2022. június 11. – 06:54
frissítve
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Mivel szerdán véget ér a Tátrai Nemzeti Park által elrendelt, november 1-től június 15-ig tartó téli zárlat, végre ismét neki lehet indulni Közép-Európa leglátványosabb magashegységének. Az ajánlott útvonal egy viszonylag könnyen megmászható és szélesvásznú panorámával bíró kilátóhegyre vezet, de a rövidebb és könnyebb verziók is látványos tavakhoz visznek.
A célunk a 2363 méter magas Kapor-csúcs (szlovákul Kôprovský štít), amihez látványos hegyi tavak sorozatán vezet út. Ez a túraút – mint a legtöbb tátrai magashegyi ösvény a Tátra szlovák oldalán –, egész télen le van zárva természetvédelmi okokból, de június 15-én feloldják a zárlatot. Így tehát a következő hétvégén már neki lehet lendülni a hegynek.
A túra kiindulópontja a Csorba-tavi turistaközpont, ahová kocsival, vagy a közeli Poprádból a tátrai villamosvasúttal lehet eljutni. Poprádra vonat és távolsági busz is jár Budapestről, kocsival az út 280 kilométer a fővárosi 0 kilométerkőtől. Ha az autót választjuk, akkor nagyjából 4 óra alatt érjük el a startpontot, ha tömegközlekedést, akkor kb 7-8 óra alatt.
A Csorba-tó (Štrbské pleso) túrázószemmel kissé túlépített környezetét (még egy hatalmas, elhagyott sísánc is meredezik mellette), és az ott gomolygó turistahadat gyorsan magunk mögött hagyjuk a piros jelű Tatranská magistrálán, ami a Magas-Tátra szoknyáján végighaladó túra-főútvonal. Ez a jól kiépített, széles, kövekkel kirakott túraút visz el első állomásunkig, Poprádi-tóig és a partján emelkedő erdei hotelig.
Az öt kilométer hosszú, 266 méteres szintemelkedésű séta nehézsége lényegében megfelel egy kellemes budai kirándulásnak, viszont a környezet már hamisítatlanul tátrai. A fenyvesből kiérve a hegyoldalban haladó túraútról többször is kitárulnak a hegység vad, csipkézett sziklafalaival övezett mély völgyei, a távoli merész csúcsok. A levegőben gyantaillat lengedez, amit hegyi szellő visz ide-oda a hátán.
Egy bő óra után látjuk meg a Poprádi-tavat, és a partján álló, fagerendákból épült Poprádi-tavi-házat. Az erdővel övezett, mélyzöld színű tó mellé szerencsére már nem terveztek beton síugrósáncot és egy egyéb monumentális építményt, így megmaradt nagyjából a természetes állapotában. Mikor első alkalommal jártam itt, tartottam kicsit az erdei hoteltől a szocializmusból megmaradt üdülőépület-jellege miatt, de nagyon kellemeset csalódtam. A szoba (hálóterem) meg a menza valóban a hetvenes-nyolcvanas éveket idézte, de a házat átlengi valami hostelszerű, diákos-nyugatias szellem, a kaja jó, az árak barátiak, szóval kiindulópontnak megfelel.
A túraajánlat all inclusive változata az éjszakai szállást, a tó körüli esti barangolást is tartalmazza, én személy szerint legalábbis szeretek a hegyen aludni, megvan a maga hangulata. Viszont ha nincs hely már a házban, vagy valaki úgy gondolja, hogy inkább egy nap alatt letudja a túrát, itt választhat. Kezdők, kevesebb hegyi tapasztalattal rendelkezők visszafordulhatnak a Csorba-tó irányába, és akkor egy 10 kilométeres, szép oda-vissza sétával meg is volt a tátrai kirándulás. Ezt egyébként helyszíni tapasztalatok alapján elég sokan gondolják így.
Akiben viszont még van energia, elindulhat felfelé a regényes Menguszfalvi-völgyben a 2000 méteren fekvő hegyi tavak, tengerszemek irányába. Itt újabb szintre emelkedik a túra: kiérve az erdőből először az 1600 méter körüli törpefenyő-övezeten hágunk át, ahol már semmi sem akadályozza a rálátást a csúcsokra. Ha süt a nap, itt még kellemesebb fenyőillat vesz körül. Az ösvény meredekebb lesz, a kövek már nem simulnak úgy össze, mint lejjebb, sokszor kifejezetten ugrálni kell rajtuk.
A völgyből láthatjuk a Kapor-csúcs látványos sziklagúláját is. Feljebb érve kopárabb sziklás részek következnek, eltűnnek a fák és a bokrok, csak a kisebb szigetekben zöldellő sziklagyep marad velünk. Az úttól nem messze csobog a Hincó-patak, kis tengerszemek mellett haladunk el. A csúcsok még óriás, szaggatott falként tornyosulnak előttünk. Ebben a környezetben érünk fel Szlovákia egyik legmagasabban fekvő tavához, az 1946 méteren fodrozódó Nagy-Hincó-tóhoz (Veľké Hincovo pleso).
A Nagy-Hincó-tó környéke egyben pihenőhely, sőt leeresztésre alkalmas relaxációs pont is. Mivel tátrai viszonylatban nagynak számít, sőt a maga 20 hektárnyi területével a hegység szlovák oldalának legnagyobb és legmélyebb tava, könnyen lehet olyan pontot találni mellette, ahol egyedül maradhatunk. Idáig már amúgy is kevesebben jönnek fel.
