A 2504 méter magas Rysy, magyar nevén a Tengerszem-csúcs a Magas-Tátra egyik legnépszerűbb csúcsa. Két országból is támadják, mivel pont Szlovákia és Lengyelország határán csúcsosodik, sőt, ez utóbbi országnak a legmagasabb hegye. És itt van Szlovákia legmagasabban álló budija is. De micsoda kilátással! (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Már régóta terveztem a Rysy megmászását, aminek végül 2019 júliusában jött el az ideje. Nagyon ráérős menetet terveztem, mivel barátnőm és barátom mellett velünk jött legkisebb fiam, Vili, akit a hosszú, meredek kaptatók könnyen morcossá tesznek. Ezért három részre bontottam a felfelé 10 kilométer hosszú és 1222 méter szintemelkedést tartalmazó utat.
Első nap négy óra kocsikázás után a Csorba-tónál tettük le az autót, és felsétáltunk a Poprádi-tó mellé, a Podrádi-tavi erdei hotelbe, második nap innen fel a Rysy menedékházba, majd a csúcsmászást követően le a parkolóba és haza. Ez a beosztás ráadásul elég időjárásbiztosnak is tűnt, mivel a csúcsnak második nap délután és harmadik nap reggel nekivághattunk.
A Csorba-tóra (Štrbské pleso, 1346 m) nem sok szót vesztegetek, rengeteg bódé, rengeteg (autós) turista, sísánc, ronda nagy szállodák – ezt a helyet már elrontotta a civilizáció. Innen öt kilométeres séta a Poprádi-tó, és a partján emelkedő erdei hotel, szlovák nevén: Horský hotel Popradské Pleso.
Az égből foszlányokban csüngtek a felhődarabok, az eső hol szemerkélt, hol nem. Mégis megvolt a tátrai hangulat. Igaz, hogy ezt a részt elég sokan lesétálják a Csorba-tóhoz érkezők is, a kellemes budai kirándulásnak megfelelő 5 kilométeres, nem túl meredek (266 méteres emelkedéssel bíró) úton.
Kicsit tartottam az erdei hoteltől a szocializmusból megmaradt üdülőépület-jellege miatt, de nagyon kellemeset csalódtam. A szoba meg a menza valóban a hetvenes-nyolcvanas éveket idézte, de a házat átlengte valami diákos-nyugatias szellem, a kaja jó, az árak nagyon barátiak, szóval kiindulópontnak tökéletes.
Irány a Rysy
Egész este zuhogott, és a másnap reggel sem volt túl biztató. Még nedves időben indultunk el. Az önkéntes serpáknak kitett csomagok csillogtak a víztől, és bár szemeztem egy nagyobb zöldségcsomóval, a nedvesség miatt nem tettem a táskámba. (A fenti Rysy menedékházba – 2250 méterre – hivatásos és önkéntes serpák cipelik fel az árut, meg a mindennapi élethez való dolgokat, az önkéntesek teát vagy rumos teát kapnak fent cserébe.)
Ahogy haladtunk felfelé a Menguszfalvi-völgyben, kezdett felszakadozni a felhőzet, egyre többet láttunk a hegyekből. Vili egyik ámulatból a másikba esett és vadul fotózni kezdett a mobiljával. A Békás-pataknál kettéágazott az ösvény: balra a Nagy-Hincó-tó (1946 m) és a Kapor-csúcs (2363 m) felé vitt az út (ez egy majdani túrára maradt), jobbra pedig irány a Rysy a Békás-tavak mellett elkanyargó úton.
A Menguszfalvi-Békás-tavak elnevezés elég furcsán hat egy 1921 méter magas tónál, békát valószínűleg nem is láttak soha. A magas-tatra.info szerint a tavak valószínűleg a nagyobbik tóban található hatalmas szikláról kapták érdekes nevüket, amelynek legfelső köve keletről nézve guggoló békához hasonlít. Nem összetévesztendő a kicsit lejjebb található Poduplaszki-Békás-tavakkal, amik az aranyásó regék szerint bizonyos tátrai tavakban élő, aranyat lenyelő békákról kapták nevüket.
A mélyebb völgyhasadékokban itt már több centis hóréteg gyűlt össze, a nyári gyors hózáporok maradéka. Egy létrákkal, láncokkal túlbiztosított meredély után már majdnem a háznál voltunk, de a nyakunkba zúduló hideg havas esőt nem úsztuk meg az utolsó pár száz méteren.
