A téli olimpia utolsó előtti, szombati versenynapján rendezték az 50 kilométeres klasszikus stílusú sífutás tömegrajtos döntőjét. A legnagyobb kérdés az volt, hogy a norvég Johannes Høsflot Klæbo képes-e százszázalékos teljesítményre, és megszerzi-e hatodik aranyérmét Milánóban.
Kihívói voltak szép számmal, közülük a norvég Andersen és a finn Niskanen egyszerre adták fel a versenyt még a tíz kilométeres ellenőrző pont előtt. Niskanen 2018-ban megnyerte ezt a távot, most azonban betegséggel kínlódott, és ugyan megpróbálta, már néhány kilométer után vicsorgott, aztán jelezte, nem bírja.
Féltávnál a három norvég, Nyenget, Iversen és Klæbo fokozatosan szakította le a francia Loverát és az orosz Koroszteljovot, és onnantól már tudni lehetett, egymás között dönthetik el az aranyérem sorsát. 36 kilométernél Koroszteljov hátránya egy perc ötven másodperc volt.
Nyenget taktikája egyértelmű volt, ha nagy iramot megy, és végig ő diktálja a tempót, csak azzal tudja lerombolni Klæbo állóképességét. Mert a hajrában, a célegyenesben nem lesz sok esélye. Iversen régóta Klæbo egyik legjobb barátja, együtt készültek fel az olimpiára, tőle minden segítséget megkapott.
Iversen négy kilométerrel a vége előtt leszakadt, így kettős versennyé alakult át az 50 kilométer. Klæbo azon az emelkedőn, ahol eddig mindig elment a mezőnytől, most is leszakította nagy riválisát, és az utolsó néhány száz méteren már kényelmesen ért be a célba. Nyenget lett a második, Iversen a harmadik.
Hatból hat aranyérmet nyert az olimpián, ennél többet nem lehet.
Ráadásul két egymást követő évben lett a sífutás koronázott királya, mert a tavalyi vb-n is hasonló dominanciát láttunk tőle. Ez volt a 29 éves norvég tizenegyedik olimpiai aranyérme, amivel az amerikai úszó, Michael Phelps mögé zárkózott fel az örökrangsorban. A kivételes pályafutásáról ebben a cikkben írtunk.
Mivel a két magyar induló, Büki Ádám és Kónya Ádám is körhátrányba került az éllovas trióval szemben, ezért nem teljesíthették a távot. Kónya Ádám a 44., míg Büki Ádám az 54. lett.
