Kevés olyan túrát ismerünk, ami egyszerre tartalmaz sóderes Duna-partot, erdős-árnyas völgyet, látványos sziklaormot, kellemes menedékházat és vadromantikus hegygerincet. A Börzsöny Szlovákiába szakadt kis darabján, a Burda-hegységben állítólag van ilyen. Nem kell kétszer mondani, hogy megnézzük.
Startpontnak a magyarországi határközség, Ipolydamásd (Orvosi rendelő buszmegálló) adja magát – ha vonattal-busszal érkezünk. Innen indulva átcsattogunk az új Damásdi hídon a szlovákiai Helembára (Chl’aba), és végigsétálunk a falu végében csordogáló Dolna-patakig. Kocsival érkezve itt érdemes megállni, megspórolva a menetből 2 kilométernyi felvezető gyaloglást.
A patak mellett indul el a hegység belseje felé a kék sávval túraút – a jel teljesen ugyanolyan, mint a magyarországi, kék sávval jelzett turistautaké. A túraút jó hosszan követi a Velká dolina, azaz a hegységet kifli alakban kettévágó Nagy-völgy vonalát. Széles, lankásan emelkedő, csikorgó murvás-kavicsos erdei utat taposunk.
Ami a magyar szemnek fura lehet: az út melletti pihenőkön stramm padok, rajtuk névtábla a finanszírozó polgártárs nevével. Nálunk ilyen nincs. Két kilométer után hagyjuk el az erdei utat egy meredekebb kis ösvényre térve. A letérőt akkurátus, piros kalapos útirányjelző tábla mutatja, mint az út elágazásainak túlnyomó többségén Szlovákiában.
Elég rövid, néha tüskés-bozótos szakaszon 100 méternyi szintet kaptatunk, lényegében ez a túra legnehezebb része. A tetejéről visszanézve viszont látjuk végig a hátunk mögött hagyott völgy mély barázdáját. A tető a balladai Pri troch studničkách (A három kúthoz) nevet viseli. Régebben rét lehetett itt vagy tisztás, most a fakitermelő teherautók fordulója vet hurkot. Hiába nézünk körbe ijedten, tarvágás nincs: itt inkább ritkítanak (szálalnak), azaz az egybefüggő lombsátor nagy része megmarad.
Teszünk egy kis kitérőt a száz méterre álló Ipoly menedékházhoz (Chata Ipel’), aminek esőteraszán kényelmesen meg lehet tízóraizni. De ha éppen szalonnát sütni támadna kedvünk, a kiépített tűzrakó helyen azt is megtehetjük. Mi maradunk a kolbász–kifli–gumicukor háromszögben, némi citromos-bodzás mentateával lekísérve. A menedékház zárva van, sajnos nem találunk semmi kontaktot, hol lehet kivenni, pedig nem lenne rossz hely egy éjszakára.
A háztól visszatérünk a kék jelzésen a Nagy-völgy felső karéja fölé. Nagyjából két kilométert gyaloglunk szintben a fennsíkon, végig a fakitermelő teherautóknak aszfaltozott erdőgazdasági úton. Az aszfaltról a Bajtavai útkereszteződésnél (Rázcestie na Bajtavu) zökkenünk vissza az erdei útra, ami dél felé fordulva becélozza a Dunát. Az erdei út átkígyózik a hegység három legmagasabb pontja, a Král’ova hora (Király-hegy – 375 m), a Plešivec (Keserős-hegy – 395 m) és a Burdov (Burda-hegy – 388 m) között. Közös bennük, hogy erdős a tetejük és nem vezet hozzájuk jelzett túraút, ezért fájó szívvel, de kihagyjuk őket.
Egy nyereg tágas mezején átvágva kiérünk a nevezetes Kovácspataki-sziklákhoz, azaz a hegység Duna feletti déli ormaihoz. Ezzel bezárjuk azt a Dunától Dunáig ívelő félkört, amit a Nagy-völgy bejáratánál kezdtünk. A túrának a Skaly (Sziklák) nevű kilátópont a legszebb része.
A kilátást sajnos ködfüggöny takarja, de mivel korábban egy teljesítménytúrán, valamint egy másik, kisebb kiránduláson már jártam itt, tudom, hogy mi van a szürkeség mögött. A 200 méterrel a folyó fölött meredező szikláról egy ritkán látható szögből látszik Esztergom városa és a hegytetőn magasodó bazilika, valamint a Duna S alakban kígyózó vonala a Garam torkolatával. A távolban a Gerecse vonulata fekszik. Az egyik legszebb dunai látkép Közép-Európában.