A különböző kék színekben pompázó tó (attól függően honnan nézzük, vagy mennyire tiszta az ég fölötte) meglepően mély, 54 méter. Egy nagy gleccserkatlanban keletkezett tízezer éve, amikor az utolsó gleccserek eltűntek a Tátrából. Vize nem élettelen, számos algafaj él benne, sőt az 1966-ban betelepített sebes pisztráng is meg tudott kapaszkodni a különlegesen zord viszonyok ellenére is. Nevét valószínűleg egy ide feljutó pásztor után kaphatta.
Vannak, akik a tóparti pihenő után visszafordulnak, és megelégednek a startponttól számított 17 kilométeres oda-vissza távolsággal, vagy tartanak az ezután következő csúcsmenet szédítő mélységétől. De mi menjünk tovább felfelé, ugyanis szépek voltak az eddigi tavak, de a leglátványosabb rész, a csúcsszféra körpanorámás, rideg világa csak most következik.
Egy meredeken felkígyózó túraösvény először egy nyeregbe vezet, ahol szusszanni lehet egyet, majd a Kapor-csúcs oldalában, végül gerincén lépegetünk a nagy szikladarabokkal teleszórt úton. A csúcs előtti utolsó méterek meredeknek tűnnek, de nem nagyon kell a kezünket használva kapaszkodni, nagyjából fel lehet lépcsőzni a tetőre.
A hegycsúcson három felől futnak össze a gerincek, a sziklák mellett tucatnyi ember is elfér egymás mellett. Olyan kilátás nyílik az észak-nyugatra és dél-keletre nyíló völgyekben fekvő tavakra, ami még a Tátrában is ritkának számít. Ha nincs viharos szél vagy szakadó eső, legalább fél órát lehet eltölteni azzal, hogy szájunkat eltátva élvezzük az elénk táruló látványt. Persze egy idő után el kell búcsúzni a csúcstól, és elindulni lefelé. A visszaúton ismerős lesz minden, mert ugyanarra megyünk végig a Hincó-tó, Poprádi-tó, Csorba-tó vonalon, amin feljöttünk.
A csúcstúra hossza 20 kilométer, de mivel 1120 méteres szintemelkedés és aránylag nehéz terep járul hozzá, egyszerre elég combos falat: tempótól függően 8-10 óra is lehet. A Hincó-tóig tartó közepesen nehéz menet csak 17 kilométer, a szint is kevesebb majdnem 400 méterrel, ezt már meg lehet járni egy fordulóval. A Csorba-tavi 10 kilométeres sétát meg inkább azoknak ajánlanám, akik még csak most ismerkednek a Tátrával. Én a hangulat kedvéért be szoktam iktatni egy menedékházas éjszakát a Poprádi-tavi-házban, de ki tudja mennyire szálltak el az árak tavaly óta (valószínűleg eléggé).
Bár több cég is szervez vezetett túrákat ide, ezeket az utakat meg lehet tenni túravezető nélkül is. Az ösvény jól kijárt, a jelek egyértelműek. A fentebbi régiókba viszont csak azok menjenek, akiknek nincs gond a lépésbiztonsággal és nem tériszonyosak. A zárt, kényelmes túracipő vagy bakancs alap, a változékony idő miatt kötelező az esőkabát meg valami könnyebb polárpulcsi, és az a tuti, ha a telefonra le van töltve a GPS-es térkép.
Nagyítható térkép ide kattintva:
Amire vigyázni kell: az esőt, vihart el kell kerülni, ahogy lehet. Egy nagyobb eső komoly patakokat duzzaszthat fel az ösvényeknél, amin nehéz átkelni, a villám pedig oda tud pörkölni a kitettebb gerinceken. Nyáron annyira nem jellemző, de zavaró lehet a sűrű köd vagy a viharos szél, ilyen esetekben el sem érdemes indulni.
Frissítés: A Magas-Tátra csúcsai nem könnyűek, tapasztalatlan túrázóknál könnyen balul sülhet el a csúcsmászás. Ennek érzékeltetésére hozzáteszem a túraajánlóhoz, amit Balogh Tamás túravezető írt lapunknak a cikk megjelenése után:
„Nincs olyan hét, hogy ne hallanám a mentőhelikoptert és ne látnék rosszul fölszerelt turistákat, akik a csúcsokra vágynak. Én látom, amikor a csoporttal nehéz megértetnem: gomolyog fölfelé a felhő, a csúcson életveszélyes lesz állni az esőben, ködben, pláne lejönni, miközben páran már pánikolnak vagy épp megélni, hogy a hölgyet, aki a felhőben eltévedt a sípommal próbálom megtalálni és aztán nyugtatni. Rengetegen nem ismerik föl a tériszonyukat, csak amikor már a láncot kell fogni... és nekem kell centinként segíteni neki, hogy életben maradjon és megnyugodjon a falak alatt. Szerintem nem szabadna a Kapor-csúcsra terelni a Tátrában még nem jártakat, a csúcs alatt a nyereg is fantasztikus kilátást nyújt a völgyekre.”
Tehát a Poprádi-tóig könnyen, a Nagy-Hincó-tóig viszonylag biztonságosan el lehet jutni. Jó időben, tátrai tapasztalattal a Kapor-csúcs sem okozhat problémát, de kezdőknek nem ajánlom a csúcsrégiót, és az időjárás a tapasztaltabbaknak is okozhat meglepetést.
További hasonló túrák a Tátrában:
