2023. január 7. – 22:05
A Gólkirályság szerencsére nem egy óriási sudribunkóság, ami valószínűleg az egyetlen igazán pozitív dolog, amit el tudok mondani róla. A viccei ingáznak az „NDK-ból hozott kazettán láttam”-végletétől a néha egészen szellemesig; nem a valóságban játszódik, de cserébe legalább valami olyasmi helyen, ami hasonlít Magyarországra; az elhangzott mondatokról nem az fog az eszünkbe jutni, hogy így és ilyen dolgokról beszéltek már harminc évvel ezelőtt is a televíziókészülékben a humoros jelenetekben; és legalább úgy néz ki, ahogy valaminek a 2020-as években ki kell néznie a HD-felbontás, szélesvásznú tévék és digitális műsorszórás korában, nevezetesen hogy a kamera mozog, fény csak ott van, ahol lennie kell, még a vágással is kezdenek valamit, nem csak egymás mögé rakják a képeket.
Ez is valami.
A Gólkirályság az RTL új, saját gyártású, heti sorozata Kapitány Iván (A mi kis falunk, Drága örökösök) műhelyéből, és ha minden igaz, saját kútfőből, bár a sztorija annyira általános, hogy bármelyik másik európai országból jöhetett volna: egy vidéki focicsapatnak tévedésből egy testnevelés-tanárnő lesz az edzője, és ettől mindenki leteszi a haját.
Szabó Antóniát (Lovas Rozi) kirakják a tanári állásából – annak ellenére, hogy „tanárhiány van” –, amikor meglehetősen rosszul reagál egy akadékoskodó kollégára. Az NB I.-be talán éppen feljutó Csember FC-nél meg annyira megünnepelnek egy öngólos győzelmet, hogy a vezetőedző a kórházban végzi, begipszelt végtagokkal. A településen azonnal elkezdenek új edzőt keresni, és a balhés, világhírű, nem mellesleg ismeretlen helyen tartózkodó Szabó Tóni (Rudolf Péter, külön kredittel a stáblistán, de az első részben csak egy montázsban) sztáredző helyett véletlenül Szabó Antóniát sikerül leigazolni, és hát emiatt kész is a kalamajka.
A lényeg persze a részletekben rejlik. A részletek pedig a következők, amikre annyira nem feküdt rá a Gólkirályság az előzetes anyagokban, hogy a végeredményben egészen meglepőek. A helyi polgármester (Hevér Gábor) sógora ugyanis, ha jól értettem, államtitkár, és mivel a parlament környékén örülnek annak, ha egy térségben jól megy a futball, így ha sikerül a csapatnak feljutnia az első osztályba, akkor Csemberből még város is lehet. A focicsapat legfőbb támogatója pedig a helyi tojásmogul (Schmied Zoltán), aki annyi taót süllyesztett már bele a csapatba, hogy szeretne valamit végre kapni belőle, amire lesz lehetőség, ha hirtelen egy fejlődő városban lesz topvállalkozó.
A Gólkirályság címe tehát nem feltétlenül a rúgott gólok számát jelenti.
De még mielőtt azt gondolná bárki, hogy sikerült egy kereskedelmi tévének szórakoztató formába önteni különböző súlyos, regionális magyarországi korrupciós és vidékfejlesztési problémákat, el kell keserítenem: a Gólkirályság azért főleg a magyar vígjátéksorozatok leggyakoribb eszközeivel, a szemforgatással, a szokásosnál két fokkal indulatosabb beszéddel és jó sok sóhajtozással dolgozik. A vidéket nem úgy kell elképzelnünk, mint egy Krasznahorkaiba oltott A mi kis falunkat, hanem úgy, mint Budapest külvárosát, ahol a kocsmáros pallókból kivert dizájnpultból adja a sört és a kávét, a telekommunikációs reklámok statisztáira emlékeztető helyiek meg transzparensekkel tüntetnek, hogy egy nő lesz az edző.
A legjobb humorforrás kétségtelenül az, hogy Csember felsővezetésének muszáj elfogadnia, egy nő lesz a vezetőedző, és ezért próbálják palástolni azt, hogy amúgy nekik a nők maximum irodai dolgozók vagy takarítók, nem egyenrangú felek, és ezért folyamatosan a woke PC-terrortól rettegve próbálnak fogalmazni.
A közepes humorforrás az, hogy a tojásvállalkozó folyamatosan a tojásai miatt aggódik, és akkor mi azt úgy is érhetjük, hogy a heréiről beszél.
A legrosszabb humorforrás pedig az, amikor a polgármester szexelne a titkárnőjével (Sztarenki Dóra), de közben egy fontos telefonhívást bonyolít, és mint tudjuk, a vígjátékszereplők gyengéje az ellentmondást nem tűrően szexelni akaró nő, aki miatt kétértelmű dolgokat kell mondani a vonalban. A Gólkirályság forgatókönyvét egyébként a stáblista szerint három férfi írta – ez nem értékítélet, csak tény.
Bár egyértelmű, hogy Lovas Rozi karaktere a sorozat főszereplője, az első részben még annyira nagy a szórás, és annyira le kell rakni a különféle régiófejlesztési alapokat, hogy Szabó Antóniát nem ismerjük meg annyira alaposan. Vagyis amit megismerünk belőle, annak minimum megosztó lehet a megítélése: többször is felemlegetik a dühkitöréseit, egyik kollégáját csak úgy pofán vágja, amennyire próbálja Lovas kedvelhetővé és erőssé tenni, maga a karakter annyira felel meg a problémás nőszemély elvárásainak.
Ami csak azért furcsa, mert egyértelműen mindenki más sokkal kevésbé szimpatikusra van írva – a polgármester félrekúr, a segédedző irigy, a játékosok tanácstalan akadékoskodók, a szurkolók eltippmixelik a kasszát, és így tovább. Az még kérdés, hogy a Gólkirályság enyhíteni fogja-e ezt a kettősséget, vagy humorforrás lesz-e benne, hogy a főszereplője egy időzített bombaként működő potenciális hisztérika. Mert ha az, akkor az egyébként néha egész jól kibukó progressziója lehet, hogy csak csali. Mondjuk kétségtelen, hogy az ő nevét tudtam megjegyezni igazán a szereplők közül, amiben egyáltalán nem segít, hogy a három férfi főszereplő Laci, Csabi, és Géza.
Már megint sikerült sokkal komolyabbnak mutatnom azt a sorozatot, amiben Növényi Norbert egy törzsszurkolót játszik. A Gólkirályság messze nem olyan presztízsszándékkal készült, mint mondjuk A király, de nem is akarja annyira a nézőket zavarba hozni, mint A nagy fehér főnök. Kapitány Iván sorozata szórakoztatni akar, és én már annak örülök, hogy az első részéből a dohos viccek vannak kisebbségben. Nehéz megmondani, hogy merre fog ez továbbmenni, a beharangozók alapján a következő részben meg fog érkezni egy Szinetár Dóra által alakított, jogi hárpiának stylingolt feleség, illetve egy kamerával rohangáló vlogger is, ami minimum kettő banánhéj minden mai sorozatnak. A Gólkirályság ennek ellenére egyelőre nem csúszott el az első résszel.
A Gólkirályság első része január 7-én látható az RTL műsorán, az új részek szombatonként érkeznek.
