Három dolog, amin az őrült Liverpool–Manchester City–Arsenal bajnoki harc múlhat

Huszonhét forduló elteltével páratlan, háromcsapatos verseny van a Premier League-ben a bajnoki címért. Az Athletic minapi cikkéből kiderül, hogy a liga 31 éves története során csak háromszor volt úgy, hogy a végén a bajnok és a dobogó harmadik helyezettje öt ponton belül lett volna egymástól, ami most is simán így lehet. A 63 pontos Liverpoolt üldöző Manchester City (62) és a 61 pontos Arsenal csapatainak egy-egy potenciálisan döntő aspektusát vizsgáljuk a hátralévő tizenegy meccs előtt.

Finomhangolások a labdabirtoklásban, lehengerlő Arsenal – de elég lesz-e ez a legnagyobbak ellen?

Kezdjük a dobogó legalsó fokát jelenleg elfoglaló Arsenallal, ami a legutóbbi hét bajnoki meccsén nemcsak, hogy hibátlan, de iszonyatos mennyiségű, 31 gólt szerzett, ami pont tízzel több, mint a másik két riválisé. A januári elemzésünkben az építkezés részletességének hiányát neveztük meg fő problémaként. Ebből kifolyólag a szervezett védelmek ellen a támadóharmadba lassan és kevés előnnyel érkező játékot láttuk a decemberi balszerencsés sorozat fő okaként.

Egy bővített, angol nyelvű elemzésemben a Declan Rice-dilemmát, a kevés vonalakat átütő passzok miatti előnytelen helyzetekbe való kerülést is taglaltam, részletesebben kibontva a pontrúgás-dependenciát és meccsállás által befolyásolt hatalmas kumulatív xG-t. Noha érintettem a januári edzőtábor alatt elvégzendő munkát, a cikkek kereteit a megoldások ajánlása szétfeszítette volna. Azóta talán nem oldódott meg minden gond (lásd a Porto elleni vereséget a Bajnokok Ligájában), de badarság lenne vitatni, hogy az Arsenal a Premier League legmeggyőzőbb csapata a januári szünet óta. Nagyon látványosak a vezetőedző Mikel Arteta labdás változtatásai, miszerint

• Gabriel Magalhães bátrabban lép be a támadásépítésbe.
• Ben White vette át a korábban Olekszandr Zincsenko által betöltött középre beforgatott szélsőhátvéd szerepét, míg a legutóbbi öt meccsen Jakub Kiwior játszott sima balhátvédben.
• Jorginho mesterien dirigálta a tempót és az építkezést a Liverpool elleni meccsen, a Newcastle-t 107 átadással passzolta szét. Hatalmas volt az Arsenal játékában mutatott kontraszt vele és nélküle – ezt ugye a Porto elleni vereség mutatta.
• Az építkezés alól a baloldali nyolcas poszton tehermentesített Declan Rice felszabadult, mint ahogy a feljebb pozícionált, és ezzel együtt nem visszalépő Martin Ødegaard is.
• Gyorsabb lett az is, ahogy Jorginho odajuttatja a labdát az elöl játszóknak, Kai Havertz olykor hamis kilencesben gólokat lő (a legutóbbi négy meccsen például hármat), vagy dupla tízesben játszva (mint a Liverpool ellen) köt le védőket. Gabriel Martinelli és Leandro Trossard is négy-négy gólt szállítottak, míg Bukayo Saka zsinórban öt meccsen lőtt akciógólt (összesen egyébként kilenc van neki idén), és két büntetőjével együtt vezeti az Arsenal hétmeccses rohama alatti góllövőlistát.

Bónuszként, a korábban a formája alapján megkérdőjelezett kapus, David Raya hétből négy meccsen gólt sem kapott, így a kapott gól nélküli meccsek (9) és a védési hatékonyság (83,3%) terén is vezeti a ligát.

De két másik aspektusban is mindenki más fölött jár az Arsenal. Egyfelől továbbra is az övék a liga legkeményebb labda elleni játéka, de az utóbbi hét meccsen (nyilván segítettek nekik a gyengébb ellenfelek) egyszerűen szinte lehetetlen minőségi helyzetbe kerülni ellenük.

Másfelől pedig a tizennyolc, pontrúgásból szerzett gól segítségével hamar lezárnak meccseket, főleg, hogy ezek mostanság akciógólokkal is párosulnak. Ebből különösen érdekes – ahogy azt a kiváló Jon Mackenzie megjegyzi, hogy tizenegy ilyen góljuk fordította vesztes állásból döntetlenre, vagy döntetlenről nyerésre a meccs állását. Ugyanakkor, ahogy Mackenzie és a Porto elleni meccs is bemutatja, ez a fajta pontrúgásfüggőség néha-néha gondokhoz vezethet.

Mellettük szólhat az FA-kupából való kiesés miatti kevesebb meccs, illetve a legkönnyebb sorsolás – a hátralévő ellenfeleik átlagban 35,1 pontot gyűjtöttek, ugyanez a Manchester City további ellenfeleinél 40,1, a Liverpoolénál pedig 36,7. Az Opta, a Euroclubindex és más modellek azonban csak 14,8%-ot adnak a végső győzelmükre, de a Manchester City elleni március 31-i meccs (ősszel 1-0-ra nyertek Artetáék) idén is döntő fontosságú lesz.

A szükségszerű bajnok Manchester City?

A manchesteri derbin elképesztő teljesítménnyel rukkolt elő a City: Marcus Rashford bombagóljára az első félidőben 2,63-as xG érkezett válaszként, de gól nem. Mivel a hétközbeni meccsen a Lutonnak öt gólt vágó Erling Haaland egy ideig mindent kihagyott, Phil Fodennek kellett ismét kezébe venni az irányítást, és újabb két góllal megfordítani a meccset, míg végül a norvég bevágta a mindent eldöntő harmadikat.

Ez az elképesztő dominanciával társuló góltalanság, illetve nem túl hatékony helyzetkihasználás jól mutatja a Manchester City dilemmáját: a jelenlegi 62 góljukat 55-ös xG-re lőtték, mindkét mutató csak az 5–6. helyet jelenti a top 5 európai ligát nézve. Azért csak, mert az elmúlt években, 94, 99, 102 gólt lőttek, és mindig ők alakították ki a legtöbb helyzetet . Az idei év ebből a szempontból a 2020-21-eshez hasonlít, amikor csak a tizedik legtöbb xG és a hetedik legtöbb gól volt a nevük mellett. Azért így is simán bajnokok lettek 86 ponttal, 12-vel előzték a kihívónak nem nagyon nevezhető városi riválist, a harmadik helyen (hatalmas sérüléshullám után) végző Liverpool 69 pontig jutott. A párhuzamok mindkét oldalon élnek, ám míg a liverpooliakat inkább 2024-ben érte el megint a nagy sérüléshullám (13 emberük dőlt ki), addig a manchesterieket inkább az idény elején, náluk John Stones, Jack Grealish és Kevin De Bruyne még kétezer percet sem játszott idén.

Erling Haaland december elejétől január végéig hiányzott, ez a kihagyás talán még a Lutonnak lőtt öt gól ellenére is látszik picit rajta: bár rekordmennyiségű xG-t termel, a tavalyi 0,92-es csúcs után idén 1,02-nél jár, a gólátlaga viszont „csak” 0,88 gól 90 percekre vetítve, és karrierje során idén először kevesebb gólt lő, mint amennyit a nagy volumenű és minőségű helyzetei – amiket ő az átlagnál jobban fejez be – előrevetítenek.

A nyílt helyzetekből származó xG mindkét oldalán, védekezésben az Arsenal, támadásban a Liverpool miatt csak második a mindig kategóriaelső City. Pep Guardioláék, tőlük szokatlanul sok nagy helyzetet engedélyeznek az ellenfeleknek, és már 12-szer kerültek hátrányba a szezonban.

Persze sorolhatnánk, hogy némileg átalakulóban vannak a 2023-as, bajnoki címet, FA-kupagyőzelmet és Bajnokok Ligája-trófeát hozó triplázás után, hogy Jérémy Doku, Mateo Kovačić és Joško Gvardiol a vártnál nehezebben illeszkedik be, hogy a szezon elején kapusgondjaik voltak, hogy nagyon sok sérüléssel kellett megbirkózniuk, de ez sem az ő szintjükön, sem az ellenfeleknél nem kifogás.

Mindezek mellett, szinte természetes, hogy már húsz meccse veretlen a City, bár brutális folytatás vár rájuk. Vasárnap a Liverpoolhoz mennek, utána sorban a Brighton, az Arsenal és az Aston Villa jönnek. A következő négy ellenfélből az Arsenal és az Aston Villa is verte őket ősszel, a Liverpool ellen pedig 1-1-et játszottak, míg a Brighton ellen a két korai gól ellenére is egyenlő xG jött ki az előző meccsen. Sőt, a Brighton stadionjában a legutóbbi három meccsből csak egyszer tudtak nyerni, még egy-egy vereség és döntetlen a mérlegük.

Viszont akár a tavalyi menetelést, akár az elmúlt évek Premier League-tapasztalatait, akár az ezeket figyelembe vevő modelleket nézzük, mind-mind azt mutatják, hogy nem érdemes ellenük fogadni.

Csúcsra érhet a Liverpool és Szoboszlai?

Ha a Manchester Cityt a Mátrix Mr. Smithének tekintjük, és egy Neót keresünk melléjük, akkor az talán pont a Jürgen Klopp (Morpheus) által vezetett Liverpool lehet. A hat héttel ezelőtti elemzésünkben Alisson Becker védéseit, az Ibrahima Konaté-Virgil van Dijk védőpáros maradékvédekezését, Trent Alexander-Arnold karmesterkedését, Szoboszlai Dominik intenzitását, valamint Mohamed Szalah gólérzékenységét és előkészítő szerepét méltattuk. Nos, őket szinte csak félidőkre láthatjuk mostanában, de az Arsenal elleni 1-3-as vereség kivételével a Van Dijk vezette comeback kids nemcsak, hogy a felszínen tartotta a csapatot, hanem minden meccset meg is nyert. Köztük egy drámai ligakupadöntőt a Gary Neville által csak „milliárd dolláros kék elkúróknak” titulált Chelsea ellen.

Kiderült, hogy

• a 20 éves Conor Bradley bizonyos dolgokban (mentalitás, intenzitás, védekezés) még jobb is talán, mint a szezonban óriásit játszó Trent Alexander-Arnold, miközben a támadásépítkezést és a befejezéseket is tudja támogatni, övé a legtöbb gólpassz (3) és második legtöbb várható gólpassz is a legutóbbi hét bajnokit jelentő minta alapján.
• Joe Gomez az új James Milner a csapatban, míg Andrew Robertson visszatérésével van baloldali támadószellemű védő is.
• A nagy formába lendülő Alexis Mac Allister (3 gólpassz) és Endó Vataru jól pótolta a sérült Szoboszlait és Curtis Jonest, míg
• a meccsenként 2,8 kulcspasszot vállaló Harvey Elliott Szalah és Jones között helyezendő el az előkészítés-spektrumon, míg a vonalak között születő 18 éves Jayden Danns képes FA-kupa meccseket eldönteni, és komoly védelmeket zavarba hozni.
• Elöl pedig Diogo Jota és Luis Díaz, illetve a legutóbbi hét meccsen ötször betaláló Darwin Núñez döntik el a meccseket, akár a századik percben is.

Tényleg beigazolódni látszik a Liverpool-másodedző Pepijn Lijnders-féle intenzitás mint identitás-tézis, hiszen sokszor inkább a „majd hozza a meccset a következő ember”-es mentalitás miatt szinte verhetetlen Klopp csapata. A kiváló Liverpool-statisztikus és -elemző Andrew Beasley gyűjtése alapján negyvenhárom (!) góljuk van már idén a cserepadról:

A Sparta Praha elleni Európa-liga-szendvicsben ezek után a vasárnapi főétel az Anfielden rendezendő City-meccs lesz, aminek tulajdonképpen bárminemű kimenetele jelentősen befolyásolja a bajnoki esélyeket.