Megkönnyebbültek, mert a járvány alatt végre nem kérik rajtuk számon, miért vannak egyedül

2021. március 27. – 09:00

frissítve

Megkönnyebbültek, mert a járvány alatt végre nem kérik rajtuk számon, miért vannak egyedül
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A szerelmi életünknek is alaposan betett a járvány, a megszokott ismerkedési helyek mind zárva vannak, nem csoda, hogy a randiappok népszerűbbek, mint valaha. Miközben a legtöbben alig várják, hogy az élet visszatérjen a normál kerékvágásba, a kényszerszinglik számára könnyebbséget jelent, hogy az elmúlt hónapokban nem is kellett az ismerkedéssel foglalkozniuk.

Az egy éve tartó koronavírus-járvány teljesen felforgatta a megszokott életünket, és ez az ismerkedésre is igaz. Eközben talán sosem volt még ekkora szükségünk az emberi kapcsolatokra és arra, hogy legyen kivel megosztanunk az életünket. Azok a helyek, ahol klasszikusan ismerkedni és randizni lehetett, hónapok óta zárva vannak. Csak úgy leszólítani valakit az utcán vagy a buszon talán most még furcsább lenne, mint máskor, és hát lássuk be, az üzemi menzán elköltött közös ebéd nem éppen a romantika csúcsa. (Az Auchan szinglikosaras” megoldását inkább ne is említsük.)

Maradnak tehát a randiappok, első találkozásnak pedig a hosszú séták és a féllegális utcai italozások. Persze az sem segít a helyzeten, hogy kevesen mondhatják el magukról, hogy az elmúlt néhány hónap volt életük legjobb időszaka: sokan kerültek anyagilag nehéz helyzetbe, nem beszélve a bezártság, a magány és a stressz okozta mentális problémákról.

Végre nem kell magyarázkodni

Eddig főleg arról volt szó, hogy ismerkedés szempontjából milyen nehézségeket hozott a járvány. Vannak azonban olyanok is, akik számára megkönnyebbülést jelent ez az időszak, mondja Hammer Zsuzsanna klinikai pszichológus, család- és párterapeuta. A kényszerszinglik is megélik az egyedüllét és a bezártság nehézségeit, viszont felszabadulnak az ismerkedéshez kapcsolódó külső és belső nyomás alól.

Úgy érezhetik, a járvány miatt nincs szükségük kifogásra, nem kell magyarázkodniuk, hogy miért nincs senkijük, miközben körülöttük mindenki megházasodott, családot alapított.

Átmenetileg megszűnhet az az érzés, hogy biztos valami baj van velük, azért vannak egyedül. Emiatt a járvány levonulása után még nehezebb lesz nekik, újra szembe kell nézniük ezekkel az elvárásokkal, ami a korlátozások feloldása után várható felfokozott hangulat miatt sem lesz könnyű, mondja a szakember.

A kényszerszinglik azért egyedülállók, mert korábban sikertelenül próbálkoztak az ismerkedéssel, és mostanra beletörődtek helyzetükbe, hozzászoktak a társ nélküli élethez. Tehát nem azokra gondolunk, akik nem is akarnak párkapcsolatot vagy csak átmenetileg élnek egyedül. A 2011-es népszámláláskor a teljes lakosság körülbelül 12 százaléka vallotta magát szinglinek, de ebbe mindenkit beleszámoltak, akinek nincs gyereke, nem házasodott meg és nincs tartós párkapcsolata. A kényszerszingliség ennél szűkebb kategória.

Elsősorban a 30-35 év feletti férfiakat és nőket érinti a kényszerszingliség, aminek számtalan oka lehet. A társadalmi elvárások miatt nehezebben dolgozzák fel az elutasítást és a kudarcot. A fiatalabbak is szoronghatnak a gondolattól, hogy egyedül maradnak vagy hogy nem lesz gyerekük, de rajtuk kisebb a nyomás, mert tudják, hogy még van idejük. A szakember azt mondja, a klienseinek 60-70 százaléka fordul hozzá hasonló problémával, többségük a 30-35 évnél idősebb korosztályba tartozik, aminek az is oka, hogy legtöbben ebben az életkorban válnak éretté a terápiára.

