Félvakon a medvesi kerékpáros alagútban

2021. szeptember 25. – 12:51

Félvakon a medvesi kerékpáros alagútban
Az alagút bátorságpróbája után – Fotó: Fiantok Dániel

Másolás

Vágólapra másolva

Kalandok kerékpárral és gyalog Európa legnagyobb bazaltplatóján, a Medves-fennsíkon. Sötét alagút, várromok, misztikus bazaltcsúcsok, bazaltzuhatag, fanyúl: hibrid túraajánló az ország északi zugából.

„Ne kapcsold be a lámpát, csak nézd egyenesen a fényt az alagút végén, tekerj bátran, és bízz benne, hogy nem mész neki a falnak, így a legjobb átmenni!”

- ezt a nagyszerű tanácsot kapom kísérőmtől a medvesi bringatúrán, amikor az egykori somoskői kőszállító vasút épen megmaradt alagútjának sötéten ásító szája elé érünk.

Az erős ön- és közbizalomtréningnek is tekinthető százméteres gurulás eleje és vége félhomályban történik, de az alagút közepén egy jó 50 métert a puhán körülvevő, határtalan sötétségben tekerünk, totális bizonytalanságban, tekintetünkkel és minden reményünkkel a távoli fénypontba kapaszkodva. Pár másodperc alatt átélem, milyen lehet majd a dimenzióváltó utazás úttörőjének lenni egy féreglyuk-átjáróban, és már kis is érünk a napvilágra. Huhh!

A Bárnáról induló és Somoskőújfalura tartó, a Medves-fennsíkot átszelő bringatúrán kilencen indulunk el, és csak egyikőnk kenődik fel az alagútfalra, ami azt mutatja, hogy a küldetés, bármilyen eszementen is hangzik, teljesíthető. És persze a felkenődés sem tragikus csattanással végződik, csak túratársunk kabátválla dörzsölődik kicsit a kőfalnak.

Fent: háttérben Salgó vára, lent: fény az alagút végén – Fotó: Fiantok Dániel
Fent: háttérben Salgó vára, lent: fény az alagút végén – Fotó: Fiantok Dániel

A 17 kilométeres fennsíktúrán fenséges, 500 méter magasan fekvő, füves platón tekerünk át, ahol végtelen nyugalommal tölt el a hűvös szellőben hullámzó virágos gyeptenger, és kis kitérővel szép várromokat, szaggatott bazaltcsúcsokat és bazaltzuhatagot nézhetünk meg, de a sok látványból legmélyebben ez az alagúti antilátvány és hátborzongatóan jó érzés fog megmaradni.

A bringatúra a Palóc út nevű, uniós támogatásból létrejött, határon átnyúló civil-önkormányzati kezdeményezés tesztútjának egyik szakasza volt csütörtökön. A projekt lényege, hogy három magyar és szlovákiai falu egy-egy e-bike telephelyet hoz létre, így kialakítva egy palócföldi kerékpárúthálózatot, amit bérelt elektromos biciklikkel lehet majd végigtekerni Mátrafüredtől Hrušovon (Magasmajtényen) át Terényig a közös régión. A jövő tavasszal induló programhoz várhatóan Bárna is csatlakozik, onnan könnyebben fel lehet majd tekerni az egyelőre még csak saját biciklivel bejárható Medves-fennsíkra.

Mivel a csütörtöki biciklitúra továbbhaladt a Medves-fennsíkról a szlovákiai Rapovce (Rapp), majd Ipolytarnóc és Szécsény irányába, nem volt idő a Medves három nagy attrakciójára, a Boszorkány-kőre, a Salgóvárra és a határ szlovák oldalán álló Somoskő várára, de mivel ezeket tavaly egy gyalogtúra keretében végiglátogattuk, most nem is nagyon bántam.

Tekerés a Medves-fennsíkon – Fotó: Fiantok Dániel
Tekerés a Medves-fennsíkon – Fotó: Fiantok Dániel

Hogy néz ki a Medves-fennsík meghódítása gyalog?

A Medves-fennsík Európa legnagyobb területű, 500 méter magasan elhelyezkedő, majdnem 13 négyzetkilométeres bazaltplatója, ami átlóg a határon túl Szlovákiába is. Salgótarján mellett, a várostól keletre fekszik. A fennsík bazaltrétegeit nagy területeken dús, mezei virágokkal tarkított gyep borítja, ez adja a Medves-fennsík varázsát. Szinte hegyi klimatikus viszonyok között sétálgathatunk a síkon, mint egy hatalmas billiárdasztal tetején. A gyepű kisebb nagyobb dombjairól már jó kilátás nyílik a távolba, nagyon jól látszik a Mátra, a Bükk vagy a másik irányban a Fátra, sőt jó időben a Magas-Tátra is.

