Az Eiffel65 Blue-jára pörögtek az önkéntesek a színpadon

Tizenhét napnyi versenyzés után a milánó-cortinai téli olimpia záróünnepségét egy a versenyek által nem is érintett helyszínen, a Verona Arénában tartják. A vörös mészkőből, kétezer éve épített amfiteátrum öregebb, mint a Colosseum, és körülbelül 12 ezer nézőt tud befogadni. Az egykor gladiátorok élet-halál harcát meghatározó aréna nem először ad otthont sportversenyek utolsó felvonásának, volt már ott az olasz kerékpáros körverseny, a Giro d'Italia célja, de lépett fel már benne Tina Turner is, és gyakran szabad téri operák színhelye is, nem véletlen, hogy ez a zenei műfaj is hangsúlyt kap a ceremónián.

Az ünnepség fő motívuma a szépség előtti tisztelgés, ami az alkotók szerint az olimpián a szépség számos formában megjelent, a művészetekben, a természetben, az emberi kapcsolatokban, a versenyekben, és ezt jelenítik meg egy kreatív narratívában.

Az élő műsor kezdetén a színpadból kiemelkedett egy óriási csillár, amelynek tetején egy ismert operahős, Rigoletto ült, majd a La Traviata Pezsgőáriája csendült fel, majd más olasz operák szereplői is feltűntek, Aida, Figaró, a Pillangókisasszonyból Cso-cso-szán. Ezek a figurát aztán a sportolókat képviselő zászlóvivőket invitálták be az arénába, hogy legyenek tanúi a műsoruknak. A magyar nézőknek eszükbe juthatott a KFT Bál az Operában című száma is, ami szintén bővelkedik az operaszereplőkben.

A színpadra ezután az olasz zászlót hozták be az olimpiai játékok fő helyszíneinek képviselői: Milánó, Livigno, Bormio, Antholz-Anterselva, Verona, Predazzo, Cortina d'Ampezzo és Tesero jelent meg. Őket az olasz olimpikonok követték, sokan érmeikkel a nyakukban, és nekik valamint az olimpia tiszteletére eljátszották az olasz himnuszt.

Később megérkezett az olimpiai láng is, amelyet egy velencei üvegműves csepp alakú edényébe zártak. A lángot az 1994-es lillehammeri olimpián győztes olasz sífutó váltó tagjai hozták be. Őket a mostani téli olimpia zászlóvivői követték ismert olasz filmslágerekre bevonulva.

A magyar csapatot Somodi Maja és Nógrádi Bence, két rövidpályás gyorskorcsolyázó képviselte. A Magyar Olimpiai Bizottság korábban az olimpiai negyedik Pavlova Mária, Sviatchenko Alexei műkorcsolyázó párost jelölte meg zászlóvivőnek, de végül nem ők vonultak fel. A MOB szerint technikai hiba történt, és azért kellett végül cserélniük. „Technikai probléma következtében a nyitóünnepség zászlóvivőinek életrajza került fel a záróünnepség elektronikus felületére, ahonnan kiküldésre került a közvetítő társaságoknak és a sajtónak. A bevitt adatokon utólag már nem lehetett változtatni” – közölték a Nemzeti Sporttal.

A zászlóvivők után a sportolók áramlottak be az arénába, a hagyomány szerint egymással elkeveredve, nem országok szerint.

A felvonulás után fehér csuklyás manók lepték el a színpadot egy kis technós döngetésre, majd az egyikük vad trambulinozásba kezdett. Végül újcirkuszos akrobaták jelentek meg, akik a magasba emelkedtek. A koreográfia is magát a felemelkedést szimbolizálta, a sportoló legsebezhetőbb pillanatát, a belső emelkedést, ami akkor következik be, amikor a test már mindent beleadott, de ennek ellenére még mindig megtalálja az erőt a továbbhaladáshoz.

A téli olimpia hagyománya, hogy az 50 kilométeres sífutás eredményhirdetését a záróünnepségen tartják meg. Most a nőknél a svéd Ebba Andersonnak játszották el a himnuszt, a dobogó második fokára a norvég Heidi Wenget, a harmadikra a svájci Nadja Kälint szólították ki. A férfiaknál nem is alakulhatott volna jobban a koreográfia, mert minden idők legnagyobb téli olimpikonja, a norvég Johannes Høsflot Klæbo is Veronában vehette át tizenegyedik aranyérmét, aki idén hat számából mind a hatot megnyerte.

A szervezők az olimpia sikeres megrendezéséhez hozzájáruló több ezer önkéntesnek is köszönetet mondtak egy imázsfilmben, majd közülük pár tucatnyian, a színpadon mutattak be egy koreográfiát az Eiffel65 Blue című számára, amit ott kevert nekik az egyik DJ. Az önkéntesek között szerepelt az a 88 éves Mario Gargiulo, aki már az 1956-os Cortina d'Ampezzó-i olimpián is dolgozott.

Az europop után visszatértünk az operához, a Pillangókisasszonyból hangzott el egy részlet, majd a víz körforgását bemutató balettkoreográfia következett, aminek a természet tisztelete volt az üzenete. Természetesen velencei gondolák is beúsztak a képbe.

A gálaprogram végeztével a protokolláris zászlóátadás volt soron, a következő rendező, a Francia Alpok 2030 nevet viselő olimpia képviselő vették át az olimpiai zászlót, majd eljátszották nekik a francia himnuszt. Az operaénekes és a zenészek köré francia sportolók gyűltek, hátukon egy világító panellel, amellyel egy új kezdetet, egy új hajnalt szimbolizáltak, ami a 2030-as olimpia egyik eszmei alapját jelenti.