A párkapcsolatokról kialakult hiedelmek is rengeteg félelmet generálnak: sokan azt gondolják a válások magas száma miatt, hogy nem is létezhet jó párkapcsolat. Ezt erősíti, ha valaki a környezetében is kevés jó példát lát hosszú távú kapcsolatokra. Gyakran gondolják tévesen azt a férfiak, hogy egy bizonyos kor felett csak a gyerekcsinálás miatt kellenek a nőknek – emiatt a gyerekes nők sokszor könnyebben találnak társat maguknak. Ugyanakkor elvált szülőknél lehet azt megfigyelni, hogy a gyerek jelenti a felmentést az ismerkedés alól.

A családban betöltött szerep, illetve az ellenkező nemű szülőhöz fűződő kapcsolat is szerepet játszhat abban, hogyan viszonyulnak az emberek az ismerkedéshez és az elköteleződéshez. A szabadidő hiánya, a túlzásba vitt munka és az ismerkedési szokások megváltozása szintén probléma forrása lehet. Hammer Zsuzsanna szerint aki már benne van a terápiás folyamatban, annak előnyére is válhat a járvány, mert nyomás nélkül foglalkozhat a problémáival, hogy később aztán megerősödött önismerettel és önbizalommal vágjon bele a járvány utáni időszakba.

És mondd, maszkot viselsz-e?

Amikor elkezdünk ismerkedni, általában először azt derítjük ki a másikról, hogy milyen hobbijai vannak, passzol-e az érdeklődési körünk, egyezik-e valamennyire a világlátásunk. Az appokon is legtöbbször ezeket adják meg profiljukon a felhasználók. A járvánnyal bejött egy új szempont is, mégpedig a vírushoz való viszonyulás. Van, akinek nem mindegy, hogy a másik mennyire veszi komolyan a járványügyi előírásokat és a maszkviselést. Ennek megvitatása sem túl szexi, de egyes egészségügyi szakértők egészen odáig mennek, hogy az első randi előtt érdemes lehet tesztelteni magunkat vagy karantént tartani.

Az ismerkedős appok is felismerték a problémát. A Bumble nevű appon, ahol csak a nők kezdeményezhetnek beszélgetést match esetén,

a Coviddal kapcsolatos preferenciáikat is megadhatják a felhasználók: belefér a személyes találkozó, vagy elsőre inkább csak online randiznának, zárt térben vagy a szabadban történjen a találkozás, ragaszkodnak-e a maszkviseléshez és a távolságtartáshoz.

Az Egyesült Államokban népszerű OkCupid felhasználóinak 56 százaléka mondta azt, hogy elvárja a maszkviselést az első randin.

Az is teljesen normális, ha valaki idegenkedik attól, hogy egy járvány kellős közepén randizzon. 2017-ben, amikor a koronavírus még kanyarban sem volt, a kanadai McGill University pszichológusai több száz 18 és 35 év közötti heteroszexuális egyedülállónál vizsgálták, hogyan befolyásolja ismerkedési hajlandóságukat a fertőző betegségektől való félelem. Egy teszt kitöltése után minden résztvevővel megnézettek egy ismeretterjesztő videót a baktériumokról és a higiéniáról, majd randizni küldték őket.

Azt találták a kutatók, hogy akik jobban tartottak attól, hogy elkapnak valami egy idegentől, azok kevésbé voltak nyitottak az ismerkedésre. Egyes kutatók szerint ez az emberi evolúcióra vezethető vissza; ha tudat alatt úgy érezzük, hogy valaki megfertőzhet minket, ösztönösen működésbe lép egy védekezési mechanizmus, hogy meggátolja ezt. A randizás kontextusában az jelenhet meg, hogy zárkózottabbá válik a viselkedésünk, jobban kerüljük a szemkontaktust.

Többet és hosszabban csetelünk a randiappokon

A nehezítő körülmények dacára a randiappok népszerűbbek, mint valaha. Még a világjárvány elején, 2020 márciusában 26 százalékkal nőtt a Bumble-ön küldött üzenetek száma, az Inner Circle nevű elit társkereső 116 százalékos növekedést jegyzett fel, a Tinderen 10–30 százalékkal hosszabbodtak meg a csetelések. Országokra lebontva is van pár adat a Tinderről: az első hullámban különösen súlyosan érintett Olaszországban február–március folyamán a naponta elküldött üzenetek száma közel 30 százalékkal, a beszélgetések hossza pedig 28 százalékkal nőtt, hasonlóan Spanyolországhoz. Más appokon is ilyen tendenciákat figyeltek meg.

