A Pilis-hegység legmagasabb pontjának, a Budapesttől 30 kilométerre fekvő, 756 méteres Pilis-tetőnek a déli ormán érdekes, két skywalkszerű kilátóteraszt is magában foglaló, a talaj felett fémrácsokon haladó tanösvényt építettek ki. Amikor a hétvégén arra túráztunk, nyitva találtuk, ami azért furcsa, mert az építésről lehetett tudni ugyan, de az átadásáról nem volt hír. Nem csoda, hiszen még nem is történt meg.
A bejárat a csúcsplatótól körülbelül 50 méterre található a Z▲ jelű túraúton. Itt egy fémlépcsős hídon lehet átkelni a kétméteres, új kerítésen, ami a fokozottan védett területet óvja a vadaktól és a vandáloktól. Mivel sem zár, sem tiltó tábla nem állta utunkat, átlépcsőztünk rajta. Aki végigrohanna egy gyors videóban a tanösvényen, kattintson ide.
Egy hőségtől kicsit megfáradt réten találtuk magunkat, amit hosszában vágott át a derékig érő korláttal megerősített, 50 centis lábakon álló járórács az ormot takaró bokrokig. A réten tenyészik egyébként az egyik legféltettebb, őshonos növényünk, a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), aminek megvédésére épült egyébként az emelt járólapos tanösvény.
Ez egy ritka, a jégkorszak utáni hűvös kontinentális sztyeppidőszakból megmaradt bennszülött (endemikus) maradványfaj, ami a világon mindössze nyolc helyen, főleg Magyarország területén lelhető fel. Legnagyobb populációja, mintegy 3000 tő, az összállomány fele itt, a Pilis-tető délkeleti ormain, sziklagyepein éldegél.
Őszintén szólva hiába pásztáztam a szememmel, nem sok példányt láttam belőle. Mint később megtudtam, csak a talpam alá kellett volna néznem, mert az idén csak a rács alatt volt érdemben husáng, az árnyékolta és védte meg a vadtól. A fémfolyosó mellett még láttam egyébként a régi ösvényt, amit korábban a pazar panorámára áhítozók tapostak ki az akkor még tilosnak számító területen.
A fémpalló egy bokros sávon vitt át, aminek a túloldalán már szinte érezni lehetett a hatalmas űrt. A bokorfüggöny után elénk tárult a Budai-hegység és a Pilis által közrefogott hatalmas Vörösvári-medence, kelet felé pedig Pilisszentkereszt és a fölötte hullámzó Visegrádi-hegység. Nem túlzás, hogy ez a kilátás benne van Magyarország top 5 legszebb panorámájában.
Egy kis lépcsőzés után értünk le a fő kilátóterasz szintjére, a rozsdaálló fémből készített, rácsos aljú teraszra, aminek formáját a magyarföldi husáng virága ihlette. A fémszirmok legtávolabbi csúcsa már kicsit az Éles-kő nevű orom meredélye fölé nyúlt ki, skywalkszerű lebegési érzetet keltve. Akárha egy nagy hajó orrában álltam volna a közepes szélben, csak nem a tenger, hanem Pilis vonulata hullámzott alattam.
A fém tanösvénynek itt még nem volt vége, tovább haladt az ötven méter távolságban, kicsit alacsonyabban álló másik, kisebb kilátóteraszhoz, aminek panorámája ha nem is ért fel a fenti teraszéval, de szintén elég meggyőző volt. Innen a tanösvény tovább vitt a bokros-erdős hegyoldalba, ahol rendes ösvénnyé alakulva becsatlakozott a Z▲ jelű túraútba.
A teljes bejárás szélnek feszüléssel, fotózással, a panoráma fenékig kiélvezésével sem tartott tovább 20 percnél, úgy, hogy rajtunk kívül nem volt senki a környéken. Valószínűleg a hely megnyitásával kapcsolatos bizonytalan érzések tartják távol az embereket.
Ezért megkerestük a projektet felügyelő Pilisi Parkerdő Zrt.-t, hogy meg van-e nyitva a tanösvény, vagy nincs. A társaság válaszában elmondta: a hivatalos megnyitó körülbelül egy hónap múlva várható, el kell még készülniük ugyanis a tanösvényhez tartozó tájékoztató tábláknak. Viszont a kilátást addig sem akarták elzárni a látogatók elől, ezért a tanösvényre be lehet menni legálisan.
A Pilis-tetőn kiépült tanösvénnyel azonos beruházásban alakítottak ki egy hasonló fémrácsos siklóernyőstarthelyet is a csúcs északkeleti részén, amiről már tavaly írtunk. A Pilisi Parkerdő a Duna–Ipoly Nemzeti Parkkal együttműködésben nem jókedvéből vagy pénzégetési/turisztikai szándékkal vágott bele a két beruházásba, a tanösvény és a starthely egy kompromisszum nyomán készült el.
A szándék pedig az volt, hogy ha már az illegálisan használt, fokozottan védett területekről képtelenség kitiltani az embereket, akkor inkább a növényeket védő fémrácson menjenek be a világszép panorámás ormokhoz.
A következő hónapokban meglátjuk, mennyire sikerül távol tartani a rét letaposásától a túrázókat, siklóernyősöket. Az biztos, hogy a tanösvény bumfordi fémkorlátján átmászni elég kényelmetlen lenne, ráadásul teljesen fölösleges, hiszen az építményről sokkal jobb a kilátás.
A teljes egészében uniós támogatású projekt neve „Szárazgyepek endemikus növényfajainak megőrzése a pannon és alpesi biográfiai régióban”, összköltsége 1,6 milliárd forint (3,96 millió euró). Mint Csór Attila, a Pilisi Parkerdő osztályvezetője korábban elmondta, ebből 140 millió forint a pilis-tetői siklóernyős startrács, a fémkerítés és az emelt tanösvény, a keret többi részéből más magyar és szlovákiai élőhely- és fajvédelmi beavatkozások történnek.
A kiépítésnél figyeltek a természetvédelmi szempontokra is: csak egy keskeny sávot vettek igénybe a (kézi) anyagmozgatáshoz, betont sem használtak fel, a rámpa és támasztóoszlopai nyom nélkül eltávolíthatók lesznek, ha nem válik be a kísérlet.
A tanösvény több módon is megközelíthető. A legkényelmesebb ebben a hőségben, ha tömegközlekedéssel vagy autóval elgurulunk a Két-bükkfa-nyeregig, és onnan felsétálunk a Z▲ jelű, lezárt erdészeti úton haladó túraúton a csúcsig, majd vissza (ez oda-vissza nagyjából 10 kilométer, 170 méternyi emelkedő, ami három óra alatt megvan).
Ez az útvonal kerékpárral is legálisan járható, persze előbb fel kell tekerni hozzá az 590 méter magasban fekvő Két-bükkfa-nyeregig. Jó kondiban lévők, kánikulára fittyet hányók startolhatnak Pilisszántó szélétől is a P, Z, majd Z▲ jelű túrautakat követve, a táv hasonló, de a szintemelkedés majdnem háromszoros.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
A Pilis-tetőt érintő túracikkek a Szépkilátáson:
