Hát nem megrendült a Föld? – Márton Viviána sikeréről a spanyol vezetőedző

Minden olimpiának volt eddig magyar meglepetésembere, most ez a meglepetésember egy aranyéremmel a nyakában térhet Magyarországra. A 18 éves taekwondós, Márton Viviána mind a négy meccsét megnyerte a párizsi olimpián, így írt történelmet, és érte el a sportág legnagyobb sikerét. A nők közül ő a harmadik legfiatalabb magyar bajnok Egerszegi Krisztina és Ónodi Henrietta után.

Márton Tenerifén született, ezért előbb a magyar, utána pedig a Kanári-szigetek zászlajával ünnepelt, és futott egy tiszteletkört. Az olimpia hivatalos honlapján is kiemelték ezt a gesztust, mennyire ragaszkodik a gyökereihez. Mert ugyan Madridban él 12 éves kora óta, ott érettségizett a nyáron, és ott is jár majd főiskolára, az egész család magyar. Ikertestvérével, a tavaly világbajnoki aranyérmet szerző Luánával persze szokott spanyolul beszélni, mert olykor gyorsabban jutnak az eszébe spanyolul a szavak.

Luána hajszállal maradt le az olimpiáról, a világranglistán egy hely választotta el ettől, a kvalifikációs tornán egy rutinosabb ellenféllel szemben maradt alul. Így viszont Luána lett a testvére edzőpartnere. 2022-ben amúgy a junior Eb-n kétszer egymás után csendült fel a magyar Himnusz, mert akkor mindketten nyertek. Mivel egypetéjű ikrek, hasonló a súlyuk is, úgy döntöttek Viviána lép eggyel feljebb. Mivel a 62 kiló az olimpián nem szerepel a műsorban, a 67 kilóba kellett beleerősödnie. Előzetesen úgy látta az esélyeket, hogy mivel kevéssé ismerik őt itt, az egész mezőnyt meglepheti. A döntőben Aleksandra Perišić nem is tudott it kezdeni a harcmodorával.

„Hétfőn érkeztünk, azóta itt edzettünk Párizsban, nem aludt jól Vivi a verseny előtt, de olyan koncentrált volt az összes meccsen, hogy nagyon megérdemelte ezt. Nekem nincs más dolgom, minthogy Los Angelesben én is versenyezhessek, eddig sem lassítottunk, most már pláne nem tesszük” – mondta Luána a Telexnek a testvére eredményhirdetése előtt.

Márton Viviánát és szintén taekwondós ikertestvérét ebben a cikkben mutattuk be.

Az első meccsen, az elefántcsontparti Gbagbi ellen nagyon taktikusan bírta ki az utolsó másodperceket, nem kapkodott, nem ment bele semmilyen csínybe, akkor lehetett látni, mennyire erős mentálisan. Ha ott egy rossz mozdulatot csinál, akkor lehet, hogy már az első körben vége a versenyének.

Mosoly, siempre

Már az első meccsére is mosolyogva érkezett, és akárhány edzésen néztem meg őket, mindig mosolyogtak. Még ha gyakorlatok közben kérdeztem tőlük valamit, akkor is. Sok gyakorlatot, amiket edzésen végrehajtottak, most lett értelmezhető előttem, miért teszik. Például az, ahogy az amerikai ellenfelét megrúgta az utolsó pillanatokban, vagy ahogy az elődöntőben a belga Chaari ellen becsempészett egy rúgást a mellényre. Chaari egyébként meglehetősen tartott a magyartól, mert a juniorok közt alig tudta legyőzni.

Márton tényleg élvezni akarta az egész olimpiát, valahogy úgy gondolta, hogy az olimpia és egy Európa-bajnokság között nincs nagy különbség, csak nagyobb a csarnok, hangosabban szól a zene, több a néző, és persze ott vannak a karikák.

Ezért is tudott két meccs között aludni, nem stresszelt, hanem inkább játszott, ahogy annak idején elkezdte. Kipróbálta egyébként a ritmikus gimnasztikát is, de a küzdősport volt inkább, ami elnyerte a tetszését.

Márton Viviána győzelmére százszoros pénzt fizettek a fogadóirodák péntek reggel az első forduló előtt, a 13. helyen rangsorolták. Amikor már a négy közé jutott, akkor is 14-es volt az odds. Az újpesti klubjában, ahol a versenyzők együtt nézték az összecsapásait, meg is tették néhányan a sikerét.

„Minden meccs előtt elmondta Lua, hogy figyeljek, legyek erős és gyors, koncentráljak végig, ne hibázzak, és hogy én vagyok a legjobb” – árulta el a kulisszatitkokat a bajnok. A Google-be 50 ezren írták be a nevét pénteken.

„Most talán jobban odafigyelnek a sportágra, sok gyerek megpróbálja, és ők is keresik majd a pillanatot egy meccs közben, élvezni fogják ezt az egészet, mert ez a lényege” – mondta, és amikor legutóbb otthon voltak, örömmel álltak be közéjük edzeni, ők keresték meg a zenét, ami passzolt az edzéshez.

A Hankuk nemzetközi sportiskola vezetőedzője, a spanyol Jesus Ramal, aki egy spanyol versenyző, Adriana Cerezo mellett volt kint az olimpián, hatalmas mosollyal az arcán gratulált Mártonnak, és amikor felvetettem az edzőnek, hogy nem véletlenül jellemezte őket úgy, hogy terremotos (földrengés), csak mosolygott.

„Hát nem megrendült a Föld? Amikor még a derekamig sem értek, már akkor megfogott a tekintetük, utána a lendületük, ahogy megértették, amit kértem tőlük. Tényleg négy szót használtak eleinte az edzésen, de látod, mostanra Hummerek lettek. Luána is sok mindent el fog még érni.”

Ramal végig részt vett a felkészítésükben, valamennyi edzésen végrehajtott gyakorlatot visszanézte, a finn Suvi Mikkonennel, kereste hibákat, és adott tanácsokat. A klubjába egyébként Afrikából, Dél-Amerikából is jönnek versenyzők, olyan stílusú partnerekkel találkozhatnak, amit egy Magyarországon felkészülő versenyző nem kaphat meg.

„Volt egy álmom, igen. Luát világbajnoknak láttam, Vivit olimpiai bajnoknak. Minden álmom így teljesüljön. Nagyon sokat tettek ezért, már eddig is sok csúcsot megdöntöttek, és még nagyon sok van előttük” – értékelt Mikkonen, aki volt olimpián, de nem jutott éremközelbe, a tudását viszont edzőként sokkal inkább képes kamatoztatni. Ő volt az, aki masszírozta a lábát Mártonnak a menetek közt, és aki a végén futott vele egy tiszteletkört.

„Nem olyan könnyű elmondani, hogy mit érzek most, nem tudtam még felfogni, de azt érzem, hogy sok embernek örömet okoztunk. Tízévesen mondták a lányok, olimpiai bajnokok akarnak lenni. Nekem, és az édesanyjuknak az ő örömük, a mosolyuk volt a legfontosabb. Az elején utaztam velük, sok edzőtáborban mentünk, ilyenkor látom, megérte. Hallottam, azt mondta, hogy egy hamburger jól esne neki. Veszek neki egyet” – ezek már Márton Zsolt szavai, aki olyan pólóban nézte végig az olimpiát, amelyen mindkét lánya arca ott volt.