A Rysy menedékházba beesve kiteregettük vizes cuccainkat, és amíg megszáradtak, megettünk egy tál forró káposztalevest. Ekkor tudtam meg, hogy a házban nincs vécé, ha dolgunk akadt, el kellett gyalogolni a sziklákon egy kb 80-100 méterre levő oromra, ahol a budi állt. Ködben, elsőre nem is volt olyan egyszerű megtalálni.
Irány a budi
Mivel a budi megközelítés roppant kényelmetlen, a menedékházat működtető csapat újítást eszközölt: a budi egyik fala (ülve a pont szembe levő) üvegszerűen átlátható műanyagból készült, így még az is unatkozásmentes nézelődéssel töltheti az időt benne, akinek elhúzódó szorulása van.
A panorámavécézés a lustábbakat is arra ösztönzi, hogy ne álljanak meg az odafelé vezető út elején-felén, hanem menjenek végig. Igaz, a reggeli csúcsban a sorban állás nem mindig kellemes, pláne a metszően süvöltő hideg szélben, de hát semmi sem tökéletes.
A menedékház máshogy nagyon jó, mint a lenti erdei hotel. A komfort itt úri huncutság. A mosdó (kézmosó) kint van a budi mögött, áram nincs, a térerő és wifi szitokszónak számít. Este petróleumlámpákat tesznek az asztalokra és félhomályban megy a kártyázás-társasjáték.
Szobatársainkról, egy német családról hamar kiderült, hogy zenei talentumok, kislányuk Chopint zongorázott a menedékház pianínóján (mert az viszont van), apja pedig dzsesszt, főleg ragtime-ot. Közülünk Balázs válaszolt gitárral, klasszik rockszámokat pengetve.
Irány a csúcs
A muri előtt azonban még megmásztuk a csúcsot. Elállt ugyanis az eső, stabil száraz idő ígérkezett pár órára, ami reggelre egyáltalán nem volt biztos. Egy szűk óra alatt különösebb megerőltetés nélkül fel is másztunk, sajnos a felhők miatt semmi kilátásunk sem volt.
Másnap reggel derült ki, hogy jó döntés volt, délelőtt 10-ig esett az eső, csepergésben indultunk el lefelé. Ahogy azonban elhagytuk a csúcsrégiót, felszakadozott a felhőzet, kisütött a nap.
Mire leértünk a Poprádi-tóhoz már szinte semmi felhő nem volt az égen. Kicsit vidámabb volt így a tó és a ház hangulata. A jó idő megnyitotta a turistazsilipet is, dőltek a túrázók, hatos-nyolcas csoportokban haladva a csúcs felé. Becslésem szerint elhaladt mellettünk vagy 300 ember, valószínűleg nem sokuknak adatott meg, az ami nekünk, hogy magunkban legyünk a csúcson. Igaz, ők legalább láttak valamit.
Összegzés: Sokan takarékossági okokból egy nap alatt másszák meg a Rysyt, rohanás fel, rohanás le, aztán haza. Én jobban szeretem a kényelmes menetet, jobban át tudom élni a természetet, megismerni embereket, fent aludni a magasban, ráadásul fiamban is egy szép, kényelmes túra emléke maradt meg, nem úgy, mint a Nagyszalóki-csúcs megmászása után. A két érintett turistaház más-más okokból, de nagyon jó döntésnek bizonyult, és nem is volt drága: a lenti házban 20 euro a szállás fejenként, fent 24, a félpanzió lent 15 euró, fent pedig 13 euró, azaz fejenként összesen 72 euró két napra, és már csak a sörre kell költeni. A Csorba-tónál a parkolás napi 5 euró. Ami fontos: hétvégén, tuti jó időben tömegekkel kell számolni, ezért nem is bánom annyira, hogy esett kicsit az eső.
A túraútvonal részletes térképe ide kattintva nézhető meg.
További hasonló túrák a Magas-Tátrában:
- Félelem és reszketés a Vörös-torony-hágón
- Nyit a Magas-Tátra, irány az egyik legkönnyebb és legszebb csúcsa: a Kapor
- Menedékház a Karbunkulus-torony alatt, a Zöld-tó partján
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2019-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.