2022. február 12. – 11:21
frissítve
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Kevés olyan kilátóhely van a fővároson kívül eső részeken, ahonnan a Duna kígyózó szalagja hosszan és jól látható. Az egyik ilyen a Naszály. A 652 méter magas hegytömb magában emelkedik ki a váci part fölött, innen a különlegessége: a tetejéről jól láthatóak minden irányban a nagyobb hegységek, a Mátra, a Börzsöny vagy a Visegrádi-hegység csúcsai is. Télen, hóban még egyedibb, sikerült így elcsípni.
Ez a cikk 2022. februári, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Az M2-esen autózva Budapestről észak felé már messziről feltűnik egy szép nagy szál hegy, aminek az oldalában sárgásfehéren virít egy működő kőbánya tájsebe: ez a Naszály. Nem véletlenül írom a nagy szál jelzős szerkezetet, a hegy neve ugyanis régen Nagyszál volt, ebből alakult ki a mostani elnevezés. Méghozzá állítólag azért, mert a Duna mellett az Alföld felől érkező, sík horizonthoz szokott kereskedők ezzel a nagy kőszállal találkoztak először, és mindig elcsodálkoztak: De szép nagy szál hegy!
A nagy hegy mérete az idők során csökkent ugyan a belsejét kitermelő sejcei mészkőbánya miatt, de a csúcsához, a festői Kopasz-tetői gerinc és a Látó-hegy kiugró sziklaorrához szerencsére nem lehet hozzányúlni. Ezeket helyeket fogjuk végiglátogatni, egy barlanggal megspékelve.
Tél végén a Naszály különösen jól tud kinézni, amikor napos időben egy vékony réteg hóréteg takarja, ami éles kontrasztot alkot a mélykék éggel. Ilyen volt január végén is, amikor ott jártunk, szinte az Alpok magashegyi hangulata köszönt vissza.
A hegycsúcsot négy iányból lehet megközelíteni, különböző jellegű túrákkal. A kéktúrázók általában Ősagárd irányából támadnak, lévén a hegyet átszeli az Országos Kéktúra nyomvonala, viszont Ősagárd a legbonyolultabban elérhető startpont autóval-tömegközlekedéssel. Szendehely felől is el lehet indulni, szintén a Kéktúra vonalán, és a hegy északi oldalának lábánál csörgedező Lósi-patak völgyében lehet visszakötni a starthoz.
Aki minden kompromisszum nélkül – szó szerint toronyiránt – a csúcsra törne, autóval felhatolhat a Naszály déli oldalán a kisgombási pihenőig-parkolóig, és egy rövid, de igen meredek kapaszkodón gyorsan felérhet a tetőre. Sáros-havas időben ez az út nem ajánlatos, mert roppantul csúszik. Mi most tél végén a negyedik, Budapestről legkönnyebben elérhető kiindulópont, Kosd felől indulunk.
A jelzésekre-jelzésváltásokra nem nagyon kell figyelni, mert a Z↺ jelzést követjük, ami egy 12 kilométer hosszú túrát takar, három kisebb kitérővel: a Násznép-barlanggal (KΩ), a Látó-hegyi panorámasziklával (K▲) és a Pádimentom-kővel (S+), így összesen a túra hossza meghaladhatja a 14,5 kilométert is. Tehát mindenestül egy kényelmes 4-5 órát rá kell szánni.
A Z↺ jelzés Kosd központjából, a templom mellől indul. Viszont mivel kezdetnek rögtön a forgalmas, járda nélküli főút szélén kell gyalogolni sokáig, ha legközelebb autóval erre jövök, kijövök Kosd határáig a Z↺ jel mentén, és a Bánya-völgy szájában kialakított parkolóban teszem le a kocsit. (A parkolóhoz közel van a váci busz Kosd, Erdészház nevű megállója is.)
Beérve az erdőbe, az első pihenőnél a kosdi szénbánya hősi halottainak emlékhelye áll. Az 1904 és 1931 között itt működött szénbányát egy tragikus vízbetörés után zárták be.
1931 szeptember 28-án egy kilenc fős csoport dolgozott a mélyben. A termelés helyszínét egy szűk lejtős járat (ereszke) kötötte össze a néhány méterrel magasabban húzódó vágattal. A hirtelen, nagy robajjal betörő víz ezen keresztül öntötte el a munkahelyet. Mindössze három csillésnek volt esélye menekülni, hat vájár meghalt.
A szomorú emlékű helytől kezdve folyamatosan emelkedik az út. Az emelkedő onnantól vált kaptatósabb ösvénybe, ahol Ősagárd felől befut a Kéktúra útvonala. A gerincen kisebb kopár kiemelkedés jelzi a Naszály előcsúcsát, a Kopasz-hegyet. A Kopaszok nevű platón több pontról is nagyon jó a kilátás, főleg a Mátra felé, ezzel is megelőlegezve a 150 méterrel feljebb álló kilátó panorámáját.
