Hollandiánál nehezebb ellenfél nem is jöhetne Szalai Ádám első meccsén Rossi mellett

2–1, 0–1, 0–1, 0–2, 1–7, 1–6, 0–4, 3–5, 1–4, 1–8.

Nem túl szívderítő végignézni ezt az eredménysort, ami összefoglalja a magyar–holland focimeccsek elmúlt negyven évét. Az 1984-es, rotterdami 2–1-es győzelem után nyolc vereség következett zsinórban, amit betetőzött a 2013-as, amszterdami 1–8-as mészárlás. Noha Egervári Sándor kapitány szerint a fejlődés megkérdőjelezhetetlen volt, a vereség után lemondott, nem is tehetett mást. Akkor még nem tudtuk, hogy mi hangzott el az öltözőben, és hogy azért cserélt, mert nem akart kapni egy nyolcast.

Azóta Magyarország nem találkozott Hollandiával, péntek este 20:45-től viszont újra játszik egymással a két válogatott a Puskás Arénában a Nemzetek Ligája A divíziójának harmadik csoportjában. A hollandok a 2014-es vb-bronz után megroppantak, nem jutottak ki arra a 24 csapatos Európa-bajnokságra 2016-ban, ami a jelenkori magyar foci első életjele volt. Gyorsan kijöttek a gödörből, és mivel folyamatosan termelik a jobbnál jobb játékosokat, az idei Eb-n már ott voltak a legjobb négy között, ahol az angolokkal szemben veszítették el az elődöntőt.

A magyar válogatott már az Eb-n sem volt jó passzban, azóta pedig gólt sem lőtt, miközben ötöt beszedett Németországban, és noha a bosnyákok ellen uralta a meccset, gólt nem lőtt. A hollandok ellen már jó volna gólt szerezni, de a legfontosabb a biztonságos védekezés lenne, mert egyértelműen az ellenfél a favorit.

Hollandiát a Koeman testvérpár irányítja, Ronald a főnök, és az az Erwin a segítője, aki korábban volt magyar kapitány is, és akinek a fenti felsorolás 1–6-os veresége után köszönték meg a munkáját 2010-ben.

A magyar stábban most mutatkozik be Szalai Ádám, a korábbi csapatkapitány Marco Rossi segítője lesz. Ha korábban sokszor találgattuk, hogy Szalai a pályáról vagy az öltözőből hiányzik-e jobban, jó hír, hogy az öltözőben most ott lesz. Rossi érezte, hogy új impulzusra van szükség, és Szalai a csapategységre és az egymásba vetett hitre jó hatással lehet.

Csak remélni tudjuk, hogy a válogatott kezd visszatérni oda, ahol márciusban vagy még inkább tavaly év végén járt, és Rossi képes rendezni a sorokat. A csapat összetételében nagy változásokra nem lehet számítani, várhatóan ez lesz a kezdő felállás:

Dibusz – Botka, Orbán, Dárdai – Fiola (Bolla), Nikitcher, Schäfer, Nagy – Sallai, Szoboszlai – Varga

Fiola Attilával biztosan stabilabb lesz a csapat, és ha Nikitcher Tamást már bedobta a legutóbbi találkozókon a kapitány, várhatóan kitart mellette, még ha a Kecskemét időközben az utolsó helyre sodródott is a magyar bajnokságban. Ha a rutin mellett szavaz, akkor Nagy Ádám lesz Schäfer András mellett a középpálya közepén. Kulcsfontosságú lesz a helyzetkihasználás, mert most biztosan nem lesz annyi belőlük, mint Bosznia ellen. Ha az első bemenne, ráadásul még az elején, akkor még egy jó eredmény elérése sem lenne elképzelhetetlen, de az, hogy nagyobb lenne rá az esély, nyilvánvaló.

De Marco Rossi pontosan megjelölte, hogy a bosnyákok vannak a mi szintünkön, és egy hétfői zenicai győzelem kellene nagyon ahhoz, hogy ebben a legrangosabb Nemzetek Ligája-divízióban maradhassunk. Plusz a vb-pótselejtezőre is kedvező lehetőséget kínálna, ha a bosnyákokat magunk mögött tartanánk.

Péntek este az is fontos cél lehet, hogy ameddig csak lehet, élvezetes meccset lássunk. Stabil védekezést, tervszerű kontrákat, nem esetleges, hanem begyakorolt, tudatos labdakihozatalokat, felépített támadásokat, amik végén veszélyt is lehet teremteni, és nemcsak a pontrúgások után lesznek veszélyes helyzeteink. Az, hogy ez mire lesz elég, megjósolhatatlan, de ha már ennyit látunk, nem lehetünk elégedetlenek, mert a két csapat játékosai közt egyénileg nagy a különbség. Viszont ha már azt láttuk 2022-ben, hogy ezt ellensúlyozni képes a magyar csapat, ezt a tulajdonságot nem szabadna elveszíteni.