Ahhoz, hogy lejussunk Helemba felé a vízhez, 400 méternyit vissza kell mennünk, amerről jöttünk. Ehhez az orom szélén haladó, jelöletlen panorámaösvényt választjuk, ami egy tágas, szintén szép kilátással büszkélkedő pihenőhelyhez vezet a szikla szélén. (Legalábbis úgy sejtjük, hogy panorámás, mert látni itt is csak a ködöt látjuk most.) Innen még egy kicsi a Pod Kótou nevű, precízen megtáblázott turistaút-elágazás, ahol rátérünk a piros sávval jelölt ösvényre.
Az erdős gerincen leereszkedő túraút további meglepetéseket tartogat. Tölgyes erdeje őserdő jellegű, ahol élénkzölden világító, mohalepte kidőlt fatörzsek alkotnak szórakoztató akadálypályát. A szűk ösvény egy hatalmas árok vállán fut be az egykori Kovácspatak üdülőtelepre, ami után a hegység a magyar nevét kapta.
Kovácspatak a 19. század végén élte fénykorát. Ekkor még Magyarországhoz tartozott. Villák, vendéglők álltak itt, az úrinép minden héten gőzhajóval járt át a Dunán a tűzijátékkal egybekötött lampionos táncmulatságokra. A növekvő kereslet hatására megépült a Nagy szálló és a hozzá tartozó vendéglő. A társasági élettől pezsgő hely vonzerejét növelte, hogy a parton vezetett a Budapest–Bécs-vasútvonal, aminek megállót építettek itt. Aztán kitört az első világháború, megváltoztak a határok, elkezdett minden lepusztulni. A szálloda 1926-ban leégett, a villákat is elhagyták.
„A karcsútornyú villákból eltűntek a lebzselő mágnások” – így látta 1959-ben egy csehszlovák újság, amikor a Kovácspatak új korszakba lépett: rekreációs-szociális otthon épült a szálloda helyén. A szociális otthon még ma is áll, nem is kevés épülettel – ezt már a magyar gondnok közli velünk, aki a bejáratnál sertepertél. Egyben útba is igazít, merre van a strandnak is használt kavicsos part és hol találunk vendéglőt a feljebb álló panziók között.
Átkelünk a vasúti átjárón és a főúton, lemegyünk a közeli partra. Oké, így februárban nem egy Copacabana, de el tudjuk képzelni, hogy a sóderes parton nyáron akár csobbanjunk is egyet a melegben. Most inkább a ködben-felhőben úszó Helemba-sziget és a túlpartról átderengő hegyek látványa adja meg a hangulatot.
A part mentén indul helembai kiindulópontunk felé a S jelű turistaút. Ezt követjük a vasúttal és a folyóval párhuzamosan a hegyoldalban, majd befutunk Kovácspatak népesebb, üdülőkkel, panziókkal teli részére. Ott a gondnoki tanácsnak megfelelően megtaláljuk a Kék Hal vendéglőt, és beülünk egy 10 eurós juhtúrós sztrapacskára, valamint egy ugyanennyibe kerülő helembai halászlére. Megérdemeljük, innen már csak egy kilométernyi séta a Helembán parkoló autó, és még kettő lenne az ipolydamásdi buszmegálló. (Az utat Helemba központjáig megtehetjük a helyi busszal is, ha elcsípjük a 15 órás járatot.)
A Helemba kör az a fajta túra, ahová a menet közben összeszedett információk miatt még egyszer el kell majd mennünk. Mint kiderül, a jelöletlen ösvényen megközelíthető Burda-csúcs nagyszerű kilátást ad (most úgyse láttuk volna a köd miatt), a kovácspataki szociális otthon mögött pedig rejtélyes alagutakat rejt a sötét völgy.
Az útvonal ipolydamásdi starttal, nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További Duna-látó túracikkek:
- Örökpanorámás remetebarlang a Duna-kanyarban megtekinthető
- Lúdbőrzős panoráma a Hideglelős-keresztnél
- Gigantikus fa szószék a Duna-kanyar fölött
- Budapest legszebb túraútja az orrunk előtt van, mégse látjuk
- Az egyik legjobb Dunára néző panorámapont Magyarországon: a Naszály
- A megtalált déli Eurovelo nyomában
