját autó elsősorban szól, sokan így sem hajlandóak lemondani – 44 százalék amíg teheti, biztosan megtartja ezt is.
Az adatok alapján a főként jó közlekedési infrastruktúrával rendelkező városokban sokan törekednek tudatosan hatékonyabbá tenni a mobilitásukat. Vélhetően egyre többen használnak valamiféle hibrid rendszert, ahogy éppen a legjobb közlekedni: mint olvasóink közül a biciklit és tömegközlekedést használók 17 százaléknyi, vagy az autót és tömegközlekedést vegyítők (29,4 százalék) aránya mutatja. Miközben van közel 9 százaléknyi Telex olvasó, aki igazán flexibilis módon akár autóval, tömegközlekedéssel és biciklivel is jár a mindennapokban.
A cikk megjelenését a Share Now támogatta
