2022. április 7. – 05:08
Képregényrajongóként még most is egészen hihetetlen leírni, de 2022-ben eljutottunk oda, hogy külön tévésorozat készült a Marvel világában azért inkább a hardcore fanok körében ismerős Moon Knightból (itthon Holdlovag), ráadásul olyan A kategóriás színészekkel, mint Oscar Isaac és Ethan Hawke. A Disney a Marvel megvásárlása óta tényleg eljutott oda, hogy nincs az a képregénykarakter, ami picit is népszerű, és ne lehetne valahogy bevonni a globális Marvel-gépezetbe. Túl vagyunk a zseniális WandaVisionön, a rettentően szórakoztató Lokin, na meg pár közepesebb produkción (Falcon and the Winter Soldier, Hawkeye), és hol van még a vége.
A Disney tényleg halál komolyan gondolja, hogy évi 2-4 mozifilm mellett a streamingpiacot is elfoglalja.
Annyira sok kontentet gyártanak a Marvel-moziuniverzum (MCU) világában, hogy szép lassan nem lesz olyan hónap, amikor ne szólna valami új szuperhősös cuccról az internet. Tavaly öt új sorozat jött ki egy év alatt, illetve négy új mozifilm – sőt öt, ha a Sony által gyártott Venomot is idevesszük.
És ezt a brutális tempót a Disney arra használja, hogy a kissé megkésett streamingpiacra való beszállásából eredő hátrányt (Magyarországról például csak júniustól lesz elérhető a Disney+) annyi „márkázott” tartalommal faragja le, hogy mindenhol megkerülhetetlen legyen a Netflix vagy az HBO Max mellett. Ez a sok Marvel-cucc kiegészülve a Star Wars-sorozatokkal garantálja, hogy gyakorlatilag folyamatosan hype legyen a Disney+ körül, de közben azzal is jár, hogy a jól ismert és bejáratott nevek és arcok helyett valami rizikósabbhoz kell nyúlni.
A Moon Knight még úgy is rizikós vállalásnak tűnt a Disney-től, hogy papíron évek óta minden adott egy erős adaptációhoz: a Holdlovag gyakorlatilag egy sötét, szuperhősös pszichothriller, amelyben a főszereplőnek disszociatív személyiségzavara van, ezért 3-4 alteregó él a fejében, ráadásul az egyik egy ősi egyiptomi halálistent szolgál, ami még jobban megbonyolítja a dolgokat. A disszociatív személyiségzavart elég sok kultikus film (Harcosok klubja, Viharsziget, A gépész) dolgozta már fel, de a Moon Knight-képregények egészen extrém szintig tolták el a koncepciót, ami miatt rajongók körében nagy kedvenc lett a karakter még úgy is, hogy sosem tartozott a Pókemberek, X-Menek és Bosszúállók világába. Pláne, hogy viszonylag új karakternek számít, mert igazán a nyolcvanas–kilencvenes években lett népszerű a képregényekben.
Látszik is a sorozaton, hogy az eddigi két rész alapján nem akarják rögtön összemarvelezni az egészet. Nincsenek kikacsintások más filmekre, nincsenek innen-onnan ismerős mellékszereplők, két epizód alapján a Moon Knight sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy egyáltalán megértesse a nézővel, mit is lát a képernyőn. Aztán az utolsó részekben elég felbukkannia ennek-annak, hogy minden a helyére kerüljön a nagy összképben.
A történet fókuszában egy fiatal brit férfi áll, aki egy múzeum ajándékboltjában dolgozik. Aztán szép lassan egyre több egészen megmagyarázhatatlan dolog történik vele, és kiderül, hogy van egy másik énje, egy erőszakos gyilkológép, ráadásul valami túlvilági hang is beszél a fejében. Az első két rész ezt az így leírva lehetetlennek tűnő helyzetet próbálja a legérthetőbben lefesteni, sokkal több humorral és helyzetkomikummal, mint amit a képregényolvasók megszoktak a karaktertől. Ahogy a szerencsétlen bolti eladó felfűzi a saját ismeretlen életével kapcsolatos szálakat, úgy derül ki, hogy itt valami egészen másról van szó, mint szimpla elmebajról, személyiségzavarról vagy mentális összeroppanásról.
Oscar Isaac láthatóan nagyon élvezi a karakterét, bár úgy isten igazából csak az egyik ilyen személyiségét ismerhettük meg. A hírek szerint Isaac volt az, aki Ethan Hawke-ot berántotta a sorozatba mint a homályos motivációjú mellékszereplőt, és látszik is a közös jeleneteiken, hogy bár nem törik össze magukat, abszolút megvan a kémia kettejük között. Ami nincs meg egyelőre, az a Moon Knight sajátos képi világa, atmoszférája, stílusa.
A sorozatot részben Magyarországon forgatták (a Madách tér itt Londonban, Szentendre az Alpokban van), és kicsit nehéz elvonatkoztatni az ismerős helyszínektől úgy, hogy sajnos eddig a Moon Knight nem találta meg a saját hangját. Vicces, de nem hahotázol. Dráma, de mégis sokkal könnyedebb. Akciódús, de azért nem annyira. Néhol jól néz ki, de aztán valami CGI-szörny belerondít a látványba. Az indokolatlanul instabil kamerarángatásokat pedig egyáltalán nem értem. Hiába van egy nagyon erős vizuális arculata a karakternek és világának a képregényekben, a tévésorozat szinte pont ugyanúgy néz ki, mintha bármelyik gyengébb Marvel-sorozatot nézném.
Azt mindenképpen ki kell emelni, hogy a kissé zagyva és nem túl izgalmas első epizódhoz képest a második rész már nagyon beindul, és akadnak benne erősebb jelenetek, de azt még nehéz megszokni, hogy a főhős személyiségzavarával való küszködése egyelőre inkább szórakoztatási célt szolgál, mintsem úgy isten igazából dráma forrása lenne. Nem mondom, én is felnevettem párszor, amikor szerencsétlen Steven Grant ráeszmél arra, hogy bizonyos emberek őt Marc Spectorként ismerik, de ez a karakter egyszerűen túl civil ahhoz, hogy komolyan lehessen venni egy ennyire drámai alaphelyzetben.
Ami nagyon feltűnő így két epizód, vagyis a komplett évad első harmada után, hogy ha tíz évvel ezelőtt lennénk, a Moon Knight valószínűleg csak egy alacsonyabb költségvetésű mozifilm lett volna, és nem vagyok meggyőzve arról, hogy a karakter eredettörténetét kell elmesélni hatszor 45 percben. Ez még nyilván változhat, de a Moon Knightnál tényleg érezhető, hogy előbb volt meg az igény a Disney részéről, hogy kell egy ilyen sorozat, mint az, hogy valójában miként lenne érdemes bemutatni egy ennyire kevéssé ismert szereplőt.
Az irány nem rossz, de egyelőre nem igazán érzem azt a potenciált, ami egy Loki vagy a WandaVision esetében megvolt. Ha a következő részek kicsit sötétebb tónust vesznek, ha minimálra veszik a CGI-szörnyeket, és egy picit komolyabb hangvételre váltanak, akkor a végére ez még egy egész jó kis sorozat lehet. De elsőre most inkább úgy tűnik, hogy Ethan Hawke és Oscar Isaac remekül szórakoznak Budapesten, utóbbi kipróbálhatja, milyen egyszerre két szerepet játszani, Kevin Feige, a Disney atyaúristene, pedig kihúzhat még egy nevet azoknak a képregényhősöknek a listájáról, akiket még nem vettek át a képregényekből.