De nemcsak a fennsík szelíd hangulata utolérhetetlen, az aránylag szűk területű kistájra egy csomó valódi attrakció szorult. Ilyen a

  • Salgó vára,
  • Somoskő vára,
  • a Boszorkánykő,
  • a Bazaltzuhatag (Bazalt vízesés),
  • vagy a Zagyva-forrás.

A fennsík több irányból megközelíthető. Kerékpárral dél felől érkeztünk, de gyalog jobb Salgótarjánból, a Tatárárok Sportcentrum parkolójából elindulni. Innen indul az úgynevezett Medves zöld jelzésű turistaút, ami lényegében végigvezet majdnem az összes érdekes ponton. Ezt az utat gyalog egy éve jártuk be.

Fent: A Medvesi zöld jelzése, lent: a Fanyúl – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: A Medvesi zöld jelzése, lent: a Fanyúl – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Az ösvény kezdetben egy egyre szélesedő árok mentén halad felfelé az erdőben. Mintegy 200 méternyi szintet tartalmazó emelkedés után fenn is vagyunk a fennsíkon, ezt egy fából faragott nyúl jelzi egy turistaút-csomópont melletti tisztáson. Képletesen szólva innentől hátra is lehet dőlni, lényegében kellemes sétálgatás kezdődik.

A zöld jelzést követve 500 méter múlva újabb elágazás: balra térve a Salgó várához, jobbra pedig a Boszorkány-kőhöz lehet kisétálni. Az ösvény itt már kényelmes erdei úttá szélesedik, és megnő a kirándulók száma is, akik a közeli eresztvényi vagy a salgóbányai parkolókból sétálnak el a Salgó várához. (A közeli parkolóból sétálgatást nem számítom túrázásnak, ezért nem is ajánlom.)

Az elágazásnál forduljunk először balra. Kétszáz méter után a várnál vagyunk. Tájékoztató táblák informálnak arról, hogy a vár neve először 1341-ben bukkant fel. Építtetője a környék birtokosa, a Kacsics nemzetség őse lehetett. A várnak a török elleni végvári harcokban volt a legnagyobb jelentősége. 1554-ben csúnya nagy átveréssel a törökök elfoglalták, de szerencsére 1593-ban már vissza is foglaltuk.

A nagy trükk abból állt, hogy Kara Hamza bég embereivel nagy, vastag fákat vágatott ki, és a lecsupaszított fatörzseket úgy helyezte el a szemben levő hegyoldalon, mintha hatalmas ágyúk lennének. Az óriás „ágyúkat” meglátva Zagyvai várkapitány pedig úgy betojt, hogy rögtön feladta a várat. 1845-ben az akkor már romvár mellett vándorolt el Petőfi Sándor, és nagy megindulásában egy verset is írt róla Salgó címmel.

Fent: Salgó vára, lent: Salgó várának terasza – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Salgó vára, lent: Salgó várának terasza – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A várhoz lépcső visz fel, és egy kis csúcsíves kőkapun lehet belépni az udvarára. A teraszról jó a kilátás, főleg Salgótarján és a Karancs felé, de a 625 méter magasan meredező toronyból teljes a körpanoráma. Jól látszik északra a Somoskői vár is, délre pedig hívogat a Boszorkány-kő 571 méter magas bazaltcsúcsa. Egy negyedórás sétával gyorsan át is lehet menni.

A Boszorkány-kő csúcsa egy látványos, rétegesen lekopott bazaltcsúcs. Korábbi neve a Kis-Salgó volt. Drexler Szilárd helytörténeti kutató szerint valószínűleg egy közeli szikláról vándorolhatott át a csúcsra az elnevezés. Mára ez lett az irányadó név, a helyszíni információs táblára is azt költötték: a legendák alapján a fura bazaltlapon valaha boszorkányok szoktak táncolni.

A Boszorkány-kőről visszatérünk a Medvesi zöldre, ami innen Salgóbányára az egyre inkább üdülőfaluvá alakuló kistelepülésre visz. A falu határától nem messze van egy kis kitérőt téve a Zagyva forrása. Ez a forrás azért is számít kuriózumnak, mert nagyobb folyóink mind a határon túl erednek. A forrás körül korrektül kiépített foglalás van, a víz íze kissé vasas. A kis kitérő után a Medvesi zöld kiér a füves fennsíkra, kezdődhet az andalgás. A sztyepprét hangulatát már feljebb leírtam, gyalog talán még jobban átitatja a túrázót derűs, nyugodt hangulata, mint kerékpárral.

