Az élsport legújabb csodaszere mindenki konyhájában ott van

A sportban folyamatosan keresik a teljesítményfokozókat, legyenek azok tiltottak vagy legálisak. A szteroidokon át a vérdoppingig már sok mindent kipróbáltak az elmúlt évtizedekben, miközben karnyújtásnyira, mindenki konyhájában ott volt egy nagyon hatékony szer. A szódabikarbónát használták már korábban is, de most került igazán az érdeklődés középpontjába, és hozott fordulatot az élsportban. Az atlétika néhány futószámában bekövetkezett rohamos javulás is ennek köszönhető, de sok más sportág is profitál belőle.

A szódabikarbónát – vagy hivatalosabb nevén a nátrium-hidrogén-karbonátot – mindenki ismeri. Van, aki gyomorégés ellen szokott belőle kanalazni, más sütőporként használja, de tisztító hatása miatt ruhák mosásánál vagy ezüstnemük fényesítésénél is előkerülhet, egy sor más felhasználása mellett. A vízben jól oldódó por sokáig csak a házi praktikák jolly jokere volt, de mostantól a sporté is lehet.

A kanadai Marco Arop a párizsi olimpián 800 méteres síkfutásban a második lett, egyetlen századmásodperccel maradt le a bajnoktól, de ennél is beszédesebb, hogy az egyéni legjobbján 1,65 másodpercet javított. Ezt részben lehet az új cipőtechnológiára és a szuper pályára fogni, de az utóbbi hónapokban nyílt titok volt, hogy a szódabikarbóna hajtja gyorsabban a középtávfutókat. „Az utolsó pillanatban kezdtünk el ezzel kísérletezni. Arra jutottam, hogy ha mindenki más használja, és csodákat tesz…” – nyilatkozta Arop a futama után.

Egy július végén publikált, randomizált, kettős vakteszten alapuló tanulmány be is bizonyította, hogy a szódabikarbóna valóban nagyon hatásos teljesítménynövelő. A brit Ed Hill University kerékpárversenyzőket tesztelt, és kiderült, hogy egy 40 kilométeres egyéni időfutamon átlagosan 1,4 százalékkal gyorsabbak voltak, akik használták.

A szódabikarbóna teljesítményfokozó hatásáról már az 1930-as években megemlékeztek, de csak ötven évvel később kezdtek vele tudatosabban és komolyabban foglalkozni. Ennek ellenére nagyon sokáig nem volt olyan készítmény a piacon, ami mellékhatások nélkül kiaknázta volna az előnyös tulajdonságait.

Sportolóktól vagy kommentátoroktól gyakran hallani azt, hogy valaki besavasodott. Ez az, amikor a mozgás hirtelen görcsössé és egyre lassabbá válik, az izmok nem engedelmeskednek úgy, mint néhány másodperccel korábban. A savasodásnak van is fiziológiai alapja: intenzív mozgás közben az izmokban tejsav termelődik, ami egyúttal rontja is a teljesítményt. Korábban úgy tartották, hogy a bázisként működő szódabikarbóna egyszerűen leköti a sav egy részét, és így támogatja a sportolót. Ezt az elméletet ma már pontosították, de ezzel együtt sincs konszenzus arról, hogy pontosan hogyan és mitől működik ennyire jól a szódabikarbóna.

A nagy intenzitású, nagy sebességet igénylő sportok közben a sportolók oxigénszegény környezetben, úgynevezett anaerob körülmények között nyerik az energiájukat. Eközben melléktermékként egy pozitív hidrogénion keletkezik, és részben ezek felhalmozódása okozza az olykor égő fájdalomként leírható érzést az izmokban. A hidrogénionokhoz kapcsolódó savasság az izom-összehúzódást gátolja, de a szódabikarbóna az izomsejtekből ki tudja húzni az ionokat, és a véráramba juttatja azokat, késleltetve a fáradtságot. Bikarbonátot a vesék is tudnak termelni, de ezzel csak egy darabig tudják ellensúlyozni a növekvő savmennyiséget. Ezt az időt tolhatja ki a kívülről bevitt anyag.

A korábban említett tanulmányban a szódabikarbóna pozitív hatásait is ismertették: megnövelte a vér pH-értékét, tehát kevésbé vált savassá a belső környezet, miközben a pulzusszám, az erőkifejtés és a tempó ugyanaz maradt. Egyértelmű volt, hogy a tesztalanyok tejsavtoleranciája magasabb lett.

A szódabikarbónát többféle formában fogyasztották az elmúlt évtizedekben, próbálkoztak kis mennyiségben adagolni, készültek tabletták, késleltetett oldódású kapszulák, de bikarbónás bedörzsölőkrémet is gyártottak már. Utóbbi nem volt elég hatékony, a többivel pedig más gondok akadtak.

„Nem tudtam, hogy megdöntöm-e a világcsúcsot, vagy összefosom a nadrágomat” – mondta egy ausztrál pályakerékpáros, amikor visszaemlékezett arra, hogyan is érezte magát az ezerméteres időfutam rajtjában. Jól érzékeltette, hogy a szódabikarbónának mi a legnagyobb baja.

Amikor ez a só lejut a gyomorig, a gyomorsavval heves reakcióba lép, egyesek szerint úgy kell elképzelni, mint azt a kísérletet, amikor a kóla a beledobált Mentostól vadul pezsegni kezd, majd kilövell. Ez talán túlzás, de az biztos, hogy heves görcsöket okoz a fogyasztónak. Aki a hagyományos, por formájú szódabikarbónát nagyobb mennyiségben lenyelte, számíthatott a gyomorpanaszokra.

A szódabikarbóna akkor robbant be, amikor a svéd Maurten cég egy trükkel ki tudta küszöbölni a gyomorgörcsöket. A mikrotablettákba préselt szódabikarbónát egy olyan hidrogélbe csomagolták, ami nehezen oldódik fel a gyomorban. Igaz, a belekben aztán már menthetetlenül elkezd dolgozni, de ott sokkal enyhébb kellemetlenséggel jár.

Ez az új szódabikarbónás sláger-táplálékkiegészítő. Két komponensből a fogyasztás előtt kell összekeverni, ragadós, szürkés színű, a leírások alapján az állaga joghurtszerű, nem is folyékony, nem is szilárd, de a bekanalazás után már könnyen lecsúszik, mint egy ital.

Kereskedelmi forgalomban tavaly február óta bárki hozzáférhet, de kiválasztottak már 2021-ben is használták a szert, például a friss négyszeres Vuelta a España-győztes kerékpáros, a szlovén Primož Roglič. A svédek rajta kívül sok sportolót megkerestek – ez a szinte fű alatti terjesztés ügyes marketinghúzásnak is bizonyulhatott –, és jó néhányan használni is kezdték, míg mások csak vágyakoztak a titkos csodaszer után. Pályaatléták és kerékpárosok mellett a gyorskorcsolyázó olimpiai bajnok Nils van der Poel, a hegyifutó Kilian Jornet is használta, de küzdősportolók, evezősök is rákattantak.

A 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságon már szinte hétköznapinak számított. Herman Reuterswärd, a Maurten kommunikációs vezetője azt nem árulta el a Letsrun kérdésére, hogy kik a klienseik, de azt állította, hogy a 800-tól 10 000 méterig az összes dobogós kétharmada a termékük használója. Néhányan nyíltan felvállalták ezt – minek is titkolnák, hiszen teljesen legális dologról van szó. Így biztosan tudni lehet, hogy az idén férfi 800-on olimpiai bajnok Emmanuel Wanyonyi, a női 800-as bajnok Keely Hodgkinson, a 10 000 méter párizsi aranyérmese, Joshua Cheptegei és világrekordokat sorra döntő Faith Kipyegon is beveszi a szódabikarbónát a versenyei előtt. A lista már rettentően hosszú, hiszen ki az, aki egy ilyen egyszerű segédeszközt eldobna magától? Például azok, akik még mindig nyomorultul vannak tőle.

Becsomagolás ide vagy oda, még mindig lehetnek mellékhatásai a preparált szódabikarbónának, ami leginkább nem megfelelő adagolás vagy egyéni érzékenység miatt lép fel. Többen kibírhatatlan fejfájásról számoltak be, mások émelygésről és szédülésről, míg az amerikai akadályfutó, George Beamish azt mondta, hogy egy edzésen, miután bevitte a szódabikarbónát, félrebeszélt, dehidratáltnak és kimerültnek érezte magát.

A szódabikarbóna elvileg az 1-10 perces, nagy erőkifejtést igénylő sportágakban, működik legjobban, ezeknél nagyon magas a tejsavszint. De olyanokban is pozitív hatásokról számoltak be, ahol döntően aerob körülmények vannak, mint a maratonfutás vagy az országúti kerékpározás. A kerékpáros teszt is azt mutatta, hogy a szódabikarbóna nem csak egy hosszú sprintben működik, az alanyok a 40 kilométeres távon folyamatosan gyorsabbak voltak, nem csak a végső erőkifejtésnél volt szükségük a szódabikarbónára. Egy másik kísérlet adatai azt mutatták, hogy a szer bevitele után még hét órával is kimutatható az emelkedett bikarbonátszint.

Tim Podlogar sportfiziológus és táplálkozási szakértő úgy gondolja – bizonyítani még senkinek sem sikerült –, hogy a szódabikarbóna nem csak azért hasznos, mert verseny közben növeli a teljesítményt. Szerinte ha edzéseken is alkalmazzák, a szervezetnek nagyobb stimulust lehet adni, így magasabb edzettségi szintet lehet vele elérni. Más kutatók azt sejtik, hogy a vér sav-bázis egyensúlyának szabályozásával felgyorsítja a regenerációt, míg Kilian Jornet arra utalt, hogy az ideg-izom ingerületáttevődést segíti, az ultraversenyein 12-13 óra után is sokkal jobb állapotban érezte magát tőle.

A szódabikarbóna fogyasztása elméletileg veszélytelen, kiürül a véráramból, és doppingnak sem számít, bár a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség elődje az 1990-es években egy ideig korlátozottan használhatónak minősítette. Nem sok értelme volt, mert nem igazán lehetett ellenőrizni a bevitt mennyiséget. A sportolók egyelőre nagyon jó tapasztalatokról számolnak be, de független kutatás még nem készült arról, hogy pontosan mennyire hatásos. Ezzel együtt jó esély van arra, hogy hamarosan olyan mindennapos teljesítményfokozóvá válik, mint a koffein.