2023. június 27. – 12:31
A Bogármester gyerekei 2007-ben még pizsamában szaladgáltak a zölden világító szentjánosbogarak között, amikor is arra gondolt, hogy ezt az élményt másokkal is meg kell osztani. Ma már évi 12 helyszínen tart bogársétákat albogármestereivel, a tíznapos júniusi rajzási szezonban közel húszezer embernek. Vele tartottunk az egyik bogártáncra a Vácrátóti Arborétumban.
Vácrátóti Arborétum, június 17., 21 óra 8 perc: egy kisebb csoporttal állunk a hatalmas kert egyik szűkebb sétaösvényén az alkonyi félhomályban, amikor egy bokor alól mintha macskaszem villanna. A kis zöld fény kicsit táncol, aztán kihuny. Mintha jelzés lett volna, sorra jelennek meg a fények itt is, ott is. Néhányan felkiáltanak:
„Ott van!” „Tényleg!” „Ott is van!” „Hahh!”
A park sötét erdeje lassan életre kel. A szentjánosbogarak megkezdik szédült esti párzási táncukat. A zöldes fénypontok tántorgása térdmagasságban indul, majd egyre emelkedik. Olyan érzésem van, mintha egy házibuli végén elmenne az áram, és a sötét szobában zölden parázsló végű cigivel támolyognának összevissza az emberek. Rendkívül fura, de mégsem ijesztő, inkább bensőséges hangulatot sugároz a lidércfények imbolygása. A kóválygó fénypontok zöld pernyefelhőként vesznek körbe, így sétálgatunk egyik helyről a másikra kereken 22 óráig, amikor szinte gongütésre kihunynak a fények.
A szentjánosbogarak kifejlett bogárállapotukban a világ legártatlanabb lényei: nem bántanak se növényt, sem más élőlényt, ugyanis egyszerűen nem táplálkoznak. 10-12 napos bogárlétük egyetlen célja, hogy utódokat nemzzenek. A kis aranyos bogarak korábbi lárva korukban viszont kegyetlen gyilkosok – ezt már Halász Ferenctől, a Bogármestertől tudom meg, akivel egyik albogármesterének, Halász Krisztiánnak a társaságában találkozunk, még a séta előtt.
A tündérlét boldog 10-12 napja
Mint elmondják, a szentjánosbogár petéjéből pár hét alatt lesz lárva: egy lapított formájú, pondrószerű, hatlábú ragadozó fejlődik ki. Kedvenc eledele a nála sokszor nagyobb csiga: tüskeszerű rágójával megharapja, és mérget, emésztőszert fecskendez bele, hogy megbénítsa. A csiga néhány nap alatt láthatóan félfolyós állapotba esik össze, amit lárvánk egyszerűen felszürcsöl. Évről évre növekszik, míg a harmadik évben eléri 15 milliméteres kifejlett méretét. Természetes ellensége nincs, mert testnedve mérgező anyagot, lucibufagint tartalmaz. Éjjeli rovar, jól rejtőzködik, nem világító állapotban nemigen találkozunk vele.
A harmadik év végén bebábozódik, majd néhány hét múlva elkezdődhet az utolsó szakasz, a 10-12 napos tündérlét. Ebben az időszakban nem eszik, nem iszik, abból él, amit korábban felhalmozott magában. Alkonyat körül egy órát repül, és próbál a fény alapján a földön pucsító nőstények közül találni egyet (hogy miért is a pucsítás, nos, az később kiderül).
Először a hím kapcsolja fel a lámpáját, alkonyattól kezd röpködni a levegőben, aztán felizzanak odalenn a földön a lányok is. A hímek 50 méterről meglátják a nőstényt, az győz, aki először talál be. A sétán látunk olyan fűcsomót, ahol több bogár is hempereg, valószínűleg a későn érkezett hímek mérgelődnek gyertyát tartva az irigyelt légyotthoz.
A hím bogár mindenre rárepül, ami zölden és stabil helyzetben világít, még a saját, tócsában tükröződő fényére is. Egy ilyen csobbanás tragikus véget hoz, mert a szentjánosbogár nem tud úszni. A pókháló is súlyos csapda: ha egy szentjánosbogár beleakad, zöld fénye odahívja a többieket is, végül a háló úgy néz ki, mint egy karácsonyfa. Azt nem tudni, hogy a pók megeszi-e a mérgező bogarakat, de becsomagolja őket szépen, biztos, ami biztos.
Az este facéran maradt nőstények takarodó után is reménykedőn pislognak, akár fél 11-ig is, hátha arra téved egy megkésett lovag. Az arborétumban láttak már olyan világító nőstényt is, amelyik éjfélkor még emelgette a hasa alól világító kis lámpácskáját a fölötte álló kerti lámpa felé, hátha „a nagy hímnek” kedve szottyanna mégis egy aktusra. A legerősebb fényt a nagy szentjánosbogár nősténye adja, neki kétszer két milliméteres területen világít a lámpása.
A fény a hasa alól jön, ezért pucsítania kell, így Batman-lámpaként vetíti a fényét az ég felé, tudom meg a plasztikus leírásból.
