2021. február 23. – 19:03
frissítve
Múlt csütörtökön a Telexen is olvashattak Tim Stormsról, aki 2012 óta tartja a legmélyebb, ember által kiadott hang rekordját, amely a mérések alapján nyolc oktávval volt alacsonyabb a zongora legalacsonyabb G-hangjánál. Ez elsőre egészen hihetetlennek hangzik, de tényleg igaz, a Guinness-rekordok között is pontosan így van hitelesítve, ahhoz tehát nem férhet kétség, hogy valóban ezt mérték a műszerek kilenc évvel ezelőtt.
Ez a hang természetesen annyira mély, hogy nemhogy emberi füllel nem lehet hallani, de még az extrém alacsony frekvenciákat észlelni képes elefántoknak is meggyűlne vele a baja. Na de akkor mi értelme van ennek a mérésnek, és lehet-e egyáltalán hangnak nevezni a műszerek által észlelt rezgést?
Mélyebbre, még mélyebbre
Tim Stormsnak azóta kivételesen mély a hangja, mióta az eszét tudja, ezt pedig tudta is kamatoztatni, mert már a kilencvenes években is fellépett énekesként, azóta pedig több a cappella együttesben és kórusban is megfordult már. A férfi 2000-ben döntött úgy, hogy kideríti, pontosan mennyire mély a hangja. Storms októberben kereste meg a Guinness Rekordok könyvét a különleges adottságával, nem sokkal később pedig le is szerveztek neki egy felvételt két zenész szakértővel, és rendkívül érzékeny mérőeszközökkel.
A férfi itt 8 hertzig jutott, ami természetesen elég is volt a rekordhoz, amit 2002 januárjában hitelesítették is, de Storms nem elégedett meg ezzel, nem sokkal később ő lett a legnagyobb hangterjedelemmel rendelkező férfi is. 2008-ban mindkét rekordját megdöntötte, az akkori mérések alapján a hangterjedelme tíz oktávot fedett le, a legalacsonyabb mért frekvencia pedig már bőven az emberi füllel nem hallható infrahangok között, vagyis a 16-20 hertz alatti frekvenciatartományban található.
2012-ben aztán végül Storms ezt a rekordot döntötte meg, amikor a mérések szerint egészen pontosan 0,189 hertzes volt a legmélyebb hang, amit rögzítettek.
Így aztán nem meglepő, hogy Storms a CNN-nek a legutóbbi rekordállítás után arról beszélt, hogy ő maga sem hallja, csak érzi az általa kiadott legmélyebb hangokat. Itt mondta el azt is, hogy miután egy fellépésén találkozott egy fül-orr-gégész specialistával, aki később megvizsgálta a hangszálait, kiderült, hogy azok a megszokottnál nagyjából kétszer hosszabbak, és jóval többet is mozognak.
Storms a különleges adottságainak köszönhetően a Decca Records korábbi pályázatát is megnyerte, és ő működhetett közre a Paul Mealor által komponált De Profundis felvételében, melyben a valaha volt legalacsonyabb kórusi hangot kellett kiénekelnie – ez amúgy egy E(1) hang volt, aminek 41,203 hertzes a frekvenciája.
Hókuszpókusz
A fentiek alapján az egyértelmű, hogy Storms hangja rendkívül egyedi, és olyan dolgok kiéneklését teszi lehetővé, melyekre valószínűleg elég kevesen képesek rajta kívül. Ahogy az a korábbi cikkünkben is linkelt, Lonesome Road című számból is hallatszik, a férfi éneke tényleg lenyűgöző, de a felvétel alapján az énekhangja nagyjából illeszkedik a mélybasszus, vagyis a basso profondo hangfekvésbe – itt a legmélyebb hangja a durván 30 hertzes H(0) volt.
Ez utóbbit a zeneszerző Iamyank mondta el a Telexnek, aki szerint ezt még bőven lehet zenei hangnak tekinteni, az infrahang tartományban viszont már nagyjából csak akkor dolgoznak amikor ipari zajt mérnek, például az épületek szellőzését, vagy a hajók motorjának morajlását. Pont emiatt ha feltételezzük is, hogy Storms képes egyenletesen 1 hertz alatti morajlást kiadni, erre akkor sincs sok értelme úgy hivatkozni, hogy a zongora alatt van nyolc oktávval. Technikailag ugyan a 0,189 hertz valóban nyolc oktávval van lejjebb a G(1)-nél,
de ennek sok köze nincs a hangokhoz, és a kifejezetten ipari zaj mérésére kialakított eszközökkel mérhető morajlást sem feltétlenül érdemes a zenei fogalmak közé keverni.
Ahhoz egyébként, hogy valaki ilyen frekvenciájú hangot adjon ki, a hangszálainak több mint ötmásodperces időközönként kéne rezegnie, egy ilyen ciklust pedig inkább lehetne ritmusnak nevezni, mint hangnak. Azt persze hozzá kell tenni, hogy valójában minden hang rezgés, csak olyan tempójú, amit az agyunk hangmagasságként észlel.
Iamyank szerint az is problémás, hogy nincs publikálva semmi a rögzített adatokból, pedig egy grafikus ábrázolás például sokat segítene a kielemzésében. Emellett pedig ugyancsak fontos az, hogy egy hang (kivéve a tiszta szinuszt amit semmilyen természetes forrás nem tud produkálni) nemcsak egy frekvenciából áll, vannak felharmonikusai, illetve intermodulációs termékei is, amik módosítják a hangszínt. Így aztán elképzelhető, hogy
Storms kiénekelte a szokásos 30 hertzet, és az érzékeny mérőműszerrel rendkívül halkan, de találtak a kiénekelt alaphangja alatt még rezonáns frekvenciákat.
Mint mondta, beszélhetünk arról, hogy Storms emberi erővel képes kiadni olyan hangot, aminek a legalsó mérhető rezgései még annyira erősek, hogy ezt a mikrofont meg tudja mozgatni, de összefoglalva úgy gondolja, hogy a férfi valószínűleg nem 0,189 hertzes hangot szólaltat meg, hanem az általa megszólaltatott hangnak a legalacsonyabb mérhető összetevője volt ez a frekvencia.
Emellett az is lehetséges, hogy Storms valamelyik izomzatával, például rekeszizommal képes a műszer által mérhető mennyiségű levegőt megmozgatni. Itt igazából olyan hosszú periódusról beszélünk, hogy akár nyitott tenyérrel is lehet olyan egyenletesen pumpálni a levegőt, hogy kijöjjön ilyen alacsony frekvencia.