Fotó: Justin Paget / Getty Images

Számos app a videóhívások bevezetésével próbált alkalmazkodni a járványhelyzethez. A Bumble-ön már 2019-ben elérhető volt ez a funkció, csak éppen alig használták – viszont az első nagyobb lezárások után 93 százalékkal nőtt a videohívások száma az appon. Ugyanakkor a fizetős funkciók és az előfizetős appok iránti kereslet visszaesett. Sokan ismerték fel az online randik előnyét: nincs akkora tétjük, mint az első személyes találkozóknak, nincs az a feszengés, hogy élőben is úgy néz-e ki a másik, mint a képeken, és könnyebb is kilogisztikázni, hogy mindkét fél ráérjen.

Daniel Ahmadizadeh, a Quarantine Together nevű appot kiadó cég vezérigazgatója szerint az online ismerkedés nem egy járványspecifikus problémára jelent megoldást, hanem általában véve arra, hogy az emberek magányosak, amit a pandémia csak tovább fokozott. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a megoldások a járvány után is velünk maradnak, vagyis az ismerkedési szokásainkra is hatással lesz a pandémia.

Együtt voltak magányosak

Miközben a Tinderről és társairól sokan az egyéjszakás kalandokra asszociálnak, a járvány alatt tömegeknek jelentettek egyfajta kapaszkodót ezek a platformok, legalábbis erre utal az üzenetek számának és hosszának növekedése. A Time szerzője, Raise Bruner saját tapasztalatait osztotta meg cikkében, története sok szempontból tipikusnak mondható. Baráti körében azt látta, hogy sokkal többet és tovább cseteltek az első találkozásig, mint máskor. Volt, aki hónapokon keresztül napi szinten beszélt a partnerével, együtt néztek sorozatokat, közösen rendeltek kaját, még online dupla randit is szerveztek. Aztán ahogy alábbhagyott a járvány, úgy múlt el a szerelem, élőben soha nem is találkoztak. Egyszerűen azért, mert már nem volt szükségük egymásra: kölcsönösen átsegítették a másikat a karantén legnehezebb időszakán, ez volt a virtuális kapcsolatuk célja és lényege.

A szerzővel is hasonló esett meg; hónapokig csetelt egy zenész sráccal, egyre bensőségesebbé vált a kapcsolatuk, de amikor végre élőben is találkoztak, kiderült, hogy valójában semmi közük egymáshoz. A cseteléstől nem érezte magát kevésbé magányosnak a karantén alatt, de legalább tudta, hogy nincs egyedül ezzel, összegzett a cikkíró.

Hammer Zsuzsanna óva int ezektől a csapdahelyzetektől, mert nagyon nehéz áthidalni a személyes találkozás és az online kommunikáció közti szakadékot. Hiába tudnak meg sok mindent egymásról, a való életben akkor is két idegen ember fog találkozni, és ez sokszor csalódással jár. Ez persze a járványtól függetlenül hátulütője az online ismerkedésnek, de most többen menekülnek ehhez hasonló virtuális kapcsolatokba.

Szakértők ugyanakkor abban bíznak, hogy ennek a trendnek lehetnek pozitívumai is. Logan Ury viselkedéskutató szerint az, hogy az emberek több időt töltenek az appokon a másik megismerésével, azt is jelenti, hogy a személyes találkozók felértékelődnek. „A járvány miatt minden randi értékesebbé vált. Sokan hosszú idő után most találtak újra maguknak párt, mert nem volt, ami elvonja a figyelmüket, nagyobb becsben tartották a randipartnerüket. Ha nincs járvány, ugyanúgy egyik virágról a másikra szálltak volna, egy még jobb lehetőség reményében.” Logan Ury szerint a járvány utáni időszak még kedvezhet is a hosszú távú párkapcsolatok kialakulásának. A lezárások alatt az embereknek volt idejük gondolkodni, kielemezni magukat, és emiatt talán jobban tisztában vannak saját vágyaikkal, tudatosabban vágnak majd bele a randizásba újra. Amarnath Thombre, a Hinge-t és a Tindert is birtokló Match Group vezérigazgatója szerint az adatok azt mutatják, az emberek sokkal jobban megválogatják, hogy kivel akarnak élőben is találkozni.