A fény egyébként a luciferin nevű szerves vegyület (benzotiazol-származék) oxidációja közben keletkezik: a folyamatot a luciferáz nevű enzim katalizálja. A luciferin ATP (adenozin-trifoszfát), magnéziumionok és oxigén jelenlétében oxiluciferinné alakul, miközben fotont bocsát ki. A szentjánosbogár szabályozni tudja a fényerejét az oxigén elzárásával.
Maga a bogárszex pár óráig tart, ilyenkor szégyenlősen lekapcsolják a fényt. A hím dolga végeztével lefordul a párjáról és egy cigarettányi idő alatt meghal. A nőstény még pár napig él, aztán elpusztul a peterakás után. Ha nem sikerül párosodni, a bogarak 10-12 nap elteltével dolguk végezetlenül pusztulnak el.
Miből lett a Bogármester?
Azt már tudjuk, miből lesz a szentjánosbogár, most nézzük, hogy született meg a Bogármester. Halász Ferenc a Duna–Ipoly Nemzeti Park alkalmazottja volt, ilyen minőségben kapta meg az alcsúti arborétum vezetését. Az alcsúti arborétum máig a leggazdagabb szentjánosbogárban, de ezt sokáig kevesen tudták. Mint Halász Ferenc felidézi: amikor 2007-ben látta, hogy gyerekei pizsamában szaladgálnak a szentjánosbogarak fényében, akkor gondolt először arra, hogy ezt az élményt meg kell osztani mindenkivel. Ekkor kezdődtek az első bogárséták.
Alcsúton rohamosan terjedt a séták népszerűsége. Az első évben még csak 35-en, a másodikban 1500-an, 2015-ben pedig nyolc nap alatt már 12 ezren érkeztek világító bogarakat nézni, emlékezik vissza Halász Ferenc. Mint felidézi, ekkor olyan volt már a rendezvény, mint egy tescós tűzriadó. Egyértelmű volt számára, hogy így nem folytathatja. Eljött a nemzeti parktól, egyeztetett az ország különböző alkalmas helyszínein, hogy ahol van megfelelő terület, ott is legyen séta, hogy a tömeg el legyen osztva. Ekkor vette fel a Bogármester nevet, mint mondja: „Valamit ki kellett találni rá.”
Azóta ő és számos albogármestere koordinálja a sétákat 12 helyszínen: Alcsút mellett Soroksáron, Zircen, Eplényben, Vácrátóton, Cserépfalun, Felsőtárkányban, Tatán, Gemencen, Pécsen, valamint a Jági-tónál és Királyréten is – a Magyar Arborétumok és Botanikuskertek Szövetségének tagkertjeiben vagy szabad területen. Általában június 10. körül kezdődik Vácrátóton a bogártánc, és Zircen fejeződik be július első napjaiban. A természetes előadás kezdetét sok minden befolyásolhatja a terület mikroklímájától a csapadékon át a hőmérsékletig.
Olyan volt már, hogy kevesebb volt a bogár, ilyenkor felajánlom, hogy a látogatók jöjjenek vissza ingyen – mondja a Bogármester. Ha eső van, a tánc akkor sem marad el, sőt akkor a legszebb, mert a tócsákban tükröződve megkétszereződik a fénypont. Sok év alatt csak három alkalommal maradt el teljesen bogárséta, mindháromszor balesetveszélyes, nagy szél miatt.
Van aki befőttesüveggel jön, hogy bogárlámpát vigyen haza
A Bogármester szerint Alcsút igazi nagyüzem, ott akár 1500 látogató is érkezik egyszerre. A többi helyszín emberléptékűbb, 30-as csoportokban viszik a látogatókat bogártáncot nézni. A bogárséta Halász Ferenc szerint sok embernek az első lépés a természet felé. Sokszor olyanok érkeznek, akik valószínűleg még sosem voltak erdőben. Emlékszik egy kigyúrt, sötét üveges Audival érkező vendégre, akit miniszoknyás barátnője lepett meg a sétával, ajándékba. A férfi eleinte annyira idegennek érezte magát a fák között, hogy átverésre gyanakodott. Aztán felkapcsoltak az első kis fények, és teljesen odalett a látványért.
Előfordult, hogy egy kisgyerek egy befőttesüveggel érkezett, hogy a mesék alapján lámpást készítsen a bogarakból, és hazavigye őket. Mások villogós cipőben érkeznek vagy vadul vakuznak bele az éjszakába, de végül mindenki megérti a lényeget, és élvezi a kirándulást.
A Bogármester azt mondja, mára lényegében a bogárséták szervezéséből él. Mint mondja, júniusban van egy jó hónapja, aztán a családdal és a rendezvények védjegyügyeivel foglalkozik.
A bogárséták ugyanis nemrég nemzeti parki termékvédjegy elismerést kaptak mint eredeti ökoturisztikai szolgáltatás.
Hozzáteszi azonban, hogy sosem titkolja: nemcsak az arborétumokban vagy bogársétákon lehet találkozni a szentjánosbogarakkal. A nyitott helyekre, például a Jági-tó mellé vagy Tatára jegy nélkül is elmehet bárki a sétákon kívül is. Az ország egyéb területein tízezres nagyságrendben röpködhetnek júniusban a bogarak: a sötétebb, ligetes, fás-bokros, nem bolygatott erdei részeken könnyen lehet találkozni velük. A bogárséták mindössze a biztos, biztonságos helyszínt és az információk lelőhelyét kínálják. Sok helyszín így is hetekkel előre betelik.