Télen ugyan nem látszik, de a fátlan gerincszakaszon mészkő sziklagyep hever a hó alatt. Tavasszal kész botanikai kiállítást lehet itt megtekinteni, számos védett növényfajjal. A Naszály az őslelőhelye pédául az endemikus Wittmann-repcsénynek, ami itt és még a Börzsöny pár pontján látható csak. A Kopasz-tető után kicsivel KΩ jelű övény ágazik ki lefelé, ez vezet a Násznép-barlanghoz, ahova télen 2000-3000, a barlangmentes Börzsönyből átruccanó denevér húzódik be aludni. Fontos: a denevérek nyugodt álma miatt a barlang szeptember 1-jétől április 30-ig nem látogatható! (Ha egy denevért télen felébreszt valaki, azzal egyben halálra is ítéli.)
A barlangba be lehet sétálni egy kisebb részen, ezért nem baj, ha van a zsákban fejlámpa. A középkorban még nem voltak olyan szerencsések, hogy ezzel a kényelmes világítóeszközzel szaladgáljanak a sötétben, ezért gyertyával világíthatott az a komplett lakodalmas nép, amelyik a török időkben behúzódott ide a dúlás elől a legenda szerint. Róluk kapta nevét a barlang.
A barlangtól még egy 120 méternyi szintet, azaz kb 30 emeletnyit kell felfelé haladnunk a gerincen, mire odaérünk a tetőn álló egykori vasbeton geodéziai mérőtoronyhoz. Ezek a mérőtornyok a GPS elterjedésével funkciótlanná váltak, leginkább kilátónak használják őket a túrázók. Sok közülük eléggé elhanyagolt, ezért ki van rájuk írva, hogy felmászni rá balesetveszélyes, de a Naszály tetején állónak alapvetően stabil a belső létraszerkezete, a tetőn is magas, biztos korlát véd, ezért saját felelősségre meg lehet próbálkozni a feljutással, mint azt nagyon sokan meg is teszik. Videón nagyjából így néz ki a feljutás:
A kilátó tetején forog velünk a szédítő körpanoráma: Budai-hegység, Pilis, Börzsöny, Mátra, Cserhát. Még éppen ellátni a fák koronacsúcsa felett, néhány év múlva ez már nem biztos, hogy így lesz, és akkor a Naszály-hegyi tornyot is átépítik talán egy magasabb kilátótoronnyá, mint tették ezt a Pilis-tetői vagy zengői geodéziai tornyokkal. A kilátószinten általában elég nagy a szél, pár perces nézelődés után mindenki gyorsan elindul lefelé.
A csúcsról visszafordul Kosd felé a Z↺ jelzés, de mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kihagyjuk a Naszály legszebb kilátópontját, a Látó-hegyi sziklateraszt. Ezért a Kéktúra nyomvonalán ledöcögünk az erdős lejtőn a befagyott, kicsi Naszályi vaditató tóig, és ott a kurta K▲ jelzést követve kisétálunk a Látó-hegy ormán álló Szent Margit kereszthez.
Bár ez a pont 120 méterrel alacsonyabban van, mint a csúcs, páholyszerű elhelyezkedésének köszönhetően szebb kilátás nyílik a pesti síkságtól a Viegrádi-hegyeken keresztül a Börzsönyig terjedő félkörre, mint a fenti toronyból. A dolomitgyepes sziklakibúvás hangulata is sokkal derűsebb, meditatívabb, mint a szeles tető. Innen lehet a legjobban látni a Visegrádnál a hegyek közül előbukkanó Duna fővárosig kígyózó, ezüstösen csillogó szalagját, és nem mellesleg kiváló uzsonnázóhely is.
A K▲ jelzésről a legkönnyebb a S+ jelű túraösvényen visszatérni a Z↺ túrakörútra. A találkozás után a két túraút együtt halad, és amikor elválik egymástól ott kell egy kicsit figyelni. Itt ugyanis megtesszük a harmadik kitérőt, továbbhaladva a S+ jelzésen a 700 méterre emelkedő Pádimentom-kőig. A Pádimentom-kő lényegében egy magas, sárgás mészkőfal, amit a helyiek régebben a naszályi márvány néven illettek. Az itt bányászott kőből a korábbi időkben a kőfaragók járdalapot, kockakövet faragtak, innen az elnevezés: pádimentom=padló. A kőfalat nyáron eléggé eltakarják a falevelek.
A kőfaltól visszatérve a Z↺ jelű körútra már csak egy nyugodt, erdei ereszkedés jön először a Cseresznyés, majd az Öregvasas nevű erdőrészen át Kosd határáig, ahol vagy bemegyünk a faluközpontba a túrajelzést követve, vagy levágjuk a lakott részeket a falu határán futó, majdnem a Bánya-völgyi parkolóig futó dűlőúton.
A faluközpontból indulva a túraút összesen 14,5 km hosszú, 578 méternyi össz-szintemelkedéssel és ugyanennyi lejtővel, amit – egy átlagos túrázót alapul véve – 5 óra alatt lehet végigjárni.
További Szépkilátás túrák a környéken:
