Valamikor a hetvenes években gyűjtötték be a Dorog és Esztergom határában található Sátorkőpusztai-barlangból azt az elefántagyarra emlékeztető kristálycsodát, amit sokáig Tatán állítottak ki, több, a barlangból származó ásvánnyal együtt. A kiállítás költöztetése során úgy döntöttek, hogy a kristályagyar visszakerül eredeti helyére, az azóta rendbe hozott és folyamatosan kutatott Sátorkőpusztai-barlangba.
„A tatai gyűjteményről a 2010-es évek elején szereztünk tudomást: egy, a művelődési központban szervezett esemény kapcsán jártunk ott és vettük észre a példátlan szépségű, barlangunkat reprezentáló képződményeket”
– mondta Lieber Tamás, a Sátorkőpusztai-barlangot kutató Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) elnöke.
Hozzátette: azóta keresték a módját annak, hogy ez az anyag miként kerülhetne vissza oda, ahonnan annak idején összeszedték. Különösen egy 50 centiméteres, elefántagyarra emlékeztető, hajlott gipszképződményre fájt a foguk, ugyanis ez a formakincs azóta teljesen eltűnt a barlangból. Hogy erről a közelmúltig csak ábrándozhattak, annak elsősorban az volt az oka, hogy tulajdonosai ragaszkodtak a tatai kiállítás megtartásához, közölte.
A tatai Megalodus Barlangkutató és Geológus Szakcsoport tulajdonában lévő országos lelőhelyű ásvány- és ősmaradvány-gyűjtemény évtizedekig a tatai Magyary Zoltán Művelődési Központ aulájában volt látható. A tárlat egy része kényszerű költözés miatt egy ideje a tatai Vármúzeumban tekinthető meg. Innen került vissza az agyarra emlékeztető ásványkincs a barlangba.
A célunk, hogy az évtizedes gyűjtés eredménye egyben maradjon, hosszú távú terv pedig egy látványraktár kialakítása, ahol az egész gyűjteményt méltó módon mutatnák be, nyilatkozta Kürthy Dóra, a tatai Kuny Domokos Múzeum múzeum igazgató-helyettese. Addig is igyekeznek minél többet megmutatni belőle, ezért is örültek a BEBTE megkeresésének, hogy egy ilyen páratlan és egyedi bemutatóhelyre kölcsönözhetik az egyik darabot.
A Sátorkőpusztai-barlangot korábban a Telex Szépkilátás rovata is bejárta, a túráról készült cikket itt lehet olvasni.
Ahogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park ismertetőjében áll, a kőbányászat során felnyílt Sátorkőpusztai-barlang 1946-os felfedezésekor nagyon nagy geológiai kuriózumnak számított. A ritka és különös szépségű képződmények messze földről vonzották az ásványgyűjtőket és kincsvadászokat, így hiába zárták le a barlangot, rendszeresen feltörték.
A rongálásból kivette a részét a közelben állomásozó magyar és orosz katonaság is: előfordult, hogy egy magas rangú tisztet a barlangból kihordott ásványok díszsorfala fogadott. 1951-re a kristálykincs 70 százaléka eltűnt, elpusztult.
1958-ban vette át a barlang kezelését a Benedek Endre vezetésével megalakult dorogi Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport. Az 1980-as évek végén megszűnő társaság 1989-ben új tagokkal, új néven (Benedek Endre Barlangkutató és Természtevédelmi Egyesület) éledt újjá.
A BEBTE azóta is kutatja, üzemelteti azt. A járatokat elborító agyag- és törmelékréteget folyamatosan, szisztematikusan takarítják, hogy előkerüljenek alóluk a még megmaradt kristályformák. Így bújtak felszínre a barlangterem talán legkülönlegesebb képződményei, az 50-60 cm átmérőt is elérő, magasba törő gipszpillérek.
Kapcsolódó cikk:
