Hirsch-orom: a világ legdemokratikusabb erdei obeliszkje, amelyre a miniszteri tanácsos neve mellé még az útkaparóét is felvésték
2023. február 25. – 15:54
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Ahogy a Börzsönynek, a Visegrádi-hegységnek is a déli fele a népszerűbb, és ez nem is csoda, hiszen ez esik közelebb a fővároshoz, ahonnan hétvégenként megindul a kirándulók özöne. Az északi oldalhoz kicsit többet kell utazni, akár rettenetes, 15-20 perccel is többet, ezért oda jóval kevesebben mennek. Ezért ezek a részek nyugodtabbak, jobban el lehet merülni a természetben. Ilyen helyeken halad mostani túránk is, ami nevezetes ormokat, kilátókat, erdei tavakat és egy ősi kolostorromot köt össze.
Pilisszentlélekről indulunk, a tömegközlekedéssel érkezők kedvéért az Alsó buszmegálló mellől, lényegében a falu központjából, ahol egyébként autóval is meg lehet állni. (A busz Esztergomból érkezik.)
A Petőfi Sándor utcán indulunk el a P jelű (piros sáv) túraúton kifelé a faluból. Az első állomás a falu fölötti füves dombtetőn a pálos templom- és kolostorrom. Szelíd hangulata pihenésre csábít, de ugyanerre fogunk visszajönni, és akkor több szó is esik róla.
Kisebb emelkedőn felhágunk az erdőben a Felső-Ecset-hegyre (478 m), ahonnan visszanézve jól látszik Pilisszentlélek. Ha valaki azt gondolná, hogy itt régebben festőművészek sorakoztak, hogy nagyszerű látképeket fessenek a környékről, az nagyon téved: a korábban Főső-öcset-hegy nevű kiemelkedés az öcset nevű ritka gyógynövényről kapta nevét.
Észak felé folytatjuk az utat, továbbra is a P jelzés nyomában. Elhaladunk az Alsó-Ecset-hegy mellett (régebbi nevén talán Asó-öcset-hegy), és kiérünk a hegység egyik leghangulatosabb sziklájára: a Hirsch-oromra. A meredek sziklafalról szép panoráma nyílik a Duna, Pilismarót és a Szlovákiában emelkedő Kovácspataki-hegyek vonulatai felé. Kőobeliszkje mellett rönkasztal és pad csábít szendvicsmajszoló üldögélésre. Sajnos az egykor körpanorámás ormot kezdik körbenőni a fák-bokrok.
Az emlékművet a rajta levő írás szerint „Magyarország ezeréves fennállása alkalmából Nagys. Hirsch István m. kir. közalap főerdőtanácsos úr tiszteletére emeltette a pilis-maróthi m. kir. közalap erdészeti személyzet” 1896-ban. A kőobeliszk völgy felőli oldalára felvésték mindazok nevét, akik közreműködtek a pihenő kialakításában. Abban az időben szokatlan módon a miniszteri főtanácsos mellett megfértek az erdészek nevei, sőt felkerült még az erdőlegény és az útkaparó neve is.
Az oromról leereszkedünk a Miklós-deák-völgybe vezető Somos-árokba. A Miklós-deák-völgyi patak a pilismaróti Malom-patak mellékága, aminek alsó szakaszán már 1900 körül gátat építettek, és víztározó tavat alakítottak ki. 1960-ban a meglévő tó felvízi oldalán épült egy másik, halászkunyhóval a partján, majd egy harmadik tó is. A tórendszer gátjait 1999-ben átszakította egy nagy árhullám, csak 2012-ben tudták rendbe hozni.
A Miklós-deák-völgyi tavak területe most egy szépen kiépített, kedvelt pihenőhely. Ledőlhetünk egy kicsit az egyik tó partján, ugyanis a közeli Pilismarótra érve féltávhoz jutunk. Pilismarót határánál a P jelű túraútról letérve éles kanyarral a Z jelű túraúton fordulunk vissza Pilisszentlélek felé, és elkezdjük szépen lassan az emelkedést az érdekes nevű Ördög küllője (314 m) alatt.
A hosszú erdei kaptató a Szakó-hegy tetejéig (574 m) tart, a gerinc utolsó szakaszán a fatörzsek fésűfogain át felsejlik a dunai panoráma, sőt a csúcson több pontról is akadálytalan a kilátás a Naszály vagy a Duna-kanyar felé.
A hegycsúcsról lelépkedve, a Szakó-nyeregtől nem messze meredezik az attraktív Tost-szikla. Szépen kiépített pihenőhelyet raktak az aljába 1913-ban Ilona-pihenő néven, paddal, korláttal, ami máig tökéletesen működik. Ilona egyébként Tirts Rezső erdőtanácsos, a Rezső-kilátó névadójának felesége volt, Tost Gyula pedig, akiről a sziklát nevezték el, erdőmérnökként és miniszteri tanácsosként ügyködött a környék turistaútvonalainak felrajzolásában.
A szikla homlokát a hegymászók védőszentjévé nyilvánított Hegyi Szent Bernát emlékműve díszíti (a bronz oxidált relief Tóth Gyula szobrászművész alkotása). Visszaérve a nyeregbe a Z+ jelű túrautat választjuk a csomópontnál, az vezet a Hoffman-kút mellett vissza a P jelű túraút elejére, a kolostorromhoz, ahonnan indultunk.
A kútból elég megbízhatóan csörgedezik a finom patakvíz. A forrást 1876 augusztus 2-án foglalták, névadója Hoffmann Sándor közalapítványi fő erdőmester. Nem messze tőle a térkép szerint a Hoffman-kunyhó mellett visz el az út, azonban ez a kunyhó már rég nem kunyhó, hanem vadászház, ami a túrázóknak coki.
Ha jól időzítünk, a februári lemenő nappal együtt érünk vissza a pilisszentléleki kolostorromhoz, így a kövek a vöröses fényben még különlegesebbnek hatnak. A templomot és monostort pálos szerzetesek építtették 1287-ben a Szentlélek tiszteletére, IV. László királyi adományából.
A régi krónikák szerint az erdei kolostor kedvelt helye volt később Róbert Károly és Nagy Lajos királyoknak is. Az épület a török dúlásban pusztult el, aztán már nem is építették újjá, viszont romjai mellett üveghuta létesült, tót falu kerekedett, ami máig áll Pilisszentlélek néven. Ide futunk be végül a dombról egy könnyű sétával, hogy ismét elérjük a kiindulópontot.
Tipp: mivel az erdő az elmúlt évtizedekben egyre jobban benövi a múlt században még teljes körű kilátással bíró ormokat, érdemesebb tél végén megnézni őket, amikor még nem ereszkedik le a zöld levélfüggöny.
A túraútvonal nagyítható térképe:
További Szépkilátás túrák a Visegrádi-hegységben:
