Jogszabály szerint nem lehet alkoholt fogyasztani szórakozó- és vendéglátóhelyen Magyarországon a koronavírusjárvány idején. Ez egy elég egyértelmű szabály, amelyet a vendéglátósok be is tartanak. De azzal már nehezen tudnak mit kezdeni, hogy számos helyen azért láthatóan vágynak az emberek a péntek esti szórakozásra, így az utcán alakulnak ki spontán italozások.
A Központ nevű népszerű fővárosi vendéglátóhelyet a napokban 60 napra bezárták, mert elvitelre kiszolgálta az embereket a járvány idején, és a járvány idején szokatlanul nagynak számító tömegjelenet alakult ki a hely előtt. Péntek esti körképünk alapján nem ez az egyetlen pontja a városnak, ahol az emberek spontán összesereglenek. Megnéztük, hogy működik az utcai kiszolgálás.
Budán a Móricz Zsigmond körtér általában az alap kiindulóhely, ha valaki jól akarja érezni magát. Délután öt óra körül a téren az Alapozó nevű búfelejtő környékén már gyülekeznek a magányos emberek. A pult mögül kapható bor, sör, rövid, ami kell. Egy idő után már mindenki elég jól érzi magát, kivéve a hely biztonsági őrét, akinek nem tetszik, hogy fotósunk közterületen végzi a dolgát. Jobb lesz tovább állni.
A következő pont normál, járványmentes időszakban is népszerű. Több alkalommal vitettem magam haza, sőt, vittem haza fiamat ernyedt állapotban az V. kerületi Erzsébet térről, ami az utóbbi időkben egyfajta réti italozóhellyé vált a város közepén. Most is hozta a formát: az óriáskerék környékén több, 8-10 fős, kamaszokból álló társaság iszogatott közepes tempóban a köztéri asztalra kipakolt üvegekből. A környező padokon párok kortyolgattak romantikus kettesben. Ahogy elnéztem, a forrás a közeli, József Attila utcai nemzeti dohánybolt lehetett.
Innen átsétáltunk a Bazilika mellé, ami a karácsonyi forraltborozás alappontja a fővárosban. A karácsonyi vásár hangulata még mindig tart a Szent István téren, forralt bor, kávé, sütemény kapható. 30-40 ember él is a lehetőséggel, fogyaszt.
A vendéglátóhelyen sorba kell állni, a pult előtt papír figyelmeztet, hogy a közterületi fogyasztás nem szabályszerű, a felelősség a fogyasztót terheli. A kiszolgáló hölgy is kedvesen közli: ne a közeli szökőkút környéken fogyasszam el a forralt boromat. Nem kérdezem meg tőle, hogy akkor mégis hol, mert látom: mindenki zavartalanul szopogatja a forralt borát, a szökőkút környékén közel, és távol.
A következő önpusztító hely a XIII. kerületi Pozsonyi út, ami amúgy is az elveszettek Bermuda-háromszöge. Bár jól értesült kollégák szerint itt általában jelentős számú, szabályokra magasan tevő polgártársunkra találhatunk, alapvetően néhány jókedvű, félig üres borospohárral hadonászó emberen kívül nem találkoztunk senkivel.
Nem úgy egy pár villamosmegállóval feljebb, a Széll Kálmán térhez közeli Lövőház utcánál. Ez a hely most nagyjából a főváros Sziget fesztiválja. Több hely is nyitva, de mindenki az utcán fogyaszt. Sör, forralt bor, rövid, mindegy. Egy csoporthoz csatlakozunk, akik egy trafódobozt használnak asztalnak.
A nagymamámat már beoltották, a pedikűrösöm maszk nélkül dolgozik, most már telibe szarom, minden nap itt iszok
– adja tudtomra egy lány.
Az utcán legalább száz ember, legtöbben maszk nélkül, kezükben bor, sör, vagy kávé. Az általános hangulat kellemes, a hátam mögött borízű hang kínálgat valamit azzal, hogy „ez már egyből fertőtlenített”.
Bemegyek az egyik helyre, kérni valami innivalót. A tulaj közli, hogy nemsokára végük. Csütörtök-péntek van még egy kevés forgalom, a korábbi 20-30 százaléka, és kész. Megiszom az egészségére egy unikumot, aztán elindulok hazafelé, mert vészesen közeledik a kijárási korlátozás esti nyolc órás határideje.