Fent: A Boszorkány-kő, a háttérben Salgótarjánnal, lent: piknik a fennsíkon – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: A Boszorkány-kő, a háttérben Salgótarjánnal, lent: piknik a fennsíkon – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A fennsík flórájáról a szakirodalom annyit ír, hogy nagy kiterjedésű erdők nincsenek rajta, tölgyesek, bükkösök, és ligeterdők viszont foltokban előfordulnak. Inkább lágyszárúakban gazdag terület, többek között fekete kökörcsin, odvas keltike, ikrás fogasír, tavaszi lednek, erdei galambvirág, bársonyos tüdőfű bólogat a szélben. A névadó barna medve az 1850–1860-as években eltűnt 2014 elejétől azonban újra felbukkant. Ottjártunkkor egy figyelmeztetést olvastunk az erdőben, hogy ne lepődjünk meg, ha látnánk egy példányt.

Jó három kilométert mehetünk a füves fennsíkon, aztán újra jön az erdő. Akinek van kedve, benézhet a közeli Somoskő előtt a zöld túraút mellett kialakított Kőtárba, ami lényegében egy szabadtéri geológiai múzeum, ahol hatalmas andezit- és bazalttufa-darabokat nézegethetünk. Somoskő környékén több pontról is látszik a magyarországi romvárakhoz képest elég szép állapotban fennmaradt Somoskői vár.

A Medvesi zöld bekanyarog Somoskőre, átkunkorodik a határon, és végül a vár bejáratánál áll meg. A vár a szlovák oldalon van, néhány méterrel a határon túl, utoljára tehát Trianon idején cserélt gazdát. Egyébként a szlovákok 1970 környékén kezdték el felújítgatni, 300 évvel azelőtt ugyanis portyázó lovasok porig égették.

Fent: Somoskő vára, lent: a bazaltzuhatag – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fotó
Fent: Somoskő vára, lent: a bazaltzuhatag – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A vár mellett áll a Petőfi-kunyhó, a nagy költő ugyanis nagy túrázó is volt, és 1845 körül a vár környékén túrázott. Megjárta a Somoskő vára és Salgó vára közötti utat, ezért ez a kb. egy órás útvonal máig a Petőfi-sétány nevet viseli. Petőfi már akkor kiszúrta, hogy Somoskő várának fala több helyen „gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van”. A vár mögött 10 perc sétára található az a bazaltkő-bánya, ahonnan ezeket a köveket bányászták az építkezéshez.

A bányáig mindenképpen el kell sétálni, mert egy európai viszonylatban is ritka képződményt lehet megtekinteni, a bazaltzuhatagot. A bazalt-vízesésnek is nevezett jelenség valóban úgy néz ki, mint egy kővé vált vízesés. Sugarai öt- és hatszögletű, hajlott, vékony bazaltoszlopokból állnak, amik 4 millió éve egy tűzhányó kráterében jöttek létre, a láva felszín alatti lassú lehűlése közben. Mintegy kilenc éve jártam erre, még egészen kicsi fiaimmal, akik mind a kővé dermedt bazaltzuhanytól, mind az általuk csak „romlott várként” emlegetett várromoktól is el voltak varázsolva.

Az ajánlott túraútvonal a Medvesi zöldről Somoskőnél a piros kereszt jelűre vált, ami délnek veszi az irányt. A széles úton legaloppozunk Eresztvényig (pihenő, büfé, játszótér), majd onnan tovább a sima piros jelű úton vissza tovább csatlakozunk bele még délebbre a Medvesi zöld már korábban megjárt részébe, ahol a Fanyúl kuporog. Onnan már csak pár kilométer lefelé Tatár-árok és a parkoló, ahol az autó vár.

Nagyítható térkép:

A körtúra ebben a formában egy 20 kilométeres, egész napos, de nem túl megerőltető menet, összesen 500 méternyi össz-szintemelkedéssel (és lejtéssel). A 20 kilométer gyorsan leszalad, mert gazdag a látnivaló-lista, és kellemes a fennsíki természetes korzó. Ha valakinek ez sok lenne, csökkentheti a hosszt öt kilométerrel, és a nagyobb emelkedőktől-lejtőktől is megszabadulhat, ha Somoskőről indul és érkezik – ugyanezen a nyomvonalon, csak a salgótarjáni kaptató nélkül.

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom